Revisz: szakosztály a repülő újságíróknak
A legnagyobb magyar újságíró-szervezet keretein belül, de nemcsak azok tagjainak alakult meg a MÚOSZ Repülés Világa Szakosztály ma a szövetség székházában. A célok, amiket az alapítók maguk elé tűztek, a magyar repülés mai állapotához képest – vagy tán épp a mostani nehézségek hatására! – meglehetősen ambiciózusak: a régebbi repülővilág összetartóbb légkörében szervezni a repüléssel foglalkozó újságírókat.
Amint azt Timár Mátyás, az egykori Repülőtéri Magazin főszerkesztője, a szakosztály szervezője, majd később megválasztott első elnöke bevezetőjében elmondta, ma 55-60-ra tehető azoknak az újságíróknak a száma, akik intenzíven foglalkoznak a repüléssel. Létezik két papíralapú repülési magazin, jó néhány internetes portál, akiknek munkatársait összefűzi a repülés szeretete. Valaha, a rendszerváltás előtt nem kevesebb, mint 57 ezer embert foglalkoztatott Magyarországon a repülési ágazat, ma nagy részük szétszóródott, és sokan az új helyzetben kifejezetten ellenségesen tekintenek egymásra, a Repülés Világa Szakosztály viszont a szakmaiságra és a repülés iránti szeretet közös gondolatára épülne – mondta Timár. Hogy ez nem irreális, az az alapító-főszervező elmondása alapján abból is következtethető, hogy a megkeresett kollégák többsége nagyon is jól fogadta a szakosztály alapításának hírét, még ha erre a hétfői ülésre néhányan nem is tudtak eljönni.
Ugyancsak roppant jól fogadta a szakosztály indulását magának az újságíró-szövetségnek a vezetése. Míg az elmúlt időszakban akadt olyan szakosztály, amelyről másfél éven át tartott a vita, addig a REVISZ alakulását, a Szervezeti és Működési Szabályzat néhány módosítása mellett, húsz perc alatt jóváhagyta legutóbbi ülésén a MÚOSZ elnöksége.
Ugyancsak ígéretes az alakulásakor tapasztalt egyetértés abban is, hogy ne csak a MÚOSZ-tagok csatlakozhassanak a szakosztályhoz, hanem a szövetségen kívüli kollégák is, ugyanakkor a Revisz szívesen nyitna az újságírók mellett az újságírással némileg rokon tevékenységet űző spottertársadalom felé. A szakosztály kapcsolatot keres a repüléssel kapcsolatos állami intézményekkel, külön kiemelték a jelenlévők annak fontosságát, hogy a honvédelmi tárcával kiépüljön a jó viszony, ami aztán lehetővé tenné a szakosztály szervezésében a mostanság talán kevésbé nyitott bázisok meglátogatását. Ugyancsak fontos lenne a Repülőszövetséggel, illetve annak új vezetésével, a Budapest Airporttal, a HungaroControllal való kapcsolat, érdeklődik a szakosztály a ferihegyi nagy karbantartó cégek, az ACE és a Lufthansa Technik tevékenysége iránt, és szeretne együttműködni a Budapestre repülő légitársaságokkal, illetve a légi közlekedésre alapuló turisztikai-idegenforgalmi cégekkel is. Ugyancsak említették a résztvevők a veteránrepülőket, a Repüléstörténeti Társaságot, illetve az olyan hagyományőrzőket, mint a Goldtimer Alapítvány.
Az újságírók komoly csoportjának részvétele egy-egy reptérlátogatáson vagy megjelenése egy-egy repüléssel kapcsolatos cégnél azt igazolná, hogy a magyar médiavilág nemcsak akkor érdeklődik a repülés iránt, amikor valami baj van, amikor valami negatív esemény történik: fontos az újságíróknak a repülés, mint emberi és gazdasági tevékenység „békeidőben” is. Ahogy elhangzott az alapító ülésen, az jót tesz a repülés és az újságírás presztízsének egyaránt, ha nemcsak akkor tódul ki Ferihegyre 40-50 újságíró, amikor leáll a Malév vagy az 1-es terminál.
