Veszélyben a harmadik ikerpár
A típus a századik évén is túl van már: 1904-05-ben ötven villamost rendelt a BVVV (Budapesti Villamos Városi Vasút) a Schlick gyártól. A korszak igényeinek megfelelőan alsó- és felsővezetékes áramszedővel egyaránt felszerelték a villamosokat, az előbbit természetesen később leszerelték. A BSZKRT számrendszerében a típust a 2500-as pályaszámcsoportba sorolták.
A harmincas-negyvenes évek tipizálási korszakában a motorokat kicserélték erősebb, Ganz TR5,6/14 típusúra, elektromágneses sínféket és rekuperációs berendezést építettek be, a csapágyakat görgősre cserélték. A következő, igen látványos változás az ötvenes évek végi-hatvanas évek eleji acélvázasítási program volt, ekkor kapták jellegzetes, a Füzesi főműhelyben kialakított arculatukat. A történetben szereplő két kocsit (2521 és 2545
pályaszámúak) 1972 végén ikresítették, akkor a 2576-2577 számot kapta a páros.
A típus a nyolcvanas évek elejéig közlekedett a fővárosban. Három ikerpár úszta meg a lángvágót: a 2568-2569 és a 2572-2573 párost kettéválasztották: az ikerkocsik fapados fele Debrecenbe (1884-1984 pályaszámon), a műbőrüléses Szegedre (313+314) került. A 2576-2577-est egy angliai magángyűjtó vette meg bradfordi villamosmúzeuma számára. A pesti villamos rúdáramszedőkkel felszerelve 1998-ig közlekedett itt. Először a villamos elárverezéséről szóltak a hírek, majd 2008-ban a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (Mavite) felvette a kapcsolatot a tulajdonossal, a hazahozatalról többször tárgyaltak, anyagi okok miatt (a költség legalább nyolcmillió forint lenne) ez egyelőre nem jöhetett létre.
Az egyesületet szorítja az idő: a villamos tárolására szolgáló csarnokot le akarják bontani, a kocsit – hacsak nem lesz lángvágó áldozata – 2013 június végéig haza kell hozni.
