Az űrhajósnő keservei és megdicsőülése

Néhány napja múlt 75 éves Valentyina Tyereskova, az első női űrhajós. Szövőnő volt, szabadidejében pedig ejtőernyős, 150 ugrással: pilótamúlt a jelentkezőknél nem volt kötelező, merthogy a Vosztokokat amúgy teljesen automatizálták, az űrhajósnak nem kellett kifejezetten vezetnie az űrhajót. Négyszáz jelentkező közül választották az ötös női felkészítő csapatba, és ebbéli minőségében már repülhetett Mig-15-össel is.

Az első női repülésre kiválasztott trióban Tyereskova volt állítólag a leggyengébb felkészültségű, de a legjobb Ponomarjova nem volt elég tökéletes politikailag: arra a kérdésre, mit szeretne még elérni az életben, Ponomarjova általános választ adott, Tyereskolva viszont öntudatosan hivatkozott a Komoszomolra és a pártra. Koroljev, a szovjet űrhajózási program vezetője állítólag maga Hruscsov pártfőtitkár nyomására kellett, hogy Tyereskova mellett döntsön.

Valentyina így 1963 júniusában a Vosztok-6 űrhajósa lett, párban repülve a két nappal korábban startolt jóképű Bikovszkijjal. De később egy másik kozmonauta, Andrian Nyikolajev felesége lett.

A két Vosztok öt kilométerre, tehát látástávolságra közelítette meg egymást, a repülés közben Tyereskova rendszeresen jelentette a szokásos szöveget, miszerint „a fedézeten minden rendben, a berendezések megfelelően működnek, közérzetem jó” – ez utóbbi viszont későbbi egybehangzó állítások szerint nagyon nem volt igaz. Tyereskova nagyon rosszul bírta a súlytalanság állapotát, vérzett az orra, hányt, sőt, állítólag volt hisztériás rohama is, és többször nem reagált a földről kapott rádióhívásokra.

A repülés eme részleteiről évtizedekig hallgattak a szovjet űrhajózás illetékesei, viszont abból lehetett következtetni arra, hogy nem volt minden tökéletes, hogy Tyereskovát sok évig nem követte újabb orosz női űrhajós.

Tyereskova a maga repülés utáni jelentésében azt állította, hogy a túl száraz, rosszízű kenyér miatt hányt, nem azért, mert egyensúlyi szervei nem szerették a súlytalanságot. Az is kiderül a dokumentumból, hogy volt némi gondja az űrkabin orientációs rendszerével is, de olyan közlések is léteznek, miszerint nem a berendezéssel volt baj, hanem a földi repülésvezetés nem engedte, hogy ő vezérelje az űrkabin orientációját.

A látszatok fenntartása érdekében született állítólag a 82-ben válással végződött házassága is Nyikolajevvel: meg kellett, hogy szülessen az első űrbébi, bizonyítékául, hogy a repülés a kozmoszban nem jár veszélyes – például genetikai – elváltozásokkal.

Később aztán női űrhajósok tucatjai jártak az űrben, igazolván, hogy a kozmikus repülés nem hat másképp a női szervezetre, mint a férfiakéra, viszont van a férfiak között is, aki egyszerűen alkatilag rosszul bírja a súlytalanságot. A későbbi fejlett űrfiziológiai eszközökkel ezeket a problémákat inkább már a kiválasztáskor vagy a felkészülési fázisban ki tudták szűrni a reporvosok, a szovjeteknek azonban Tyereskova útja után egyszerűbb megoldás volt elfelejtkezni inkább az egész női dicsőségről, és feloszlatni a hölgy űrhajósjelöltek csoportját.

Tyereskova azonban mégiscsak repült, és teljesítette küldetését, kísérleteket ugyan nem végzett, de sűrűn fotózta a földet, három nap elteltével pedig rendben földet ért. A visszatérő ballisztikus pályán 8g-s túlterhelést kellett elviselnie. Ő még úgy landolt, ahogy a Vosztok-kabinban földet érni kellett: magasan a felszín felett katapultált és saját ernyőjével lebegett tovább lefelé. Az ejtőernyő csaknem egy tóba ejtette, ami akár halálos veszélyt is jelenthetett, mert a háromnapos repülés, a kevés élelem és a jelentős vízveszteség után nem biztos, hogy lett volna ereje kijutnia a partra. Szerencsére egy szélroham elsodorta a víz fölül, de emiatt viszont rosszul fogott talajt, erősen lehorzsolta az orrát, a következőkben a didalmenetek alkalmával erős make-up-ra volt szüksége.

Híres lett és népszerű: ő lett az első nő, aki a Szovejtúnióban tábornoki rangot kapott. Komoly közéleti szereplővé vált, tagja volt az Elnöki Tanácsnak és az SZKP Központi Bizottságának.

A következő orosz űrhajósnő Szvetlana Szavickaja volt 1984-ben. Ő hajtotta végre az első női űrsétát is. Az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride 1983-ban repült a Challenger űrrepülőgép személyzetének tagjaként. Eileen Collins volt az első űrhajósnő, aki parancsnoki beosztást kapott harmadik és negyedik Shuttle-útján, 1999-ben és 2005-ben: ő például összesen 872 órát töltött gond nélkül földkörüli pályán, a súlytalanság állapotában.