Az iráni csodamadár, gurulópróba további kétségekkel

iho   ·   2017.04.19. 11:15
cim

Veszélyes lopakodó vagy plasztikmodell? Ezzel a felettébb bizonytalan címmel adtunk hírt 2013-ban egy az iráni hatóságok által bemutatott furcsaságról, amely első pillantásra egy ötödik generációs harci gép képzetét keltette, alaposabban megnézve viszont sok szakértő úgy vélte, ez a valami valójában nem repülőképes, viszont feketére festett másolata a Boeing Bird of Prey tanulmánytervének, lefelé tört külső szárnyszekciójával, a törzs és az orr-rész kialakításával. Most viszont a jelek szerint valami komolyabb verzió született, amely az iráni televízió beszámolója szerint már a gurulópróbáknál tart és hamarosan repülni is fog.

A magas rangú iráni polgári és katonai vezetők jelenlétében tartott bemutatón a Qaher F-313-asról az államfő Hassan Rouhani úgy beszélt, mint az a gép, amely a nyugati hatalmak akarata ellenére épült, mert Irán „nem kér senkitől engedélyt hadereje növelésére, saját rakétái és repülőgépei építésére”.

(fotók: The Aviationist)

A néhány nappal ezelőtti bemutató nyomán megszülettek az első elemzések is, amelyeket úgy lehet összefoglalni, hogy a szerkezet a négy éve napvilágot látott mock-uphoz képest már igazi repülőgép lehet, de képességei iránt továbbra is erősek a kételyek. Az akkori gép pilótafülkéjét, ami ráadásul a normál mértekhez képest lehetetlenül szűknek tűnt, bárhol beszerezhető képernyőkkel, kijelzőkkel és kezelőkkel szerelték fel, a beömlők túl kicsik voltak ahhoz, hogy igazi hajtóműveket tápláljanak levegővel, a kilépő forró gázok viszont megolvasztották volna a farokrészt.

A mostani változatnak már megfelelő méretű a pilótafülkéje ahhoz, hogy egy ember rendesen beleférjen, és a katapultülésnek is van helye, bár így is elég szűknek tűnik. Míg a mock-up kabintetője szimpla plexi volt, a mostani gépé már úgymond igazi, harci gépszerű darab. A hajtóművekről feltételezik, hogy az a General Electric J85-ös, amelyeket sok típus mellett a sokfelé használt F-5-ös, illetve annak kiképzőgép-variánsa, a T-38-as példányainál használtak, persze ezek az irániak által átalakított verziót képviselik.

A The Aviationist „igazi” antennákat lokalizált a gép hátán és előre néző infra-érzékelőt (FLIR) az orrkúp alatt. Az elemzés szerint azonban a beömlők továbbra is túl kicsik, a szárnyfelület szintén nem túl nagy, ugyanakkor a portál szerint nem világos a lefelé tört szárnyvég aerodinamikai funkciója. A fúvókák a jelek szerint csak utánégető nélküli üzemre alkalmasak, ami viszont kétségessé teszi, hogy képes-e a gép hangsebességnél gyorsabban repülni.

A portál emlékeztet arra, hogy az irániak technológiai képességeit nem szabad alábecsülni, aminek ékes bizonyítéka a repülőképesnek megtartott, sőt, saját avionikával és fegyverzettel továbbfejlesztett F-14-esek, F-5-ösök és F-4-esek léte, amelyeket már az eredeti gyártó, az Egyesült Államok már rég kisorolt a hadrendből.

Legújabb közlés szerint a Qaher F313-as nem multifunkcionális harci gép lesz, hanem a szerepköre közeli támogató, vagyis a földi csapatok hívására, segítésére végezne csapásméréseket.

Ezzel együtt vannak nyugatiak, akik ezt a verziót is repülésre képtelen bemutatódarabnak látják, mások szerint a gép repül, de kétségesek a paraméterei és képességei, például az alacsony észlelhetősége. A katapultülés igazi, de az egész gép túl kicsi ahhoz, hogy komoly hatótávval és fegyverzettel rendelkezzen, inkább tűnik egyfajta, más gépek elemeiből épült, kisebb léptékű technológiai demonstrátornak.

A rendelkezésre álló fotók továbbra is a polgári gépek piacán beszerezhető berendezéseket mutatnak a pilótafülkében, a levegőhöz viszonyított sebességhatárokat kijelző műszeren az átesési sebességet mindössze hetven csomónál, a maximálisat pedig csak 260 csomónál jelöli. Az is feltűnő, hogy a gépen nyoma sincs fegyverhordozásra alkalmas függesztőknek a szárnyon, és nincs nyoma, de igazából helye sincs a stealth jelleghez elengedhetetlen belső fegyvertérnek. Ahhoz képest tehát, hogy tehát az irániak kis hatótávolságú csapásmérőnek állítják be a gépet, egy izraeli szakértő éppenséggel azt írja, hogy a gép jól manőverező, közeli légiharcra alkalmas elfogó vadászként tartja használhatónak a Qahert, igaz, a hatótávolságát ehhez a szerepkörhöz sem látja elégségesnek. Ugyanakkor nyilván meg kell várni a gép első felszállását, ha arról is beszámolnak az irániak, bár a végleges paraméterekről az sem fog sokat elárulni.

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek