Végre: felcsúti kisvasút a számok tükrében

Az Átlátszó szeretett volna választ kapni arra a kérdésre, amely ma Magyarországon a közlekedésrajongókat a legjobban foglalkoztatja: hogyan alakulnak a felcsúti kisvasút utasszámai, utaznak-e annyian, amennyit a támogatási pályázatban bevállalt az üzemeltető. „A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány″ a februárban benyújtott adatigénylésre megtagadta a választ, jóllehet, az csak egyetlen számra vonatkozott: mennyi jegyet adtak el a vasútvonal 2016. április 30-i indulása óta. Az alapítvány szerint nem látnak el közfeladatot, a költségvetésből pedig nem kapnak pénzt, ezért nem kötik az orrára senkinek sem a szigorúan titkosan kezelni vágyott adatot. A szavakkal való zsonglőrködés majdnem feledtetni látszik, hogy a több mint 800 milliós beruházáshoz 600 millió forint uniós támogatásból származik, ami valóban nem költségvetési forrás.

Hurrá, a precedenselvnek megfelelően innentől egyenes út vezet az 1500 milliárd forintos közlekedésfejlesztés uniós támogatási hányadának későbbi vizsgálhatatlansága és számonkérhetetlensége felé. Hiszen abban sem lesz költségvetési pénz, szerencsére ott a „nem közfeladattal″ történő hárításnak nem nagy a valószínűsége.

Ha én felcsúti kisvasút lennék, minden erőmmel azon igyekeznék, hogy átláthatóságommal, őszinteségemmel, emberközeliségemmel, hasznosságommal, jó kommunikációmmal és hatékonyságommal kérkedjek. Hátha akkor még utas is több lenne.

A besült adatigénylés után, február végén a község első embere (KEE) váratlanul interjút adott több régóta, illetve bizonyos idő óta ellenségnek számító médium riporterének, akik közül az egyik megkérdezte tőle a nagy titkolózás okát. KEE váratlanul engedékenynek mutatkozott a kérdésben: „Az utasforgalmi adatok nyilvánosak, miért lenne ez titok? Megnézem, de természetesen válaszolunk, nincsen ebben semmi titkolnivaló!”

KEE az ígéretét betartotta, erre utal sajtósának, Zsohár Melindának az Átlátszó munkatársának küldött tájékoztatása, amelyet megjegyzésekkel tarkítva közlünk:

A hivatalos összesítés szerint 2016. május 30.–2016. december 31. között 23 ezer 779 menetjegyet váltottak. Ebben nem szerepelnek a helyi óvodások, iskolások, kicsiny helyi közösségek, amelyek jegymentességet kapnak. Néhány kedvezményezett csoport (mozgás- és egyéb sérültek külön kérésre, meghívott vendégek) szintén jegy nélkül utazhattak – nem büntették meg őket... (Jegymentességet kapnak: helyesen díjmentességet élveznek. A helyi általános iskola névadója szintén közlekedésben érintett: Endresz György pilóta, aki 1931-ben Budapest felé tartva átrepülte az Atlanti-óceánt, de üzemanyaghiány miatt Felcsúton kényszerleszállást végzett „Justice for Hungary”-feliratú gépével. Az iskola tanulóinak száma az utóbbi öt évben 174 és 200 között mozgott, némi rosszindulattal évi két utazást ítéljünk oda minden diáknak, meglátjuk, ez hogyan dobja fel az átlagot.)

Voltak kiemelkedő hetek, a jellegzetes és látványos eseményekhez, illetve természeti jelenséghez kapcsolódóan, mint a szentjánosbogár-rajzás, a váli-völgyi zsúr. A nyári hónapokban – júliustól augusztus végéig – ugrásszerűen nőtt a forgalom, kirándulók, szünidejüket töltő gyerekek töltötték meg a kocsikat, hetente 1700–1100 közötti létszámban. (Ez naponta 242 utazást jelent, a vállalt 2500 egytizedét.)

Szeptember 1-jétől jelentősen lecsökkent az eladott jegyek száma, néhány százra. December 3-4-én a mikulásvonatozók 1300 jegyet váltottak. December utolsó két hetében szünetelt a járat.

Idén január–februárban pár tucat jegyet váltottak, esetien indították el  a kisvonatot, a február 14-iki Valentin-napon és környékén pár száz jegyet vettek meg a fiatalok. (A közgazdaságtan törvényei az állandó és változó költségekről a felcsúti kisvasútra is vonatkoznak, nem szépíti a dolgot, ha utas híján nem indul el a vonat, akár járhatott volna üresen, a lényegen semmit nem változtat.)

Az alcsúti kastélypark hóvirágnyílása a válvölgyi kisvasút forgalmát ugyancsak meglódította az első hétvégén, március 3–5-én 2090 jegyet adtak el! (Ez kisvasúttörténelmi csúcs, napi majdnem 700 utassal! Ez az a hétvége egyébként, amikor délután a 12-es úton a váci körforgalomtól a szokolyai elágazásig áll az autósor.)

Természetesen mindezen adatok annak tükrében értékelendők, hogy ez a kisvasút nem a tömegközlekedést szolgálja, hanem nosztalgia, turisztikai céllal született. A régi, MÁV-vérkeringésbe tartozó vasútvonal a múlté, akik emlékeznek rá, sokan szívesen látják e szerény „utódát”, s főként az eredeti külsejének megfelelő állomást, azaz felvételi épületet és a hajdani állapotot idéző egyéb épületeket, vasúti tereptárgyakat.″ (Teljesen mindegy, hogy milyen céllal született, a fenntarthatóság nem célfüggő. Az a létesítmény, amelynek a fenntartása többet emészt fel, mint amennyi bevételt általa el lehet érni, vagy nagyon különleges, szimbolikus értékkel bír és ezért megtartása kívül esik az üzleties gondolkodás hatókörén, vagy pusztulásra ítéltetett, ahogy a fenntartását aktuálisan elősegítő társadalmi, intézményi konstellációban bármilyen változás áll be. Elég szofisztikáltan fogalmaztunk?)

Most tehát túllennénk az első kérdéseken, a sejtéseket immár felváltotta a bizonyosság. A nagyobb probléma most jön, hiszen az Európai Unió a támogatásért cserébe vállalásokat kér. Ezeket a kormánykompetenciába eső vállalásokat a Nemzetgazdasági Minisztérium titkolja.

* * *