Pénztárosnénit ide!
Friss élmény: vidéki kisváros frissen felújított vasútállomásán (végre) két új jegyárusító automata van. A pénztáraknál mindig van sor, akkor is, ha az automatánál senki sem áll. Elvégre az még mindig olyan érthetetlen, idegen dolog, mindenféle gombokat kell nyomkodni, tök bonyolult, inkább elmondom a néninek az üvegfal mögött, hogy mit szeretnék, ő meg kezembe nyomja az utazásra jogosító dokumentumot. Ezt szoktuk meg évtizedeken át, legyen minden ezután is úgy, mint ezelőtt!
Ha a pénztáraknál a sor hossza elér egy kritikus méretet, túlfolyóként szolgál a jegyautomata: a pénztárakhoz nem jutó szerencsétlenek kénytelenek itt beszerezni utazási jogosultságukat. Ezúttal azonban a szokottnál is hosszabb a sor az automatánál, de csak az egyiknél. A másik üresen árválkodik. Kérdő tekintettel nézek szét, ezt többen elértik. Elromlott – mondják, és én gondterhes tekintettel állok be a sor végére, ami túlságosan hosszúnak ígérkezik ahhoz, hogy elérjem a vonatomat. Biztos, ami biztos, elkezdem nyomkodni a telefonomat, hátha van olyan gyors éppen a net, hogy mire az automatához jutnék, online-módszerrel is jegy birtokába juthatok.
Gyanút fogok: hiszen az elárvult automata képernyője nem vak, pislákol rajta valami. Fél lábbal kilépek a sorból, meresztem a szememet. Ja igen, az ismert figyelmeztetés: nem működik a pénzérméket kezelő modul, ezért csak bankjeggyel és kártyával lehet fizetni. Immár második lábammal is kilépek a sorból, odaállok az automata elé, miközben érzem hátamon a szúrós pillantásokat, amelyek minden renitensnek, rendszerből kilógónak kijárnak errefelé. Megnyomom a Tovább-billentyűt, kiválasztom a célt, a kedvezményt, lehúzom a kártyámat és máris nálam a jegy.
Segítő szándékkal fordulok hátra: De hiszen működik! – mondom a sorban állóknak, azok értetlenül néznek vissza rám. Felfogom, megértem a helyzetet, nem feszítem tovább a húrt, elmegyek a peron felé. Útközben hallom a működőképes automatában lefelé csörögni az érméket. Valószínűleg ezek azok az érmék, amelyeket tulajdonosa a folyosóvégi kisablaknál hó végén a borítékban megkapott, az összehajtogatott papírpénzek mellett. Ha már úgyis időutazunk, akkor engedek az időörvénynek, behúnyom a szememet: Flirt helyett V43-as tolta Bhv-szerelvény érkezik, a kocsikban zöld dekorlapburkolat és ezüstös kalapácslakkos csomagtartók. A végállomásra érve előveszem a népköztársasági címerrel ékes kétforintosaimat, elolvasom a használati utasítást az automatán: Fossa körül a kart a nyíl irányában, egye ki a jegét! Megteszem, a kinyert jeggyel várok az UV-ra. Sietnem kell, mielőtt kigyullad a nagy tojáslámpa a „Ne szálljon fel, ha a berregő szól!” felirat mellett. Sikerül, a villamos elviharzik velem a gyár felé. Nemsokára fizetésnap, megint kapok borítékot!
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
