Reptéri gyorsvasútból helyközi expressz

A Gautrain projekt már több mint tíz éves, még az előtt jelentette be a Dél-Afrikai Köztársaság, hogy megkapták volna a 2010-es futball világbajnokság rendezési jogát. Nem is kapkodtak az építkezéssel a világesemény miatt, 2010 nyarára mindössze az OR Tambo Nemzetközi Repülőtér és a Sandton stadion közötti, alig húsz kilométeres szakasz készült el.
A mintegy három és fél milliárd dollárból épült vonalon múlt héten indult meg a közlekedés, tehát a tegnapi cikkünkben említettek, miszerint Afrika jelenleg fehér folt a gyorsvasúti hálózatok tekintetében, nem teljesen igaz – bár eldöntendő kérdés, hívhatjuk-e nagysebességűnek a kétszázas sebességet el nem érő járatokat. Mindenesetre az átlag nyolc kilométeres állomásköz nem is igazán kedvez az ennél magasabb sebességeknek, és bár előszeretettel hívják nagysebességű vasútvonalnak, a Gautrain paramétereiből adódóan sokkal inkább elővárosi gyorsvasút.
Mintha Londonban lennénk – az embert kicsit ez az érzés kerítheti hatalmába a Gautrainen utazva, hisz amellett, hogy az Oysterhez hasonló okoskártyás jegyrendszer üzemel, a járművek is hasonlóak: a London környékén jól ismert Bombardier Electrostar szerelvények leginkább csak formatervükben térnek el a szigetországi változatoktól. A csúcsidei járatkövetést tizenkét percesre tervezték, a szintén a Gautrain felügyelete alá tartozó ráhordó buszhálózat szinte garantálja a lehető legjobb kihasználtságot. A vonal ugyanis nem a meglévő közösségi közlekedés továbbfejlesztése, sokkal inkább egy olyan lehetőség, amely remélhetőleg ötödével csökkenti Johannesburg és Pretoria között a közúti forgalmat. Egy útra a jegy kevesebb mint hét dollár, ami a MÁV tarifáinál is olcsóbb: a Nyugati–Cegléd 73 kilométeres viszonylatra a teljesárú másodosztályú jegy 1470 forint, napi árfolyamon mintegy 7,5 dollár.
Hozzá kell tenni a történethez: az építkezés még nem fejeződött be. Egy megállót még nem adtak át, ugyanis a Rosebank és Park Station közötti szakaszon az alagútba beszivárog a talajvíz, emiatt ez a műtárgy még nem biztonságos, az utolsó, alig öt kilométeres szakasz megnyitásának időpontja egyelőre bizonytalan.