Tristar-búcsú a RAF-nál: a szép tanker utolsó repülése

iho   ·   2014.03.28. 10:00
cim

Ismét elbúcsúzik egy klasszikus gép: lerepülte utolsó bevetését a Royal Air Force kötelékében a Lockheed L-1011 TriStar, a hetvenes–nyolcvanas évek kiváló, bár nem túl nagy darabszámban gyártott egykori utasszállítója.

A RAF 216. repülőszázadának két gépe a közép-angliai Brize Norton bázisról szállt fel és az Északi-tenger fölött repült légiutántöltő bevetést, majd a gépek körbelátogatták a típus fontosabb britanniai reptereit.

A Lockheed Whisperlinerből a tavalyi adatok szerint még három példány létezik civil légiforgalomban, egy a jordán Barq Aviation, kettő pedig a pakisztáni Askari üzemeltetésében, de ezek az eseti charterre használt gépek nagyon ritkán bukkannak már fel a légiforgalomban. A Barq honlapján még összesen öt gép szerepel, de ezek többsége nyilván már nem repül, a FlightAware a N162AT lajstromjelű Tristart utoljára 2013 januárjában „látta” a levegőben egy Pakisztán és Kenya közötti repülés alkalmával.

Valószínű tehát, hogy a RAF gépeinek búcsúja egyben ennek a klasszikus szélestörzsűnek szinte teljes eltűnését jelenti az égboltról: egyetlen példányt még használ az Orbital Sciences amerikai űrtechnológiai cég, amely erről a Tristarról indítja apró műholdak pályára állítására a Pegasus rakétákat.

A Lockheed a 747-es és a DC-10-es sikerét látva állt neki a saját kétfolyosós utasszállító fejlesztésének, de harmadiknak lenni annyit jelentett, mint lekésni a piaci főáramlatokat. A gép gyönyörű volt és az utasok szempontjából tökéletesen rászolgált „Suttogó” becenevére, csendes volt és kényelmes, pláne hogy ritkán székezték be a lehetséges legsűrűbb, négyszáz utas szállítására képes verzióban.

A három Rolls-Royce RB211-es hajtómű az akkori idők nagy áttörését, a nagy kétáramúságú családokat képviselte, a farokba épített példány egy S-alakú beömlőn át kapott levegőt, ami eltéveszthetetlen és meglehetősen csinos külsőt adott a gépnek. 1978-ban repült először, az Eastern Airlines kötelékében állt először szolgálatba, később a British Airways gépparkjába is belépett a típus. De végül is 1984-ig csak 250 épült belőle, és innentől kezdve a Lockheed úgy általában is feladta civil utasszállító programját.

Az első tanker-Tristarok egyike, még a korábbi festésben <br>(fotók: RAF)

A brit királyi légierő, a RAF számára a Falkland-szigetek birtoklásáért folytatott háború tette nyilvánvalóvá, hogy elkerülhetetlen nagy hatótávolságú tankerek beszerzése: a dél-atlanti térségbe történő bombázó bevetések az akkori, ugyancsak bombázókból átalakított tanker-flottával túlontúl is kalandosra sikerültek. Kapóra jött, amikor a British Airways fokozatosan leépítette a maga Tristarjait, és más légitársaságok is megkezdték a típus kisorolását, így sikerült összesen kilenc gépet hadrendbe állítani, hatot a BA és hármat a Pan Am készletéből, nagy hatótávolságú utántöltő és szállító gépként.

Azóta gyakorlatilag minden fontosabb hadműveletnek részesei voltak ezek a gépek, Iraktól Afganisztánig, a délszláv háborútól Líbiáig. A RAF gépei időnként feltűntek Budapesten is, hiszen Ferihegy NATO-reptér is egyben: olykor a tankerek is itt tankolnak.

A legtöbbet repült Tristar a RAF szolgálatában több mint 58 ezer órát töltött a levegőben. Két példányt már korábban kivontak, ezek a Marshall Aerospace bázisán, Cambridge repülőterén vannak, nem repülőképes állapotban. Egyet még februárban Kemble repülőterére repültek át, a maradék hatból kettő már korábban Bruntingthorpe-ba került, ahol a többi is utoljára leszállt: valószínűleg a szétbontás lesz a sorsuk, egyébként 1011-esekből jó néhányat őriznek különféle múzeumokban, Szaúd-Arábiától az Egyesült Államokig.

A TriStarok azért kerültek kivonásra, mert hasonlóan a tavaly elbúcsúztatott Vickers VC-10-esekhez, a fenntartásuk, üzemeltetésük egyre költségesebbé vált, miközben a légierő megkezdte az új, nagyobb teljesítményű, jóval modernebb, szintén többfeladatú Airbus A330 MRTT tanker/szállítók átvételét. Ez már valóban a jövő típusa, gazdaságosabb, modernebb, a Brize Nortonban tartott búcsúünnepségen is azt hangsúlyozták a Tristar pilótái, hogy a Voyager tovább viszi a Lockheed-gépek 30 éves szolgálatának sikeres szellemiségét.

Az utolsó gépek személyzete

És ha már az új gép szóba kerül: a vizsgálat kiderítette, mi okozta egy Voyager rejtélyes problémáját, ami miatt a RAF a vadonatúj gépek repülését majdnem két hétre letiltotta. Történt ugyanis, hogy a ZZ333-as példány február 9-én Afganisztánból Anglia felé repülve Törökország légterében váratlan zuhanásba fogott, 4440 lábnyi magasságot vesztett, amíg a pilóták visszanyerték a gép feletti uralmat és kivezették a Voyagert a zuhanásból. A gépen kilenc főnyi személyzet és 189 utas tartózkodott, akik nem voltak bekötve, azok néhány másodperc alatt a kabin tetején találták magukat, beleértve a másodpilótát.

Az utód, a Voyager első példánya Fairfordban

Az incidens után a törökországi Incirlik bázison szállt le a gép, amelyet alapos vizsgálatnak vetettek alá, de a Voyager egyetlen rendszerében sem találtak hibát. A vizsgálat végül kiderítette, hogy a furcsa, zuhanásszerű magasságvesztés oka az volt, hogy a kapitány repülés közben fényképezett, de elejtette a gépet, amely beszorult a gép botkormányaként működő oldalsó „joystick”, és a kezelését segítő könyöktámasz közé.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek