Augusztus huszadika: lesz-e még egyszer repülőünnep?

Szerzőnk, a repülőünnepek állhatatos védelmezője, a repülőnapok ismert szorgalmazója sokak véleményét képviseli a repülővilágból illetve a repülést kedvelők igen nagy táborából. A kérdések tehát világosak, a válaszokat az iho/repülés is érdeklődve várja. – a szerk.

2013. augusztus 20-án több ezer ember kémlelte értetlenül az égboltot egész délelőtt a Duna-parton, várva a repülőgépek érkezését – hiába. 2008, 2009 és 2010 után negyedik alkalommal fordult elő a kihagyásokkal ugyan, de fél évszázados múlttal rendelkező fővárosi vízi és légi parádé XXI. századi történetében, hogy a légi programok minden előzetes hivatalos tájékoztatás és magyarázat nélkül elmaradtak.

A rendszerváltás utáni tíz év szünetet követően 2000-től 2007-ig úgy tűnt, sikerült feltámasztani és a megváltozott viszonyokhoz (megszűnt az MHSZ és szabaddá vált a repülés) igazítani ezt a kedves hagyományt, amely korábban több generáció számára nyújtott minden évben meghatározó élményt. Az elmúlt évtized utolsó három évében azonban sajnálatos zavarok támadtak a dunai hajósok és a magyar pilóták közös ünneplése körül. Az első két alkalommal a Red Bull Air Race árnyékában vesztek el pilótáink bemutatói. 2010-ben, a magyar motoros repülés 100. évfordulóján pedig a repülőverseny elűzésével sikerült teljesen repülőgépmentessé tenni a Duna fölötti légteret az ünnepen.

2011-ben többek közt egy hasonló jellegű írás megjelenését követően kapott új lendületet a közös vízi és légi parádé ügye, ami egy évig, 2012-ig ki is tartott. Sajnos tavalyra ez a kis lendület már elfogyott, ezért ismét repülőgépek nélkül maradtunk a Duna-parton, sokunk óriási csalódására. Mivel abban a hitben éltem, hogy az előző két év sikeres rendezvényei után nem kell aggódnom a folytatás miatt, csak tíz nappal az ünnep előtt észleltem, baj van. Akkor tűnt fel, hogy a hivatalos állami programból hiányzik a parádé. Az idő rövidsége miatt már nem volt mit tenni, pilótáink menthetetlenül kiszorultak augusztus 20-áról az őket szerető és váró közönséggel együtt.

Három évvel ezelőtt ugyanígy július közepén szólaltam fel a parádé érdekében, akkor sikerrel. Ezt most is megteszem, mivel úgy gondolom, hogy mind a dunai hajósok, mind a magyar pilóták (közforgalmi szolgálatot ellátók, mezőgazdasági repülők, sportrepülők, mentő, rendőr és katonai pilóták) megérdemlik, hogy egy évben egyszer közösen ünnepeljenek az őket szerető közönséggel a főváros szívében.

Repülős körökben talán kevésbé ismert a parádé vízi részének háttere, ezért arról is szólok néhány szót. A Magyar Hajózási Országos Szövetség (Mahosz) 2003 óta minden évben megszervezi, erejét nem kímélve, a dunai hajósok ünnepét augusztus 20-án. Az anyagi lehetőségek függvényében hol látványosabb hajókeringővel, hol egyszerűbb felvonulással készülnek a rendezvényre. Ezt azokban az években is megtették, amikor a légi programokat nem sikerült megszervezni. A felvonuláson részt vevő hajók fedélzetén állami gondozásban nevelkedő gyermekek számára biztosítanak ingyenes hajózási lehetőséget. Számukra ezzel kívánják széppé és emlékezetessé tenni az ünnepet, amit hol sikerül gazdagabbá tenni azzal, hogy a hajókról megcsodálhatják a légi parádét, hol nem. Tavaly első alkalommal a Mahosz a nagyközönség számára is lehetővé tette több hajó bevonásával, hogy ingyen részt vehessünk az ünnepi felvonuláson. Szomorú, hogy ezúttal sem sikerült a parádé légi részét megtartani. Egy biztos, a hajósok minden tiszteletet és köszönetet megérdemelnek a vízi parádé megszervezéséért az áldozatos munka mellett, amit a repülősöknél nem sokkal jobb körülmények közt végeznek egész évben.

Köszönet és tisztelet illeti a közönség részéről a pilótákat is, akiknek a közös ünnepen való részvétele sajnos időről időre bizonytalanná válik, mint legutóbb is. A közforgalmi pilótákat, akik a Malév megszűnése óta külföldön, más országok légitársaságainál kénytelenek dolgozni, pedig szívesebben szolgálnák az utasokat hazai színekben. A mezőgazdasági pilótákat, akik nélkül a termést elpusztítanák a kártevők, bennünket pedig kikergetnének a világból a szúnyogok. A mentőhelikopterek pilótáit, akik nélkül sokan ma nem lennének köztünk. A rendőrhelikopterek pilótáit, akik többek közt határainkon őrködnek. A katonai pilótákat, akik a légterünkre vigyáznak és mindenkit, aki árvíz, tűz esetén siet a segítségünkre valamilyen repülőeszközzel. Végül de nem utolsósorban ne feledkezzünk meg azokról a pilótákról sem, akik a sportrepülést választották igen költséges hobbiként. Közülük kerülnek ki idővel a fentebb felsorolt pilóták is. Nekik is jár egy nap az évben, ami róluk és az ünneplésről szól.

Érintőlegesen ide kívánkozik néhány mondat egy másik rendezvényről, amely egyes elképzelések szerint az augusztus 20-i légi parádé helyét és szerepét kívánja átvenni, holott arra több szempontból sem alkalmas. A tavaly és idén is május 1-jén rendezett Nagy Futamról van szó, amelynek keretében a Flying Bulls Team különleges repülőgépei és helikopterei tartottak különleges bemutatókat a Duna fölött. Bár tavaly kevesebb, idén több magyar gép is szerepet kapott a rendezvényen, ez a program egyáltalán nem arról szólt, mint augusztus 20-a. A hajósok ezen nem vettek részt és a hazai repülős életből is rengetegen hiányoztak, akiknek ott lett volna a helyük az eredeti hagyomány szerint. A május 1-jei légi parádé főszereplői egyértelműen a Repülő Bikák, akiknek hálásan köszönjük, ha megtartják ezt a tavaly indított jó szokásukat, és eljönnek hozzánk remek gépeikkel látványos bemutatókat tartani. Bízunk benne, hogy idővel több hazai repülős rendezvényünket is megtisztelik jelenlétükkel. Például Szegeden, ahol az elmúlt években többször is megszakították Romániába vezető útjukat tankolás céljából, nagy sikert aratva az éppen arra járók körében. Sajnos mindig csak átutazóban néztek be, mivel Szegeden évtizedek óta nem volt repülőnap.

Visszatérve a Nagy Futamhoz, egy kiváló repülős rendezvényről van szó, amelynek fényét néhány magyar gép is emeli. Ez azonban nem egyenlő a magyar hajósok és pilóták közös, fél évszázados múltra visszatekintő augusztus 20-i ünnepségével, amit a közönség akkor is várni fog, ha nincs aki megszervezze. Különösen, ha hivatalos forrásból elfelejtik őket erről megfelelő módon tájékoztatni.

Bízom benne, hogy sikerült minden kétkedőt és mindazokat, akik időről időre megpróbálnak keresztbe tenni ennek a kedves és fontos hagyománynak, meggyőznöm arról, hogy miért kell idén és a következő években is megrendezni a vízi és légi parádét augusztus 20-án a fővárosban. Aki mégsem ért velem egyet, annak javaslom, hogy idén karácsonykor ne állítson karácsonyfát, hogy legyen róla tapasztalata, mit éreznek azok, akik számára a parádé az augusztus 20-i ünnep szerves része (lenne).

Végezetül tisztelettel megkérem az illetékeseket, akik a korábbi években több alkalommal is megszervezték a parádét, valamint biztosították hozzá a megfelelő anyagi és egyéb feltételeket, hogy 2011-hez, 2012-höz hasonlóan, vagy a 2003 és 2007 közt tartott sikeres rendezvények mintájára 2014-ben is tegyék lehetővé a magyar hajósok és pilóták közös ünnepét.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!