A hazai pálya előnyei

A különleges kialakítású, tolólégcsavaros turboprop, 14 személyes repülőgéppel a leendő szállítórepülőgép-pilóták kezdő és haladó képzését fogják végezni. A gépet a National Aerospace Laboratories (NAL) fejlesztette ki, míg a sorozatgyártás a Hindustan Aeronautics (HAL) Bengaluru melletti üzemében történik majd. A tervek szerint az első három repülőgép már 2014-ben a légierőhöz érkezik, s utána három esztendőn keresztül évi 4-4 géppel bővül majd az állomány. Ha a típus beválik, akkor akár 50 Sarasra is felkerülhet az indiai felségjelzés.

2014-re egy másik változat prototípusa is megérkezhet: a szárazföldi bázisról üzemelő haditengerészeti felderítő és támadó repülőgépé. Ha a prototípus meggyőzi a néha kissé nehézkes indiai katonai és politikai vezetést, akkor körülbelül 25 gép kerülne az indiai haditengerészethez. Jelenleg még csupán a tervek előkészítése folyik, hiszen a repülőgép alapos átalakításra szorul ahhoz, hogy felderítő- és ütőképessé váljon a zord tenger feletti viszonyok között is. Az új típus sikeres hadrendbe állítása esetén a 12 példányban megrendelt Boeing P–8I Poseidont egészíti majd ki. Szükség is lenne rájuk, hiszen a nagyhatalommá válni igyekvő, a szomszédos Pakisztánnal többször is háborúba keveredő India számára egyre fontosabb saját felségvizeinek hatékony ellenőrzése.

Ehhez azonban még hosszabb út fog vezetni: az eddig elkészült három proto-Sarasból egy már lezuhant 2009. március hatodikán, háromfőnyi személyzete életét veszítette. A hivatalos kivizsgálási jegyzőkönyv szerint a pilóták túl alacsonyan hajtottak végre egy hajtómű-újraindítási kísérletet. A repülőgép saját tömege is nagyobb a tervezett 4125 kilogrammnál, így a tervezők új, kompozitszárnyakat és farokrészt használnak majd a sorozatgyártású gépeken, ezzel is csökkentve a Saras saját tömegét.