Száz éve tanúja és jelképe az októberi orosz forradalomnak az Auróra

iho/hajózás   ·   2017.11.07. 18:45
400px_aurora

Az Auróra (oroszul: Аврора, magyarul: hajnal) az Orosz Császári Flotta védett, vagyis páncélfedélzetes hadihajója. A történelmi jelentőségű hajó a Pallada-osztályú cirkálók harmadik és egyben utolsó egysége az 1899-ben szolgálatba állított Pallada (Паллада) és Diana (Диана) után, továbbá az osztály egyetlen megmaradt tagja is. Nevét az 1853 és 1856 között zajló krími háború során jeleskedő Auróra fregattról kapta. Aurora a hajnal ókori római istennője, Hüperión titán és Thea leánya, a görög mitológiában Éósz a megfelelője. A görög eredetű szó jelentése: hajnalpír, hajnal, hajnalhasadás.

A Pallada-osztályt elsősorban saját flottakötelékeknek végzett felderítő feladatokra, valamint az ellenséges kereskedelmi hajózás elleni támadásokra szánták. Az orosz hazai tervek alapján épített hajók már elkészültükkor sem számítottak igazán korszerűeknek: a velük párhuzamosan külföldi, amerikai és német hajógyáraktól megrendelt, vagy német tervek alapján Oroszországban épített, hasonló méretű cirkálókhoz képest sebesség, páncélzat és fegyverzet tekintetében is jóval gyengébbek.

Az 1903-ban szolgálatba állított, Pallada-osztályú Auróra a történelem egyik leghíresebb hajójává vált, miután jelentős szerepet vállalt az 1917-es „nagy októberi szocialista forradalomban” (fotók: Wikipedia)

Az Auróra építése 1897. június 4-én kezdődött Szentpéterváron, vízre közel három évvel később, 1900. május 24-én bocsátották, majd újabb három év múlva, 1903. július 29-én állt szolgálatba a Balti flotta tagjaként. A 126,8 méter hosszú, 16,8 méter széles, 7,3 méter merülésű, óránként tizenkilenc csomó (harmincöt kilométeres) sebességre képes hajó vízkiszorítása 6731 tonna. Fedélzetén ötszázkilencven fős legénység szolgált. Fegyverzete eredetileg nyolc 152 milliméteres, huszonnégy 75 milliméteres és nyolc 37 milliméteres ágyúból, valamint egy víz feletti és két víz alatti, 381 milliméteres torpedóvető csőből állt.

Első nagyobb feladatként 1903 novemberében a Távol-Keletre vezényelték, a hajórajt azonban hamarosan visszahívták a Baltikumba az időközben kitört orosz–japán háború miatt. 1904-ben a Balti-tengerről a Csendes-óceánra vezényelték át, ekkor érték az első károk: a Dogger Bank-i incidensben baráti tűz alá került, a hajó egyik káplánja életét is vesztette. A Távol-Keleten részt vett az 1905. májusi csuzimai csatában, amelyben megrongálódott és súlyos veszteségeket szenvedett: a legénység tizenöt tagja – köztük a parancsnok is – meghalt, több mint nyolcvan pedig megsérült. Végül semleges kikötőbe, az Egyesült Államok fennhatósága alatt álló Manilába menekült, ahol a helyi hatóságok internálták a hajót és személyzetét, majd kijavították a hajó sérüléseit. A Balti Flottához 1906-ban tért vissza, a cári haditengerészet pár évig iskolahajóként használta. 1909 és 1912 között három hosszabb tengeri gyakorló és kiképző úton vett részt, harmadik útja során a thaiföldi király koronázási ünnepségén is tiszteletét tette.

A Szovjetunió által osztott Októberi forradalmi érdemrend kitüntetésen is a cirkáló szerepel. Az egyetlen hajó, amit a Lenin-rendet követő második legmagasabb szovjet kitüntetéssel jutalmaztak

Az első világháború elején a Balti Flotta kötelékében vett részt a harcokban, járőrözés és a partvidék tüzérségi támadása volt a feladata. 1914−1915 telén javítás alatt állt, berendezéseinek egy részét modernizálták. Fegyverzetét is megerősítették: a 152 milliméteres ágyúk számát tizennégyre növelték, a 75 milliméteres ágyúkat négy 76,2 milliméteres légvédelmi ágyúra, a 37 millimétereseket pedig három 7,62 milliméteres géppuskára cserélték. Visszatérése után az orosz partokat védő aknazártól nyugatra történő őrjáratozást, az aknamentesítő hajók védelmét és a finn parti vizek felderítését kapta feladatként. 1916 végén ismét leállt pár hónapra: újabb nagyjavításon esett át Péterváron, amely során a fegyverzetet tovább modernizálták, új légvédelmi ágyúkat és új rádióállomást is felszereltek.

A megújult Auróra az elsők között csatlakozott az Oroszországban az első világháború tragédiája, a katonai összeomlás, valamint a nép és a katonák elégedetlensége hatására kitört 1917. februári szentpétervári felkelésheza, mely az év során végül forradalomhoz vezetett, megdöntve a cári rendszert. Az Auróra fellázadt matrózai márciusban megölték a hajó parancsnokát és elsőtisztjét, majd forradalmi bizottságot alakítottak – a személyzet többsége az év folyamán a bolsevikokhoz csatlakozott. November 7-én (az Oroszországban akkor érvényben levő Julián-naptár szerint október 25-én) a Finnországból titokban visszatért Lenin vezetésével lázadás tört ki Szentpéterváron. Miután a Vörös Gárda tagjai körülzárták a kormány székhelyét jelentő Téli Palotát, Lenin a Szmolnijból irányította az eseményeket. A felkelők kezére került az állami bank és a telefonközpont, az ideiglenes kormány vezetője pedig elmenekült. Mivel a Téli Palotában rekedt miniszterek a felkelők ultimátumát nem fogadták el, a matrózból lett bolsevik hajóparancsnok, Alekszandr Belisev este parancsot adott a hajóorr lövegének elsütésére, amellyel a Téli Palota ostromának megkezdésére adott jelet. Hajnalra már az egész Palota a forradalmároké, a minisztereket letartóztatták, Lenint pedig a Népbiztosok Tanácsának elnökévé választották.

Az Auróra immár hatvan éve, 1957-től múzeumhajóként szolgál Szentpéterváron

Az Auróra decemberben Sveaborg kikötőjébe tért vissza, a Balti Flotta egységeihez. A cári haditengerészet feloszlatása után a hajó legénységét leszerelték, mindössze negyvenen maradtak, őrzési és karbantartási feladatokra. A világháború utolsó évében a hajót Kronstadt kikötőjébe vezényelték, ahol leállították és ismét iskolahajóként funkcionált. A forradalomban betöltött szerepe miatt 1927-ben Vörös Zászló érdemrend kitüntetéssel jutalmazták az Aurórát. A második világháború során leszerelték az ágyúit és Leningrád határában állították fel, így lényegében részt vett a város védelmében. A hajótest ez idő alatt Oranienbaum (a mai Lomonoszov) kikötőjében állt, ahol több tüzérségi és bombatámadás érte, amelyek következtében 1941. szeptember 30-án elsüllyedt.

A második világégést követően fordult jobbra a sokat látott hajó sorsa: kiemelték a vízből, helyrehozták, 1957-től pedig múzeumhajóként, a Néván horgonyozva tölt be aktív szerepet Szentpétervár életében, számos megemlékezésnek és ünnepségnek szolgál helyszínéül. Az Auróra jelenleg is az orosz haditengerészet állományába tartozik, a Nahimov Tengerészeti Iskola használja és üzemelteti a múzeumot. Fedélzetén a tengerész-kadétok állandó őrséget adnak és végzik a napi karbantartási feladatokat. A történelem egyik legismertebb hajóját az elmúlt évek során a Szentpétervártól nyugatra található Kronstadtban ismét felújították. A körülbelül tizenhárommillió dolláros beruházásnak köszönhetően a közel százhúsz éves Auróra 2016 nyarától újra működőképes és látogatható.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek