Repült az Orion! Az új bolygóközi űrhajó sikeres próbaútja

Cape Canaveral látványos és tökéletes startot ünnepelt végre, az előző napi sikertelen próbálkozások után. Mint arról beszámoltunk, először egy a zárt biztonsági zónába tévedt hajó, majd az erős szél, végül egy szelep hibája miatt kellett leállítani a visszaszámlálásokat illetve a halasztás mellett dönteni. De pénteken magyar idő szerint 13 óra 5 perckor az új bolygóközi űrhajóval a csúcsán elsőre elemelkedett a 37-es kilövőpadról a Delta-4 Heavy hordozórakéta.

Az Orion történelmi útjának első szakasza tökéletesen sikerült. A fő hajtóművek rendben beindultak és másodpercenként három tonnányi üzemanyag elfogyasztása árán emelték a hasznos terhet, a negyvenedik másodpercben a programnak megfelelően a középső hajtómű teljesítményét visszavették, a két külső továbbra is maximális tolóerővel dolgozott, másfél perc múlva a rakétarendszer szerencsésen túljutott a legnagyobb aerodinamikai terhelés fázisán és átlépte a hangsebességet.

Az emelkedés az előírt, kelet felé elhajló pályán folytatódott, majd négy perc három másodpercnél elfogyott az üzemanyag a külső rakétahajtóművekből, amelyek a repülés negyedik percében és tizedik másodpercében, a rakétára szerelt külső kamerán is jól láthatóan, rendben el is váltak a középsőtől, amely dolgozott tovább további kilencven másodpercen át: amikor a középső hajtómű is leállt, és ezzel az első fokozat befejezte a működését. Ennek a részegységnek a lerobbantása öt perc és negyvenhét másodperc repülés után történt, majd rendben beindult a második fokozat is, a hetedik perc elején hagyta el az együttest a mentőrakéta, amely hiba esetén biztonságba tudta volna repíteni a hordozórakétától az űrhajót.

A fokozat végül a repülés 17. percében állt le, az Orion pontosan a kijelölt kezdeti elliptikus pályára állt, de a második fokozat ezzel nem fejezte be a munkáját, két fordulat után innen kellett tovább emelnie az űrhajót egy olyan pályára, amelynek legtávolibb pontja 5800 kilométer, innen a visszatérés már valóban olyan, mint ha a Hold felől érkezne az űrhajó.

Eddig a fellövés utáni szakasz két legfontosabb eleme az volt, hogy vajon megfelelően leválik-e a megszakított start esetén használatos mentőrakéta, illetve a földkörüli pályára érve a burkolat az űrhajót kiszolgáló műszaki egységről: mindez rendben megtörtént. Az ugyancsak kritikus pályamódosítás tervezett indítása 15 óra volt magyar idő szerint, és az égetés 4 perc 47 másodpercen át rendben meg is történt.

Az emelkedés közben elérkezett egy következő kritikus szakasz: az űrhajó-komplexum átrepült a Földet a kozmikus sugárzástól védő Van Allen övezeten, de a pályája stabil maradt, a berendezései ezután is rendben működtek, noha a kamerákat a kritikus 15 percre a biztonság kedvééért kikapcsolták.

Az Orion elérte pályája csúcspontját, majd következtek, ahogy a houstoni irányító központban mondták, az igazság pillanatai. Az űrhajó irdatlan, mintegy 33 ezer kilométeres óránkénti sebességgel érkezett a légkörbe, amely egy Hold felől belépő űrhajó sebességének mintegy 80 százaléka. Ha az űrhajó túl meredeken lép a légkörbe, porrá ég, ha túl laposan, akkor lepattan róla, mint kacsázáskor a kavics a vízről, és kirepül a semmibe... A leszállás várható helyszínén a NASA pilóta nélküli felderítő gépe körözött és a USS Anchorage állt készenlétben a fedélzetén a kutató-mentő helikopterekkel.

Kutatni-keresni nem nagyon kellett az űrhajót. A szokásos néhány perc után, amikor annyira felizzik a burkolat, hogy megszakad a kapcsolat, a telemetriai adatok ismét megjelentek a képernyőn, sőt, az űrhajó kamerái is mutatták az óceánt, majd a kibomló fékernyőket, végül a főernyőket, miközben a felderítő is tökéletes képeket közvetített a sima vizet érésről. Az űrhajó megfelelő pozícióban szállt a hullámokra, és várta az első MH-60-as helikoptert, amely megközelítette.

Pontosan a tervezett 4 óra 29 perces repülés végeztével, magyar idő szerint 17.29-kor, és pontosan a várt óceáni zónában, tehát sikeresen leszállt az az űrhajó, amelynek repülése az első fontos lépés egy történelmi jelentőségű folyamatban: az emberiség, negyvenkét éves szünet után, visszatérhet a bolygóközi térbe. A következő repülés a mostani sikere ellenére csak néhány év múlva történik, de már realitás a következő holdutazás esélye, majd hogy a küldötteink letehessék lábukat a Marsra, vagy a Naprendszer valamelyik izgalmas kisbolygójára.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!