VC-10: búcsúzik a klasszikus brit tanker

iho   ·   2013.09.22. 17:30
cim2

Miközben üzemanyaggal láttak el a levegőben Typhoon, Tornado, Hercules és E-3 Sentry gépeket, sőt, egymást is tankoltatták, a géppár (a ZA147-es és ZA150-es jelzésű) pénteken végiglátogatta a típus fontos helyszíneit: szoros kötelékben repültek át Newcastle, Warton, Conninsby, Marham, Birmingham, Lossiemouth, Leuchars és Prestwick felett. Végül saját támaszpontjuk, a közép-angliai Brize Norton légterében búcsúztak az utolsó leszállás előtt. A gépek sorsa egyelőre ismeretlen, nem tudni múzeumok várják-e vagy szétbontják azokat.

A BOAC/BA egyik utolsó gépe a duxfordi múzeumban<br>(fotó: Wikipedia)

A típust negyvenhét év és két hónap szolgálati idő után vonják ki a RAF kötelékéből. Eredetileg már tavaly búcsúztak volna, és egy hármas kötelék már akkor végigrepülte a fontos bázisokat, de az utód, a Voyager, vagyis az Airbus A330-asból kifejlesztett MRTT – többcélú tanker-szállító – hadrendbe állítása késett, viszont a feladatok nem tűrtek halasztást, ezért maradtak a gépek terven túl mostanáig szolgálatban.

A tanker Typhoonokat tölt, várakozik egy Tornado<br>(fotók: Royal Air Force)

A típus története igen érdekes, tekintettel arra, hogy eredetileg a gépek polgári utasszállítónak készültek, de hosszabb életet értek meg katonai állományban. A Vickers VC-10 a maga egyedi felépítésével – négy hajtómű a farokrészen, ilyen elrendezés csak később a szovjet Il-62-eseken jelent meg – a brit repülőipar első igazi transzkontinentális típusa volt, szűzfelszállását 1962-ben első kereskedelmi repülését két évvel később a BOAC (British Overseas Airways Corporation) színeiben repülte.

A személyzetek nagyon szerették, más kérdés, mennyibe került az üzemeltetése

Összesen ötvennégy épült a gépből, amely egészen a Concorde megjelenéséig a leggyorsabb transzatlanti átkelésre volt képes, mégis kevés légitársaság rendelt belőle, elsősorban a magas üzemeltetési költségek miatt. Eredeti megrendelőként illetve más társaságoktól átvett gépekkel vált a VC-10 üzemeltetőjévé egy ideig például az East African, a Ghana Airways, a Gulf Air, a MEA, illetve egy példány az ománi uralkodócsalád utazásaira szolgált, egy pedig a Rolls-Royce tesztgépeként.

Az egyik négyhajtóműves különleges farokfestéssel a RAF-szolgálat negyvenedik évfordulóján

A Standard változaton kívül készült Super-verzió is, plusz üzemanyagtartállyal a gép függőleges vezérsíkjában. Az üzembeállításkor az utasoknak különösen a kabin kényelme és a hátul elhelyezett hajtóműveknek köszönhetően elért alacsony zajszint volt kellemes. A típus sorsát azonban döntően az 1973-ban kitört olajválság határozta meg, nem véletlen, hogy az első gépek forgalomból való kivonása 1974-ben történt, az utolsó Superek pedig 1981-ig maradtak csak közforgalomban. Ekkor már az összevont, újjáalakult British Airways adta el a megmaradt tizenöt gépéből egy kivételével az összest a RAF-nak (az az egy máig látható a duxfordi repülőmúzeumban).

A szuperhosszú bevetések során maga a tanker is kapott olykor üzemanyagot

Ugyanakkor voltak olyan VC-10-esek, amelyek közvetlenül katonai célokra épültek, de a flotta nagy része átalakított civil gép volt. A K2- és a K3-változat nyolcvanöt illetve kilencven tonnányi üzemanyag felvételére volt képes, a K3-as plusz mennyiségét az a bizonyos plusz tartály tette lehetővé a vezérsíkban, amit a Super-VC-10-hez fejlesztettek ki. A K-4-es variáns a kilencvenes évek elején került hadrendbe, ennek csak a padlószint alatt voltak tartályai.

Ilyen volt a jellegzetes hátsó traktus a szomjas harci gépből nézve

1982-ben a VC-10-esek fontos szerepet játszottak a falklandi hadműveletekben, ők látták el üzemanyaggal a szuperhosszú bevetéseket végrehajtó Vulcan bombázókat. 1991-ben a brit repülőcsapatok részvételekor az első Öböl-háborúban, majd a kilencvenes évek végén a délszláv konfliktus során szolgált a típus. 2003-ban, a második iraki offenzívát kilenc VC-10-es támogatta, 2011-ben pedig ugyancsak ők tankolták a levegőben a líbiai hadjáratban résztvevő gépeket, és persze végigdolgozták Afganisztánt is.

Egy eltéveszthetetlen sziluett mostantól hiányzik majd az égről

Természetesen sokféle fejlesztéssel próbálták a gépparkot elsősorban a British Aerospace közreműködésével alkalmassá tenni a feladatokra, kialakítottak például szárny alatti töltőpontokat is, amelyekkel egyszerre három gép kaphatott üzemanyagot a VC-10-esből.

Eltéveszthetetlen formájukkal, a repülőimádók számára szimfonikus élményt jelentő dörgésükkel egy régebbi aviatika korszak gyönyörű példányai voltak, eltűnésük az égről érthető, de szomorú fejlemény.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek