Új iráni harci gép? Vagy inkább egy régi átépítése...

Száz százalékig hazai gyártású harci gép – ezzel a világraszóló hírrel jelentkezett a teheráni állami tévé, ami azért rendkívül érdekes történet, mondhatni azért számíthat a fél világ, legalábbis a katonai aviatika érdeklődésére, mert Irán egyébként már 2013-ban bejelentette, sőt, bemutatta egy másik új harci gépét, ami ugyan abbéli állapotában sokak szerint még csak makett volt, majd tavaly már a gép gurulópróbáiról bukkant elő felvétel.

A Qaher F-313-as „pofára” ötödik generációs típusként mutatkozott, az alacsony láthatóság követelményei szerint alakított sárkánnyal, ikervezérsíkkal, lefelé tört szárnyvégekkel. Sokan egy amerikai pilóta nélküli felderítő koncepció, a Bird of Prey vonalait vélték felfedezni az egyébként meglepően aprónak tűnő gépen, igaz, az orr-rész és a beömlők elhelyezése inkább emlékeztet az F-35-ösre, miközben persze érthető, ha hasonló funkcióra tervezett repülőgépek kiképzése olykor épp a funkciók okán hasonlítanak.

A Qahert azonban azóta sem láthatta a külvilág bármilyen híradásban repülni is, most viszont egy igazi, valóságos légifelvételekkel tűzdelt videóanyagot közölt az iráni tévé, ráadásul a pilótafülkében – persze nem repülés közben – ott ült Hassan Rouhani iráni elnök is. Amíg a Qaher formájában az ötödik generációs harci gépek formavilágát idézte, addig a most bemutat ott Kowsart maguk az irániak is negyedik generációsként jelölik: ez az előzőhöz képest visszalépésként mutatkozik, viszont a példány repülőképessége vitathatatlan, más kérdés, hogy ez valóban egy teljesen hazai fejlesztésű és gyártású típus lenne.

Amit látunk a felvételeken, az ugyanis nem más, mint az ötvenes években tervezett, a hatvanas években tömegesen gyártott amerikai típus, a Northrop F-5-öse, amely viszonylag olcsó és egyszerű, könnyen üzemeltethető harci gépként elsősorban az akkori kifejezéssel élve III. világ légierőinek vált standard típusává, de használták a norvégok, a görögök, ma is repül Svájcban is. Másfelől ez lett többszáz példányban az amerikai légierő legfontosabb szuperszonikus kiképző gépe, a T-38-as, amelynek a leváltására jelenleg zajlik a tender. Természetesen azóta  többször továbbfejlesztették a típust, a Freedom Fighter után így jelent meg a Tiger II, a gyártási szám valamennyi variánst, és például a kanadai építésű gépeket is beleértve több, mint 2200.

Az F-5-ösök majd 130 példányát még a sah idején állították szolgálatba Iránban. A továbbfejlesztett változatokkal együtt az állomány 166-ra bővül a hetvenes években, majd a gépek közül sokat az iszlám forradalom után is hadrendben tartottak, csakúgy, mint az ugyancsak amerikai eredetű F-4 Phantomokat és F-14 Tomcateket.

Ugyanakkor már a kétezres évek elején beindult a gép radikális modernizálása: a Saeqeh legfőbb külső jellegzetessége, hogy a gépet dupla függőleges vezérsíkkal szerelték fel, hogy mi más változtatások történtek még, arról keveset tudni, teheráni közlés szerint modern fegyverrendszerrel, avionikával látták el, és megnőtt a hatótávolsága is. Azonban egyes hírek szerint a pilóták elégedetlenek voltak a repülő tulajdonságaival, és ebből a változatból nem lett sorozatgyártás.

A most vadonatúj típusként hirdetett Kowsar azonban alapvonalaiban visszatért az eredeti F-5-öshöz, sőt, valójában a prototípus hírek szerint egy újjáépített F-5F, a The Aviationist szakportál úgy fogalmaz, hogy a gép a „teljesen elavult” Tiger, aminek a negyedik generációs jellege megintcsak a burkolat alatt beépített egységekből, az új radarból, a már a Saeqeh kabinjában is kipróbált digitális kijelzőkből, fejlesztett avionikából és fegyverrendszerből adódik. Egy nem pontosan meghatározott típusról készült fotón az látszik hogy a vízszintes vezérsíkot magasabbra helyezték, de a mostani felvételek szerint ez is maradt az eredeti helyén. Ugyanakkor nem tudni, hozzányúltak-e az eredeti General Electric J85 hajtóművekhez.

Az ügyben megszólaló izraeli szakértő arra utalt, hogy mindezek ellenére a projektet nem szabad félvállról kezelni. Az iráni Tasnim hírügynökség szerint a gép közeli légitámogatásra is alkalmas. Az iráni elnök nyilatkozata szerint országa azért növeli, egyébként rohamtempóban, katonai kiadásait, hogy ezzel garantálja a háború elkerülését, ugyanakkor Amir Hatami védelmi miniszter a géppel kapcsolatban egyrészt a várhatóan újra életbe lépő nemzetközi szankciókat, másrészt az 1981–88-as iraki–iráni háború tanulságait emlegette, Rouhani pedig így fogalmazott: „ki kell javítani a gyenge pontjainkat”.

* * *