Vitorlázó debreceni egyetemisták: szabadon választva, két kreditért

Nemcsak a Pécsi Tudományegyetemen, hanem a Debreceni Egyetemen is lehet már vitorlázórepülést hallgatni az egyetemistáknak. A féléves kurzusról, a kezdők toborzásának nehézségeiről és az egyetemmel való együttműködésről Szauer Zsoltot, az Aero Club Debrecen tagját kérdeztük.

– Mikor jutott először eszetekbe, hogy kurzust szervezzetek az egyetemistáknak?

– Kicsit messzebbről kezdeném... Tavaly több nagy beszélgetéssorozatot tartott a két hajdúszoboszlói repülőklub vezetése egymással (Aero Club Hajdúszoboszló és Aero Klub Debrecen), hogy az új irányvonalakat meghatározzuk, ami mögé teljes vállszéllességgel fel tud sorakozni a tagság. Az addigi passzív szervezés évente két növendéket eredményezett, akik szájhagyomány útján hallottak a repülésről. A különböző rendezvényekre rászervezett repülőnapokat pedig egy jobb idős klubdélutánunk lepipálta felszállásszámban.

Én a Malévnál kezdtem a repülésemet és tudom milyen az 20–30 kezdővel együtt izgulni a következő repülésem előtt, és leszállás után elcsípni az utolsó dorgáló szavakat, amit az oktató még végszóként a növendéknek mond, hogy aztán sietve toljuk vissza a gépet, hogy naplemente előtt mindenki repülhessen hármat. Mindig volt a starton valaki, akivel találtunk valami jó témát, vagy csak hallgatunk másokat, hogy ők miről beszélgetnek. Kint voltunk a jó levegőn, egész nap mozogtunk, dolgoztunk a többiekért és az egész napi munkánknak meg volt az eredménye: 3×3 perc repülés, néha több mint tizenkét óra munkáért. Középfokosként meg jött alánk huszonöt kezdő, akikre figyelni kellett eleinte, aztán ahogy rákaptak a repülésre válaszolgatni azokra a kérdésekre, amiket mi tettünk fel anno a „vastag” pilótáknak. Ennyi embert hatékonyan irányítani csak erős katonás szabályokkal lehet, ahol mindenki tudja mi a dolga és a sok apró szorgalmas fogaskeréktől működik a rendszer gördülékenyen.

Szoboszlón ezzel szemben tíz órás kezdés, gépösszerakás és startra kiállás, tizenegy körüli első start van. A két növendék gyorsan lerepüli a fejenként öt felszállását és mire befejezik, mi a másik kötélen rajtolva már távon is vagyunk. Maximum rádión hallgathatja, hogy mi a helyzet velünk – esetleg este láthatja ismét mosolygós arcunkat – de rövid utasra várakozás után beviszik a góbét, a repvez leül a diófák árnyékába és a többiek elszédelegnek ebédelni, haza, megnézni az unokákat. Ha a nap folyamán jönnek is utasok, azok vagy visszahívjuk őket másik időpontra, vagy valami motorossal visszük el őket, egy-két csőrlésért nincs kedve újra kiállni senkinek.

Mivel a repülőinknek a legnagyobb költsége az üzembenntartás, ezért nem jó az, ha csak a földön állnak. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél többet repülünk a gépekkel, az annál kevesebbe kerül egy órára levetítve. A gond az, hogy el kell érni a kritikus tömeget. Ezt vagy úgy érjük el, hogy mi magunk egyre többet repülünk, vagy, hogy másokat vonunk be a folyamatba.

Tehát többen kell, hogy legyünk. Ha többen vagyunk és a csőrlések is lefedik az egész napot, többen látják az aktív reptéri életet és akarják ők is kipróbálni. Olyan ez mint amikor a búcsúban az ember ahhoz a kolbászoshoz áll be a sorba, ahol sokan vannak, mert biztos oka van annak, hogy a szemben levőnél nincs senki. És itt jött a másfajta hozzáállásunk, hogy ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor mi megyünk...

Egy KÖSZ- (közösségi önkéntes szolgálat) pályázattal kezdődött, amivel a középiskolások 50 óra kötelező munkájának egy részét szerettük volna a reptérre szervezni. Ha egy pár diák megismeri a repülést és erről beszél otthon és az iskolában, talán eljut azokba a fülekbe is, akiket mi keresünk. A megkeresett középiskolák közül sokan használják ki a reptér adottságait rendezvények szervezésére, amin mi is helyet kértünk, kivittük a gépeinket és meséltünk erről a csodálatos életformáról, sportról, madarakról és mindenről ami szép. De hogy ne hagyjuk a labdát túl sokat pattogni, felajánlottunk jutalomként, tombolára, eredményekért „repülőjegyeket” tudva azt, hogy nem egyedül jönnek majd vissza beváltani azt. Diáknapot szerveztünk kedvezményes repülési lehetőséggel, ami végre meghozta a várt elmozdulást, a repülésnek a naplemente vetett véget. Minden felszállóról készítettünk képeket, esetleg videót, amit feltettünk a Facebookra, és mindenkinek meghagytuk, hogy jelölje be magát, így az ő ismerősei is tudtak már erről a lehetőségről.

Elkezdtünk középiskolákba és a Debreceni Egyetemre repülőgépet vinni, kiállítani és a szünetekben beszélgettünk a diákokkal a repülésről.

És ekkor jött a pécsi cikk. Amikor elolvastam, már telefonáltam is a helyi ismeretségünknek, hogy nyomozza ki kivel beszélhetünk a témában. Aztán egy órát mesélt telefonon Ákos, hogy ők mit és hogyan csinálnak. Csak ekkor már szeptember vége volt, azt a félévet elbuktuk, de legalább fel tudtunk rendesen készülni. Elkezdtünk utánaolvasni a kari szabályoknak, eljárásoknak és így eljutottunk a Testnevelési Karig, ahol elég sok külsős helyen lehet teljesíteni a feltételeket. Közben jött a debreceni Wizzaires képzés híre is, ami megint nekünk kedvezett.

– Írtunk egy szép bemutatkozó levelet, elmondtuk mit szeretnénk és csatoltuk a pécsi cikket is. Ők elbeszélgettek a pécsi kollégákkal és ezek után hívtak meg minket egy személyes találkozóra, ahol már egy 15 hetet lefedő tervet kellett bemutatnunk. Ezt terjesztették a rektor és a tanulmányi tanács elé, akik elfogadták a tantárgyindítási kérelmünket. Mint kiderült, a Testnevelési Kar nekünk ideális, mert a náluk meghirdetett tárgyakat az összes karról szabadon fel lehet venni, máshol meg kötve lennénk az adott kar hallgatóihoz. De mivel a testnevelési moduloknak szigorú rendje van, amibe mi nem fértünk bele, ezért szabadon választható két kredites tárgyként hirdették.

– Mennyi ideig tart a program?

– Rendes tantárgyként vagyunk meghirdetve, ezért heti rendszerességgel tartjuk az előadásokat csütörtök esténként, aminek a végét vizsga zárja és az érdemjegy alapján lesz elszámolható a tantárgyért a kredit.

– Az elméleti foglalkozásokat hogyan terveztétek meg, mi a tartalmuk?

– Eredetileg öt-hat előadást terveztünk, ami videókkal tarkítva egy elég jó kedvcsináló anyaggá válhatott volna. A szigorú 15 hetes tanterv borította ezt az elképzelésünket, így gondoltunk egy merészet és kitaláltuk, hogy adjuk le az egész kezdő tananyagot. Igen ám, de végignézve a könyvet a rengeteg képlet és számolás egy újabb gondolatmenetet indított el bennünk. Biztos, hogy szükséges ez a mélységi tudás egy egyszerű hobbipilótának? Tényleg szükséges kiszámolni egy forduló közbeni hatásokat radiánban? Átnéztem pár külföldi tankönyvet és pár alap képleten kívül nem volt benne túlbonyolítva a fizika. Régen a katonai/kereskedelmi repülés előképzéseként tekintettek a vitorlázórepülésre, így indokolt volt az ilyen jellegű alapozás, de egy egyszerű sportolónak, főleg egy érdekességként hallgatott tantárgy esetén indokolatlan ez a részletesség. Így próbálunk az érdekesség és a tudomány határán egyensúlyozni, kis videókkal, kedvcsináló képekkel tarkítva előadásainkat.

– A gyakorlati repülésre hogy történik, milyen feladatot repültök?

– Alapvetően ehhez a modulhoz nem tartozik gyakorlati repülés, csak mi szeretnénk biztosítani a hallgatóink számára repülési lehetőséget is, ahol átélhetik azt, amiről hónapokig beszéltünk nekik. Az egyetemi képzéssel kapcsolatosan az a további tervünk, hogy ősztől, szintén a Testnevelési Karon beindítanánk a gyakorlati repülést is, ami nem egy kredites tantárgy lenne, hanem felvehető önköltséges testnevelés óra. Az nem ritka dolog manapság, hogy a hallgatók az egyetemen kívül járják le a kötelező testnevelési óraszámot, mondjuk egy az egyetem által elfogadott konditeremben edzik magukat. A vitorlázórepülés testnevelés óra természetesen kötődne az elméleti tárgyhoz, mivel az elméleti rész teljesítése szigorú feltétele a gyakorlati repülésnek.

De visszatérve a jelenhez, tavaszi jó idős hétvégék egyikén tartanánk egy egyetemi repülőnapot, ahol főként a tantárgyat felvett hallgatókat, meg persze az összes érdeklődőt meghívjuk. Itt kipróbálhatják, amit eddig szárazon hallgattak. Előtte az egyik óránk az egyetem kertjében lesz megtartva, ahol összerakunk egy repülőt és sorban beleültetjük a hallgatókat, ezzel is előkészítve a terepet a repüléshez.

A reptéren csőrléses repülést tervezünk, mert harmincöten vették fel a tantárgyunkat, hozzájuk reméljük csatlakoznak még a barátok, ismerősök, következő félév hallgatói. Remélem egy nap nem is lesz elég!

– Mit gondolnak a hallgatók erről a lehetőségről? Mennyire idegenkednek, vagy tetszik nekik?

– Vannak száraz részek, ott kicsit lankad a figyelem, de próbáljuk feldobni videókkal, történetekkel. Úgy válogattuk össze a tananyagot, hogy találjanak benne érdekes részeket is. A vizsga közben kitöltetünk egy kérdőívet is, ami ránk vonatkozik, ez akár mondható a mi vizsgánknak is, hogy mi az ami tetszett nekik és mi az ami nem, persze mindezt névtelenül. A következő félévet ez alapján fogjuk módosítani.

– Mik a legjellemzőbb visszajelzések, amiket kaptok tőlük?

– Azért itt más a helyzet, mintha valaki azért járna az előadásokra mert repülni szeretne. Itt értelmiségi modulként mi a világképüket próbáljuk ezzel a cikkellyel tágítani. Egy olyan élményt szeretnénk adni nekik, ami később a repülés irányába mozdítja el őket, vagy legalább kapnak egy olyan tudást, amit bármikor előhozhatnak baráti körben, ezzel is terjesztve a sportrepülés hírét, szépségét. Mi már annak is örültünk, amikor az első kérdés elhangzott az óra végén az anyaggal kapcsolatban. Mi mindig hagyunk időt, hogy a végén legyen kérdez-felelek rész, bár lehet szokatlan ez a megközelítés egy egyetemen.

– Milyen véleménnyel van a kurzusról az egyetemi sportközpont?

– Erről még nem tudunk nyilatkozni, mi még nem lettünk megmérettetve az egyetem részéről. Ezt a jövő fogja számunkra megmutatni, amikor reményeink szerint a következő félévben is szép számmal jelentkeznek a tantárgyra.

– A hallgatók hozzájárulnak a repülés költségeihez, vagy az egyetem segít be?

– Önköltségi áron szervezzük a toborzó napjainkat, reméljük kiesik pár pilóta a hallgatók közül is. Pályázatokból próbáljuk fenntarthatóvá tenni a tevékenységünket, mert azért egy ilyen napnak a levezényléséhez egy csapat egész napos munkája kell. Figyelembe véve, hogy ez egy non-profit tevékenység, itt a cél az, hogy a repülő sport fenntarthatóságát teremtsük meg az utánpótlás-képzéssel. Az erőfeszítések később térülnek meg, amikor bővül a tagság, azzal a tagdíj és a repülni vágyók létszáma.

– Szerinted mennyire lehetséges ugyanezt a kurzust az ország egy másik részén megvalósítani?

– Örülnénk neki, ha a Szövetség felkarolná a kezdeményezésünket és ők keresnék meg az egyetemeket – klubokat, hogy akár csak a kezdő lépést megtegyék. Kidolgozott tematika, előadások, jegyzetek formájában, könnyebb lenne az elindulás mindenkinek. Mi bárkinek segítünk a tapasztalataink átadásával és az előre nem látható nehézségek számbavételével.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az Erdélybe induló Történelmi Székely Gyors zarándokvonatra és az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!