Ünnepi leszállás: egy új kapitány első interjúja

Márványi Péter   ·   2014.08.09. 11:15
cim

Nemrég képriportban számoltunk be egy fiatal pilóta sikeres kapitányi vizsgájáról. Akkori ígéretünknek megfelelően most elolvashatják a 34 éves Széchey Mártonnal a szépen sikerült landolás után stílszerűen az Aeroparkban készült interjút.

Gurul az A320-as az előtér felé

– A Wizz Air friss gépparancsnokát először arra kérem, foglalja össze, hogyan jutott el a közforgalmi kapitányi vizsgáig!

– 14 éves koromban kezdtem repülni a hármashatárhegyi repülőtéren, vitorlázó repülőgéppel. Aztán, amikor sikerült megteremteni a hátterét, megszereztem a vitorlázórepülő szakszót, majd a motoros repülő szakszót. A légifotózásnak köszönhetően lett tapasztalatom és papírom ahhoz, hogy ráléphessek a hivatásos pályára. A légifotózás mellett dolgoztam három évet a földi kiszolgálásban, a Wizz Airnél két évet az irodában, emellett a HungaroControllnál szimulátorpilótaként. Majd négy és fél éve kezdtem a típusképzésemet, Toulouse-ban, az Airbusra.

Előbb még el kell végezni a járat utáni teendőket...

– És 4 és fél év alatt a jobb ülésből sikerült átkerülni a bal ülésbe? Ez azért tényleg elég gyors karrier.

– Ha csak a légitársasági részét nézzük, akkor igen. Kellettek hozzá a minimális feltételek, hogy jelentkezhessen az ember, de azért ez nem automatikus. Utána számoltam, hogy nagyjából 8–10 ellenőrzésem volt, mire eljutottunk a mai utolsóhoz, amiért ünnepelünk.

– Akkor a következő utadon már nem lesz más a pilótafülkében, csak te és a másodpilóta?

– A mai úton már jogilag én voltam a járat parancsnoka, és ezt ellenőrizte le Szabó Zoltán kapitány. Ő oktatókapitány, nagy név a szakmában. Ma már nem oktatóval repültem a jobb ülésben, hanem egy első tiszttel, akinek semmilyen egyéb képesítése nincs, és innentől kezdve ez így is lesz. De közben évente egyszer meg kell ezt a vizsgát ismételni, és félévente szimulátoron kell a tudásunkról számot adni.

...aztán jöhet a széles mosoly: sikerült a vizsga a négy csíkért

– Milyen volt az út Lutonba és hazafelé?

– Azt gondolnám, hogy nem volt egyszerű út. A londoni fordulás mindig egy kicsit macerásabb. Odafelé a siklópályát fölülről kellett elfognunk az irányítás miatt, utána Budapest felé a felszállás annyiból volt érdekes, hogy igen gyorsan kellett ráfordulni a pályára és nekifutni, mert volt egy érkező gép is a levegőben. Aztán az útvonalon sűrűn kellett a zivatarokat kerülgetnünk, hiszen Nyugat-Európa fölött egészen Bécs és Pozsony vonaláig nagy zivatarcellák voltak.

– A leszállást te hajtottad végre?

– Igen. Kifelé a kolléga volt a pilot flying, én voltam a pilot monitoring, ettől függetlenül a parancsnok én voltam. Hazafelé pedig ő volt a kiszolgáló pilóta, és én vezettem a repülőgépet.

Az ünneplők csapata és a személyzet

– Távolról nézve, és az egyik stewardess kolléganőd tanúsága szerint is, nagyon szép, finom volt a leszállás.

– Igyekeztem megadni a módját ennek a megérkezésnek. A jó kapitány nem szépen száll le, hanem épségben, de hát ez az igazi.

– De van olyan helyzet, amikor jobb, ha keményen teszed le.

– Ez abszolút így van. A legfontosabb az, hogy jó helyen érjünk földet.

– Úgy láttam, hogy a reverz elég hosszan működött.

– Az az eljárás, hogy a reverzt megnyitjuk, de nem adunk rá teljesítményt, hanem a hajtómű alapjáraton pörög, minimálisat fog, és készen áll arra, hogy ha valamiért mégiscsak kellene, akkor ráhúzzuk a teljesítményt, ami rendelkezésre áll.

A gép hamarosan fordul vissza Lutonba

– Mit jelent kapitánynak lenni ahhoz képest, ahogy eddig repültél? Ez nyilván a karriered eddigi csúcsa.

– A kérdés jó, erre valószínűleg fél év múlva fogom tudni elmondani a választ, hiszen kapitányként egy utam volt csak, a mai. Az igazi nagy különbség, hogy repülni ugyanúgy kell tudni, de ha valamilyen helyzet adódik, azt a kapitánynak mindig meg kell tudni oldani. Sosem történhet meg, hogy a helyzet kontrollon kívül kerüljön, és ez a kapitány döntésein múlik.

– Kicsit nagyobb a felelősség...

– Nem kicsit nagyobb, hanem majdhogynem a semmiről a maximumra emelkedik. Minden döntés, a repülőgép átvételétől egészen annak elhagyásáig, a kapitányé.

Beszélgetés MO-Aladár szárnya alatt

– Milyen érzés volt kigurulni a 38-as állóhelyre, miközben már a gurulóról láthattad, hogy lesz egy kis fogadtatásod?

– Nagyon meleg és jó érzés volt. Nekem nem volt még esküvőm, nem volt még olyan nagy nap, ahova a barátaimat meghívhatom, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt voltak, és nagyon köszönöm mindenkinek, aki eljött, aki megszervezte. Remélem hagyományteremtő lesz.

– Tehát ünnepeljék meg a friss kapitányokat?

– Egyrészt ez ok az ünneplésre, másrészt meg az is jó, hogy létezik az Aeropark, amibe Somogyi Tóth Daniék a szívüket-lelküket beleadják, és ezt a remek helyet szerintem ilyen alkalmakra is érdemes kihasználni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek