Air Race Ascot: ismét Bonhomme!

Az összetettben élen álló tavalyi Ascot-győztes ismét megnyerte a versenyt, de ami a bajnokság végeredménye szempontjából számára a legfontosabb: fő vetélytársa nem állhatott dobogóra.

Többszörösen izgalmas verseny volt a híres, London közelében lévő lovaspályán. Idén először nem víz felett cikáztak a gépek, az sem épp szokásos, hogy felszálláskor (esetleg kicsit hideg motorral) már maximális teljesítményre van szükség, nincs várakozási légtér, néhány száz méterrel a start után az egyenes végén már következik az első kapu. És ugyancsak különleges, hogy nemcsak a pilonok jelentik az akadályt, a repülés ugyanis termetes fák lombjai fölött zajlik, vagyis a pilótáknak még inkább kell figyelniük az elégséges magasságra, illetve erre nagyon figyeltek a versenyvbírók is, ami aztán meg is mutatkozott a végeredményben. Végül az is fontos lehetett, hogy volt olyan kapu, amelynek átrepülése után másodpercek teltek el, míg a következő akadály a versenyző látókörébe került.

Már a kvalifikáció során érett egyrészt a papírforma, másrészt a meglepetés. A tavaly Ascot-győztes, idén összetett listavezető brit Bonhomme a maga közönsége előtt kiválóan repült és első helyen végzett az előfutamokban, amiről ő maga mondta, hogy semmit nem jelent, minden a döntőn múlik. Ami viszont nagy meglepetés volt: a budapesti győztes Hannes Arch első előfutamát nem fejezte be, úgymond bizonytalannak érezte a repülését, és ezért kiemelkedett a pilonmagasságból, a második előfutamra pedig nem indult be a gépe motorja, vagyis ami merőben szokatlan, utolsóként, tizennegyedikként várta a vasárnapi repüléseket, remélve, a gépe rendbe jön. De ő is azt mondta, amit Bonhomme: minden a döntőben dől el.

Ami pedig a mi szempontunkból kifejezetten biztató volt, az Besenyei negyedik helye: a jó géppel a jó pilóta kezd jól összeszokni… A legjobb nyolc közé jutás is sikerült a magyar ásznak, Matthias Doldererrel szemben, viszont a később harmadikként végző japán Muroya jobb időt repült nála, amikor az első négybe kerülésért folyt a harc.

A nap párviadala a tizennégyben az előző napi csalódásokat felejtetni akaró Arch és Bonhomme között zajlott, Arch nagyon jó teljesítménnyel győzött ugyan, de Bonhomme is szenzációs időt repült, ami azt jelentette, a legjobb vesztesként került a brit a legjobb nyolc közé.  Az ausztrál Matt Hall a brit Nigel Lamb döntős esélyeit lohasztotta le, a francia Ivanoff pedig a Pesten ragyogóan szerepelt cseh Sonka ellen harcolta ki a továbbjutást.

És következett a következő párosításban az újabb Bonhomme–Arch-párbaj – és az osztrákot ismét cserben hagyta a motorja! Végül kialakult a top négyes, majd annak a sorrendje: Matt Hall 2 g-vel túlhúzta a gépét a 10-es kapunál, Muroya is hibázott, Ivanoff szinthibát vétett a hetes pilonnál, az utolsónak felszálló Bonhomme feladata ezután nem volt más, mint hogy hiba nélkül repüljön, persze továbbra is a maga rendkívül elegáns, egyben pokolian gyors stílusában. Így alakult ki a végső sorrend: Bonhomme, Hall, Muroya és Ivanoff.

Besenyei hatodikként végzett, vagyis bőven igazolódik jóslata, miszerint úgy nőnek az esélyei, ahogy sikerül testére szabni a gépet és a megfelelő módosításokat végrehajtani rajta, miközben azért azt is tudni kell, a többi versenyzőhöz képest hihetetlenül kevés időt repült ezzel a remek masinával.

Az összetett versenyt tehát Bonhomme vezeti, mögötte már Hall a második, Arch pedig tetemes, 16 pontos lemaradással a listavezetőhöz képest már csak a harmadik helyen áll.

Viszont szeptember elején már „az ő versenye” következik: amint most Bonhomme számára fontos volt a hazai közönség, a hazai szurkolótábor, úgy Hannes Arch is nyilván plusz szárnyakat kap szeptember elején az ausztriai Spielberg izgalmas, lejtős pályáján.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!