Új múzeumban a Mary Rose
A XVI. század Titanicjaként is emlegetett hadihajó a dél-angliai Portsmouth partjai előtt, az elborzadt király szeme láttára süllyedt el 1545. július 19-én, a franciákkal vívott tengeri csatában – máig sem ismert okokból. Az akkor már 34 éves hajó a korabeli beszámolók szerint éppen tüzérségi párbajt vívott egy francia hadihajóval, amikor megdőlt, és rövid idő alatt eltűnt a vízfelszín alatt, több mint ötszáz matrózt, tisztet, katonát, hajósinast és egy kutyát magával rántva a hullámsírba. A partra 35 túlélő tudott kivergődni.
A katasztrófa okairól máig folyik a tudományos vita. A legelterjedtebb nézetek szerint vagy egy nagyon szerencsésen – angol szempontból szerencsétlenül – célzott francia ágyúgolyó üthetett végzetes léket a vízvonal alatt, vagy a hadianyaggal és más felszereléssel túlterhelt Mary Rose-t éppen a legrosszabb pillanatban, éles forduló közben érhette egy erős széllökés oldalról, felborítva a hajót.
A roncsot már 1836-ban felfedezték, ám az akkori technika a kiemelést még nem tette lehetővé.
Az igazi kutatómunka több mint száz évvel később, 1965-ben kezdődött, de a feltárás és a kiemelés tényleges előkészületeihez csak 1979-ben fogtak hozzá a szakértők. A következő három évben 19 ezer tárgyat hoztak a felszínre a búvárok, majd 1982-ben a hajó viszonylagos épségben maradt baloldalát is sikerült egyben kiemelni. A kiemelést annak idején becslések szerint 60 millióan nézték élőben világszerte.
Nem sokkal később a Mary Rose már megtekinthető volt egy ideiglenes múzeumban, az 500 éves hajó végső otthona azonban most készült el, 35 millió fontos (12 milliárd forintos) beruházással Portsmouth kikötőnegyedében, néhány méterre attól a helytől, ahol a Mary Rose-t építették. A látogatók igazi időgépbe jutnak, amikor betérnek a múzeumba. A roncs köré tematikus rendszerezéssel felépített kiállítási komplexum emeletenként követi az egyes fedélzeteket, és mindegyik emeleten az adott fedélzet funkcióinak megfelelő, a Mary Rose-ról felhozott tárgyak tömege tekinthető meg. Ezek között az ágyútól a konyhai eszközökön és a hajóács felszerelésein át a legénység személyes tárgyaiig minden megtalálható, ami a Tudor-korszak angol haditengerészetére jellemző volt.
A megtalált emberi maradványok és a modern számítógépes technika segítségével a kutatók az egykori személyzet néhány tagjának hasonmását is elkészítették és kiállították.
David Starkey történész, a Tudor-éra világszerte elismert kutatója egyenesen „angol Pompejinek” nevezte a Mary Rose maradványait, utalva a Vezúv kitörése által az I. században eltemetett és a vulkáni hamu által konzervált itáliai városra, amelynek feltárása addig példátlan részletekkel gazdagította a Római Birodalom mindennapi életéről alkotott tudományos képet.
