Szent Ilona: leszállt az első igazi járat!

Sok évnyi kínlódás után végre leszállt Szent Ilona szigetén, Napóleon száműzetésének és halálának helyszínén, a világ egyik legelszigeteltebb, mindentől legtávolabbi zugában az első menetrend szerinti légijárat.

Mint erről tavaly beszámoltunk, a mintegy ötezer lakosú, Afrikától nyugatra 2000 kilométerre fekvő sziget a rendszeres namíbiai, illetve johannesburgi légijáratoktól reméli Szent Ilona újjáéledését, a turistaforgalom fellendülését. Korábban csak egy heti hajójárat kötötte össze a szárazfölddel. Nagy-Britannia eme tengerentúli területének repülőtér-építéséről még 2011-ben született meg a döntés.

2015-re el is készült az 1850 méteres pálya, a kis forgalmi előtér, torony, a terminál és minden, ami még kell, leszállt már rajta a legelső kalibráló Beechcraft után néhány business-jet, köztük olyan jókora gépek is, mint egy BAe-146-os, történt már repülőgépes betegszállítás is a szigetről. Azt remélték, akár Boeing 757-esek is hozhatnák egy közbülső leszállással Angliából a vadregényes sziget iránt érdeklődőket.

A dél-afrikai Comair első próbajáratát teljesítő, British-festésű 737-es tavaly áprilisban érkezett a légtérbe próbajáratra: a Boeing először alacsonyan áthúzott a pálya fölött, utána egy touch-and-go következett, majd csak harmadszorra a leszállás és begurulás. Azonban a próba nem sikerült igazán jól, világos volt, hogy az egyetlen lehetséges helyszínre, egy háromszáz méter magas fennsíkra épült pályát állandó hátszélben kellene használni. Ha ugyanis a gép előírásszerűen szembeszélben próbálkozik a húszas pályairányra, akkor a küszöbnél lévő jókora sziklahegy mögötti turbulencia teszi kockázatossá a landolást, amint ezt a 737-es repüléséről készült videók világosan mutatták.

A reptérnyitást ezután „meghatározatlan időre” elhalasztották, ekkor terjedt el az a kritikus szöveg, hogy a repülőtér a brit kormány legnagyobb „fehér elefántja”, örökre használhatatlan, 285 millió fontos beruházása.

Nos, a napokban mégis beindult a légiforgalom, más légitársasággal és más géppel. Az első járatot az Airlink színeiben egy, a Boeingnál jóval kisebb Embraer utasszállító teljesítette, egy E-190-es, amelynek a pályaigénye is jóval kisebb. A megoldás ugyanis az, hogy a pályát gyakorlatilag megrövidítették, vagyis a startra és földetérésre, kigurulásra használható pályaszakasz mindkét irányból 1500 méter körülire csökkent, elkerülve a turbulens zónát. A járat Johannesburgból indul, a gép namíbiai Windhoek repülőterén tankol a hosszú óceáni szakasz előtt, és összesen több mint hat órányi repülés után érkezik Szent Ilonára. A kabin 99 üléses, de az E-190-es csak 76 utassal repüli a járatot. Az Embraer nyári próbarepüléséről készült felvételen jól látszik, hogy azért ennek a gépnek a pilótái is alaposan meg kellett, hogy dolgozzanak a landolásért.

Mindez nyilván azt jelenti, hogy az angliai 757-es kapcsolatról a szigetnek végleg le kell mondania, miközben a hosszabb repülési idő miatt a jelenlegi menetrend szerint az Airlink járata nem igazán tud harmonikusan kapcsolódni a Heathrow és Johannesburg közötti vonal forgalmához. Ezzel együtt a járattól a sziget lakói továbbra is nagyon sokat remélnek, a londoni kormány pedig egy éven át támogatja a fenntartását. Sőt, a tervek szerint az Embraer a szerencsés leszállás után Szent Ilonáról még tovább is repülhet az innen nyolcszáz mérföldnyire lévő másik, ugyancsak mindentől messze lévő, valóban az óceán közepén található, de Londonnak a falklandi háború óta különösen fontos Asencion szigetére.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!