Veszélyes hegyvidék, szigorúbb szabályok Nepálban

Az újabb baleset lépésre késztette a hatóságot, mostantól nem bízzák a pilótákra, hogy eldöntsék, lerepülhető-e a járat. Az útvonal a hegyek között ugyanolyan kockázatos lehet, mint a megközelítés.

Az új intézkedések lehet, hogy valamelyest csökkentik a forgalom dinamikáját, de legalábbis a remények szerint biztonságosabbá teszik a repülést a világ legnagyobb hegyei között: Nepál szigorításokat vezetett be a május 29-én történt újabb súlyos baleset nyomán.

Mint beszámoltunk róla, a Tara Air kéthajtóműves légcsavaros-gázturbinás kis utasszállítója a Himalája egyik legmagasabb csúcsa, a 8167 méter magas Mount Dhaulagiri zónájában, útban Jomsom repülőtere felé, a Lete hágó közelében tűnt el. A baleset helyszínére csaknem huszonnégy órával az esemény után jutottak el a mentőalakulatok. Már csak azt tudták megállapítani, hogy a gép egy meredek sziklafalnak ütközött közel ötezer méter magasságban. Háromfőnyi személyzet és tizenkilenc utas vesztette életét.

Az adatbázisok szerint az elmúlt tíz évben az országban hat olyan légibaleset történt az országban, amely tíznél több halálos áldozatot követelt, és ezek többsége viszonylag kis utasszállítókkal következett be, amelyek a hegyvidéki településekre tartottak.

A nepáli hatóság (Civil Aviation Authority of Nepal, CAAN) mostantól a döntést a járatokról az indulási repülőtérre bízza, amely csak akkor ad engedélyt, ha a teljes útvonalon tiszta az idő. Az eddigi szabályok szerint ugyanis csak az induló és az érkezési repülőtér meteorológiai adati szerint történt a járat engedélyezése. De maga az útvonal, gyakran a repülési magasságot jóval meghaladó hegyek között, ugyanolyan kockázatot jelenthet, mint a látás szerinti megközelítés a szűk völgyekben.

A gép személyzete ezután nem hozhat saját döntést arról, megfelelőek-e a körülmények a járat lerepüléséhez, ezt tehát az induló reptéren lévő illetékesek kell, hogy meghozzák, azoknak az adatoknak az alapján, amelyeket az ország hivatalos meteorológiai szolgálata közöl. Bár még semmiféle részletet nem hoztak nyilvánosságra a legutóbbi balesetről, ebben az esetében is elképzelhető, hogy a személyzet határozhatott úgy, hogy a járatot a romló körülmények ellenére végrehajtja.

Erre utal egyébként, hogy a gép, szemtanúk szerint, több kört repült, mielőtt belefordult volna abba a völgybe, amelyben repülve a már csak néhány percnyire lévő Jomsom repülőterét megközelítették volna, a körözés közben talán arra vártak a pilóták, hogy megfelelő legyen a látás a megközelítéshez.

Mint ahogy azt korábban is írtuk, a Himalája egyike a legveszélyesebb repülési zónáknak, miközben a magas hegyek között a földi közlekedés sem könnyű, tehát a járatokra a helyieknek is nagy szükségük van, miközben egyre komolyabb a turistaforgalom is. A hegyvidéki időjárás kiszámíthatatlan, pillanatok alatt változhat a látótávolság, a felhőalap, a szél iránya és erőssége. A csúcsok, gerincek, sziklafalak egyik percről a másikra eltűnhetnek a ködben. Az útvonalon, amikor más járatok a terep fölött biztonságos magasságban repülnek, itt a gépeknek még bőven a reptér zónája előtt is magas csúcsok között kell forgolódniuk, hogy aztán a sokszor rövid és meredek végső megközelítést végrehajtsák. A módosítások tehát annak jegyében keletkeztek, hogy noha a fel- és leszállások maguk is veszélyesek, az útvonalon épp annyira kockázatos lehet a repülés.

A Tara Air esetében a meteorológiai jelentés először azt tartalmazta, hogy a Lete hágó teljes ködben van, aztán később azt, hogy javult az idő. Két gép indult el három perces különbséggel Jomsom felé Pokhara repülőteréről, az első rendben leszállt, a második volt a szerencsétlenül járt Twin Otter. Tehát lehetséges, hogy három perc elég volt ahhoz, hogy az időjárás a Jomsom felé vezető völgyben ismét alkalmatlanná váljon a megközelítésre.

A mostani változtatás logikája szerint tehát, ha az időjárás instabil, akkor nem is indulhat el a gép a célrepülőtér felé. Viszont érdekes mód, legalábbis a szűkszavú híradások ezt nem tartalmazzák, nem tudni, van-e új előírás arról, mi kell, hogy történjen, ha az előrejelzések ellenére a járat lerepülése közben romlik az időjárás, mondjuk kötelezik-e ilyenkor a gép személyzetét, hogy ne várakozzon a levegőben, ne próbálkozzon, hanem térjen vissza az indulási repülőtérre.