Billenőrotoros győzelem, hétmilliárdos üzlet

A Bell koncepciója sikeresebb lett, mint a versenytárs Sikorsky koax plusz tolólégcsavaros elrendezése.

Lezárult a nagy versenyfutás a hatalmas megrendelésért: az amerikai hadsereg a maga kétezernyi UH–60 Blackhawk forgószárnyasát a FLRAA - Future Long Range Assault Aircraft tenderét nem a váltandó típus gyártója, a Sikorsky, hanem a kihívó Bell nyerte meg, V–280 Valor típusával. 

A győzelem jelentősége nehezen túlértékelhető, világszerte ismert, elterjedt és a szárazföldi erőkön túl is fontos típus helyettesítéséről lehet szó, az USA fegyveres erői nem kevesebb, mint negyven éve használják valamelyik változatot. Az üzlet értéke egyébként a teljes programra vetítve hétmilliárd dollár.

Az értékelés eredményét nyilván nagyban meghatározta a gép a hosszas tesztek és próbarepülések során igazolt néhány fontos paramétere: legmagasabb sebessége 300 csomó, 556 kilométer óránként, (légi)tankolás nélkül 2100 tengeri mérföld, azaz 3900 kilométer, a maximális felszállósúly 14 tonna körüli, négyfőnyi személyzet és 14 katona szállítására képes. Külső teherként két horogra négy és fél tonna terhet képes emelni, a szárny 2,1 méter magas, és csak efelett foroghat a rotor, ami biztonságossá teszi a katonák ki- és beszállását a méretes ajtókon át.

Az első technológiai demonstrátor két évvel korábban készült el, mint a versenytársé, nyilván ez is jelentett előnyt a fejlesztésben, no meg a Bell komoly tapasztalatai a billenőrotoros technológiában – lásd V22 Osprey és az első civil tiltrotor gép, a ma már az Agustánál fejlesztett AW609. Apropó versenytárs: az aviatikai közvélemény érdeklődéssel figyelte, melyik koncepció kerül ki győztesen a forgószárnyasok jövőjének két, merőben eltérő irányzatából.

A Sikorsky SB1 Defiant több, korábbi rekordokat is elérő kísérleti modell alapelképzelésére épül. A törzs fölött két, egymással szembe forgó rotor emeli a gépet, hasonló elrendezésben, mint a nálunk is közkedvelt Kamov Ka–26-osok, illetve azok katonai és nagyobb teherszállító változatai. A nagy különbség egy plusz tolólégcsavar a törzs végén, ami a vízszintes sebességet növeli. A Valor viszont a már mondhatni bevált billenőrotoros elképzelés szerint készül, de egy eléggé fontos módosítással: a szárnyvégeken nem az egész hajtómű-rotor együttes mozog, csak a rotor a reduktorral, maga a hajtómű marad a helyén. Ez nem teszi kevésbé bonyolulttá a fly-by-vezérlésű mechanizmust, ami a repülési módok közti átmenetet végzi és vezérli, de nyilván egészen más lesz a gép terhelhetősége, és egyszerűbb az átmenet a vízszintes és függőleges repülési mód között.

A további tesztek és az előszéria után a harmincas évekre várható a Blackhawkok felváltásának folyamata. Mindeközben várható a következő nagy versenyfutás a forgószárnyas fronton, a szintén régóta gyártott, mintegy 1200 Apache harci helikopter utódjának kiválasztására.