Ujjgyakorlat átépítőknek

Ha megcsináltuk a mellékvonali személyvonatunkat (lásd cikkünk előzményét), akkor fogjunk bele annak fővonali változatába. Ez a feladat a korábbiakhoz képest igen egyszerű. Kell hozzá igény szerint 2–4 nyers Fuggerth Bhv és egy Ap építőkészlet. Nem árulok el talán nagy titkot, hogy a magyar gyártó által készített modellek korai változatát állítjuk elő kisebb kozmetikázással.

A munka nehezebb része annak kiderítése volt, hogy a kocsi oldalán milyen „hieroglifák” voltak a jól látható osztályjelzésen, MÁV HUNGARIA feliraton és a pályaszámon kívül. Ezt alig egy év alatt bogarásztam össze a világhálóról, kiadványokból, a képeket többször kellett átnézni, aminek végeredményeképpen tudom azt mondani, hogy nagy valószínűséggel így néztek ki a kérdéses kocsik. Sok modellező nem veszi a fáradságot, hogy a nagy feliratokon kívül a kisebbek megfejtésével, matricázásával fáradozzon, pedig anélkül elég kopasznak hat a modell. Másik gyakori hiba, hogy későbbi előírásoknak megfelelően készítik el. Sajnos ezt még „nagyban” is elkövetik sok helyen, nem csupán például a Celldömölkön kiállított Aa kocsinál, hanem a MÁV Nosztalgia Kft. Aa 1078-as kocsijánál is.

A gyártáskori feliratok nem egy tömbben voltak, ráadásul olyan dolgokat is feltüntettek, amit később nem, vagy még később csak piktogram formában. De nem csak a feliratokban fordultak elő tévedések. Az 1. osztályt jelölő csík a hetvenes évek elejéig fehér volt. A kocsivégeknél az átjáróban közlekedő utasokat a jelenlegi gumihurka helyett harmonika (szakszerű nevén: soufflet) és kihajtható rács védte. Az átjáró két oldalán jellegzetes volt még a függőleges merevítőborda is.

Ezek után szedjük össze a szükséges kiegészítőket:
– teliablakok,
– dupla ovális ablakos ajtók,
– harmonika átjárók,
– merevítőborda.

A kocsiszekrényen két dolgot kell átalakítani. Elsőként egy pluszablakot kell vágni az egyik WC-vel szemben (ezt az ablakot a MÁV-nál az utóbbi évtizedekben megszüntették a Bhv kocsiknál, ezért az újabb modellek is így készülnek). Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ajtók helyén levő ablaknyílást is meg kell nagyobbítani, mivel gyárilag ezek elég kicsire sikerültek.

A nagyobb munka a gumihurka tartójának leszedése. Ezt először egy kisebb fogó segítségével nagyjából lecsipkedtem, majd a maradékot a kis marógépemmel lecsiszoltam. Természetesen nem maradhat el a végén a polírozás. Ezek után már csak a merevítőbordát kellett a helyére ragasztani. Mi másból lehetne ez is, mint egy roncs Schicht Y kocsi fékrudazat-imitációból?

Ezek után a festés következik. A tető és az ajtók színét Humbrol 127-re színeztem, a majdnem fekete zöldet pedig ismét a Revell 7-es fekete és 62-es zöld színeiből kevertem ki – szemre. (Be kell vallanom, kétszer nem sikerült pontosan ugyanazt az árnyalatot előállítani, de nem nagyok az eltérések. Igaz, ez a nagyvasútra is igaz volt, akkoriban állítólag nem használtak színkódot. Ezért azt tudom javasolni, hogy egy keverésből több kocsit fújjunk le!) A festés után a matricák elhelyezése következik. Álljon itt két kép mintának, hogy kell (szerintem) feliratozni a kocsikat, ha a gyártáskori állapotot akarjuk mintázni.

Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a sok képet megvizsgálva kiderül, hogy azon a néhány éves időszakon belül sem voltak a kis feliratok és elhelyezésük teljesen egyformák. Lakkozás után kell elhelyezni az átjárókat. A soufflet-kat külön vettem (bontási maradék, vagy fölösleges alkatrész lehet az eredete).

Az ismertetett Bah kocsihoz képest egyszerűbb a helyzet az Aa 1600-as kocsinál, mert ott csak a szellőzőket kell a gyáritól eltérően kiosztani.

A legegyszerűbb egy 1970-es beszerzésű GYSEV Bah kocsi elkészítése (316-322 pályaszámú kocsik). Itt csak a kis méretű ablakot kell megcsinálni, mert ezek a járművek már gumihurkás átjáróval és osztott ablakkal készültek, és a vasúttársaságnál csak a MÁV-tól kapott kocsikon volt az osztott ablakos ajtó. A képen látható modell feliratozása szintén egy jól sikerült korabeli kép alapján történt. A kocsikat érdemes bebútorozni, különösen a teliablakos változatokat. Az üres belső nagyon csúnyán hat, különösen, ha ki is vannak világítva. Mind a Zzemoki féle, mind a Vulcan-modell-féle használható, ez utóbbi részletgazdagabb, de drágább.

Milyen vonatokat tudunk összeállítani ezen kocsik segítségével?
A MÁV-nál a hatvanas évek második feléig a 324-es gőzmozdonyon kívül V40-es (Kandó), V41, V42 (kis és nagy Leó), V43 (Szili, villámos, csillagos eredeti kivitelben) húzhatott ilyen szerelvényt. A többi mozdonytípust azért nem említem, mert a kisszériás gyártóknál fentieket lehet beszerezni. Az 520-as gőzmozdonyt is szándékosan hagytam ki, mert azzal a MÁV személyvonatokat nem vontatott. Nem úgy a GYSEV-nél. Sok korabeli kép található a világhálón is, melyen a „Hruscsov-dízel” után két-három saját állományú Bah kocsi díszeleg. (Az 520-as készítéséről Letenyei Tamás írt cikket az Indóház 2007. novemberi számában.)

Végül ismét felsorolnám azokat, akiknek a szép munkái és segítsége nélkül a két szerelvény nem készülhetett volna el: Szabados Roland matricái, Bedőcs Tamás ajtói és ablakai, Lossonczy Miklós fotói.