Várakozó állásponton a kelebiai oldalban

Készpénznek vettünk egy melléknevet, de a személyvonatok majd csak sötétedés után tesztelik a vonalat a 150-esen.

„Nappali.” Erről a melléknévről van szó. Miniszteri poszt szövegkörnyezetében: „Október 3-án és 4-én jön a Budapest–Belgrád vasút magyarországi szakaszának eddigi legfontosabb próbája: Budapest és Kelebia között teljes terhelést modellező tesztet végzünk. Ez azt jelenti, hogy a vonatok úgy közlekednek majd, mintha már elindult volna a személyforgalom: a tervezett nappali csúcsidős menetrend szerint, órákon keresztül, akár 160 km/órás sebességgel, egyetlen lényeges különbséggel: utasok még nem lesznek rajtuk.”

Szégyen ide, gyalázat oda, pironkodva valljuk be, nem informálódtunk indulás előtt, a Facebook böngészése helyett az Aeropark alapító Somogyi-Tóth Dániel Égi ritmusok CD-jéről a tempózásra sarkalló Jeremiah Clarke etűdöt, A dán régens bevonulását hallgattuk oda-vissza a lehető leghangosabban a 6-os úton a dunaföldvári átkelés felé haladtunkban, és igazából már csak Kunszentmiklós-Tassnál fogtunk gyanút, mondván kezeljük csak fenntartással ezt a tesztüzemet. Két telefon, meg néhány kommentből ki is derült, a vonatok, amik úgy tesznek, mintha elindult volna a személyforgalom, majd csak sötétedés után hajlanak szerepjátékra, ám, ha már ott voltunk, bolyongtunk egyet a vonal mentén, és persze Szabadszálláson főbenjáró vétek kihagyni a Zöld Ászt, a Pacalemberek szerint az ország tophármas pacalozójának egyikét.

Galériánk képein két konténervonat azért feltűnik Bösztör forgalmi kitérőnél, illetve Szabadszállás megállóhelyen, befotóztunk a kunszentmiklósi váróterembe, ahol működik az utastájékoztatás, továbbá a bösztöri felvételi épületbe, ahol már nem vár többet soha senki semmit, ám ebben nem volt semmi, de semmi célzatosság. .

Még annyit, hogy például a szabadszállási peronra nem egy hasonszőr szerzet érkezett tesztvonatokat várni, ám ők megtehetik, amit e sorok írója sajnos már nem: este is kimehetnek vonatlesre a 150-esen a vasútra…