Szárnyakon a veterán Ikarusok Ferihegyen

Harmadik alkalommal rendezik meg a hétvégén a Ferihegyi Ikarus Találkozót. Interjúnk Somogyi-Tóth Dániellel, a Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. alapítójával.

– Az elmúlt években a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) a BKV és a Volánbusz mellett a legnagyobb veterán Ikarus-flotta üzemeltetőjévé nőtte ki magát. Hogyan alakult ki ez a helyzet egy repülőmúzeum életében?

– Amikor az LKK-t egy évtizede elkezdtük megalapítani, volt két konkrét momentum, ami miatt úgy éreztük, azonnali cselekvésre van szükség, így egyfajta katalizátorává váltak a nonprofit szervezet létrehozásának. Az egyik a HA-LCE Tu-154 repülőgép szétvágása volt, a másik pedig az akkor utolsónak hitt maléves Ikarus 280 megsemmisítése. A ferihegyi repüléstörténeti emlékek megőrzésével annak idején senki nem törődött, de az Ikarus hagyaték megőrzése is kizárólag magánszemélyeken múlt. Engem gyerekkorom óta mély szenvedély fűz az Ikarusokhoz, kiváltképp a Malév legendás példányaihoz, így amikor elkezdtük tervezni, az azóta emblematikussá vált Reptérlátogatás programunkat, egyértelmű volt, hogy azokat Malév Ikarus-okkal fogjuk végrehajtani. Szerencsére alapító társaim, Ispán Tamás és Petrás Zoltán repteres hátterük ellenére hasonlóan a márka elkötelezett rajongói, így a repülőmúzeum civil fejlesztése és az Ikarus nosztalgiabuszok világa hamar összekapcsolódott – de azt, hogy ilyen volumen lett belőle, azt szerintem egyikünk se gondolta volna.

– Pedig van egy ősi összefüggés is!

– Igen, el szoktuk mondani, hogy Ikarosz, mint mitológiai alak eleve repülés szerelmese, de aztán a gyár jogelődje is ezer szállal kötődött a repüléshez, ahogy számos Ikarus-prototípus is a Malévnél kötött ki (például IK250, 260).

– Mik voltak az első konkrét lépések Ikarus téren?

– Az külön cikksorozat témája lehetne... El kell mondanom, hogy ha Béke Tóni az elején nem visz el minket egy földtől teljesen elrugaszkodott irányba, talán teljesen máshogy alakul minden, ezért egy különös hála mindig lesz bennünk felé. Az első buszunk, ami számára is az első autóbusz felújítást jelentette, a gyönyörű IK250.43 replika hetven százaléka nála készült el. Rendkívül turbulens időszak volt, sokat tanultunk belőle, és szép sorozat indult el vele.

– Valóban, szinte évente jöttek az újabb Malév Ikarus-ok.

– Szerencsére kiváló értékteremtő együttműködést sikerült találnunk a BKV Zrt autóbusz-felújítási programjával. Ők már éppen benne voltak a Malév színeket viselő Faros felújításában, aminek színkódjaiban tőlünk kértek segítséget, aztán elkészült az első IK280 replika és az eredeti Malév IK396.68 felújítása is. Ezeket a buszokat mi folyamatosan béreljük a BKV-tól a Repülőmúzeum programjaihoz kapcsolódóan; igyekszünk az értékteremtő munkát fenntartható módon megközelíteni. A jó nevű Győr melletti műhely, a FourSzabó családi vállalkozás pedig önként ajánlotta fel múzeumunknak a szponzorációt, a Malév eredeti IK350-ese Náluk készült el, majd újabb, „Zsótér”-arculatú Malév IK250 is a flotta része lett. Aztán az élet úgy alakította, hogy mivel közgyűjteményi igény nem érkezett rájuk, a hadsereg tárgyalóbuszait is az LKK vásárolhatta meg. Ezután jött a felajánlás Antal Gábortól, hogy a gyűjteményében lévő híres PALT járművet kizárólag az LKK-nál látná biztos kezekben. Mellé kaptunk tőle egy IK30-ast is, ami remélhetőleg a jövőben a Malév flotta ékessége lehet majd, jelenleg kiállíthatatlan állapotban van. És jött a COVID, ahol újabb Ikarus-okkal és felújításokkal gazdagodott az LKK gyűjteménye, melyek közül több is most debütál.

– A tavalyi találkozó óta milyen új szerzemények érkeztek az LKK-hoz?

– Talán a mostani találkozó legnagyobb LKK-s meglepetése lesz, hogy a sokak által kedvelt békéscsabai csuklósbusz, az EUA-797 Malév replikaként tér vissza a köztudatba. Ezt a buszt a COVID alatt kollégáink fejezték be a BKV részbeni segítségével. A Budapest Airport műhely kapacitással támogatta a munkát, Ispán Tamás és Lengyel Jani pedig nagyot alkottak, valószínűleg egyik legnépszerűbb buszunk lesz. Lett viszont két gyönyörű, Aeropark-arculatú „új” Ikarusunk is, egy EAG E98HD és a Dudás Péter és csapata által Miskolcon felújított, valószínűleg vasárnap feltűnő IK396.27. Utóbbi a debreceni reptérlátogatás programunk autóbusza lesz.

– A valóban páratlan gyűjteményből mindenkit egyre inkább a PALT busszal fog érdekelni. Vele most mi történik, és mik a tervek?

– Fekete Péter kulturális államtitkártól és a Közlekedési Múzeumtól, valamint számos magánadományozótól a munka megkezdéséhez kaptunk egy indulást segítő támogatást, ami a COVID idején a túlélés egyik záloga is volt, hiszen az Aeropark kizárólag jegybevételből tartja fent magát és fejleszt. Ennek köszönhetően a munka a BKV-val kötött szerződés alapján megindult, és mára elmondhatjuk, hogy a munka egyik legnagyobb tömegű része, a lakatosmunka a végéhez közeledik. Szilágyi Bandi barátunknak hála a busz eredeti Rába D2356 típusú motorja immár nagyjavítva várja a beszerelést. A cél egyértelműen a működőképesség. A Volánbusznak köszönhetően számos alkatrész, például a teljes ülésszett is elraktározva várja, hogy sorra kerüljön, de a busz csukló harmonikáját eredetileg is gyártó nyíregyházi szakemberek is felajánlották a reprodukció lehetőségét. Épp jelentős fejtörést okoz, hogy a váltó ügyében mi lesz a döntés, hiszen az eredeti Lvov automataváltó beszerzése egy év múltán is reménytelennek látszik, így lehet, hogy alternatív megoldásra lesz szükség a működőképesség érdekében. A hatalmas munkában meghatározó támogatási elem lesz, hogy egy német gyűjtő barátunk az egyik tárgyalóbuszért cserébe (amit immár felújítva láthatnak a látogatók!) jelentős támogatással segíti az Aeropark munkáját és a PALT programot. Azt reméljük, hogy az egy év múlva esedékes találkozóra akár bemutatható állapotba is kerülhet ez a rendkívül különleges jármű, és odaállhat egyoldalúan vágyott helyére, a Tu-154-es ajtajához.

– Nagyon várjuk. A BKV mellett alakul tehát az együttműködés a Volánbusszal is?

– Mindenképpen, ahogy a mostani találkozó egyik fő partnere is az immár országosan is egységes vállalat, és hatalmas öröm, hogy a BKV-hoz hasonlóan náluk is intenzív és professzionális értékmentő munka indult el. Ugyan közösen nem működtetünk járművet, de az IK66-os ahogy most is, rendszeresen visz ingajáratot, és a selejtezett járművek közül több izgalmas, repülőmúzeumban is értelmezhető példány is az LKK-hoz kerül.

– Valóban? Várható újabb reptéri replika?

– Igen, elsősorban az IK260.32R járművet szeretnénk rekonstruálni, az emlékezetes sötét ablakos papagájt, amivel engem is annyiszor vitt a nagymamám édesapámhoz a reptérre. Elmondhatjuk már talán, hogy ennek az alapja a BHR-303 lesz, ha a COVID után az Aeropark gazdaságilag magához tud térni. Ezen múlik az is, hogy mikor tud elkészülni a debreceni Sofém által nekünk adományozott eredeti Malév IK280 utasbeszállító busz is, mely jelenleg több társával együtt fedett helyen várja a megújulást.

– Vannak még kiszemelt járművek, amit mindenképpen szeretnétek begyűjteni? Pl. Ikarus 290?

– A 290-est csak úgy begyűjteni nehéz feladat lenne. Pedig kutatásaink szerint Mozambikban lehet, hogy még mindkét példány létezik, pár éve biztosan dolgoztak még. De hangsúlyozom, hogy az LKK civil szervezet, nem kap állami támogatást, tehát ilyen volumenű feladatot nem érezhetünk magunkénak, bármennyire szeretnénk. Azt az organikusan kialakult értékteremtő missziót, amit a működőképes saját gyűjteményre és a kiváló partnerkapcsolatokra alapozott közösségi események is jelentenek, viszont nagy örömmel végezzük és a terveink szerint ezt a világot az online térben is szeretnénk megjeleníteni.

– Új YouTube-csatorna?

– Nagy szükség lenne rá, igen, Sokan, 60 ezren követik a Kránitz Balázs által szerkesztett csodálatos repülős csatornánkat, de ez a téma egészen más... Sokat gondolkodunk azon Balázzsal és Ispivel, hogy kölcsönösen előnyös professzionális együttműködés keretében akár külső partnerekkel is szívesen összefognánk ennek érdekében, hiszen önmagában a folyamatos Ikarus- és veteránjármű-üzemeltetés és felújítások nyomon követése is sok embernek adna örömöt, nem beszélve a PALT felújítás bemutatásáról... Erre viszont sajnos az Aeropark csapatának nincs kapacitása, így ezt már szinte adósságnak kezdjük tekinteni. Ha tehát a jövőre vonatkozó elképzelésekről beszélünk, ez mindenképpen kiemelt helyen szerepel.