Egy roncs a Szigeten: miért kellett odavinni?

Az idei Sziget egy furcsa kis szenzációja volt, mondhatni a lehető legrosszabb értelemben, egy repülőgép. Bár amint ez kollégám, Vörös Attila felvételein is látható, ezt a szegény valamit repülőgépnek alig lehetett nevezni: ami vászonborítás volt, az már mind leszakadt róla, ez ugyan érdekes módon feltárta a szárny és a vezérsíkok szerkezetét, de ennél tovább az ember nagyon nem örülhetett a látványnak.

Az egész inkább lehangoló, mint vonzó látvány, valamilyen vendéglátóhely mellé állítva, ha ez reklám, akkor feltehetően át kell írni a kézikönyveket, mert ez a félroncs inkább riasztó volt, mint ami pozitív érdeklődést keltene bárkiben. Az egyetlen látható funkcionalitása az volt, hogy színes lámpafüzéreket lehet rögzíteni a szárnyak közötti dúcra aggatva a kábelt.

Magyarországon az An-2-es sok évtizede szolgáló, bevált, megbecsült géptípus, ma is dolgozik a mezőgazdaságban, ejtőernyősöket ugratnak belőle, nem könnyű dolog üzemeltetni, tekintve az ezer lóerős csillagmotor benzin-étvágyát, de szeretett, jóindulatú gép. A világon sokfelé repül, mint megtudtam nemrég egy amerikai magyar pilótaolvasónktól, Póka Ferenctől, az Egyesült Államok számos repterén használják, szeretik, becsben tartják, hiszen ez a legnagyobb, ma is üzemben tartott kétfedeles a világon.

Nálunk gyakran nincs ilyen szerencséje az öreg repülőgépeknek. Ez az Ancsa ráadásul, a repülőgépek átlaga szerint, talán nem is olyan öreg. Egyébként egy ilyen madár díszelgett egészen a közelmúltig a bontásra és újjáépítésre ítélt Közlekedési Múzeum oromzatán is, de onnan leszerelték és a kiállítás más darabjaival együtt raktárba vitték.

Nyilván feltűnt sokaknak a szigeten kiállított (talán ezt túlzás így fogalmazni) gép törzsén az Aeroflot-felirat és az orosz lajstrom. Nos, ez azért különösen kíváncsivá tett az ügyben, mit lehet megtudni a gépről, hogyan került ilyen méltatlan állapotba. A Facebook egyik, An-2-esekkel foglalkozó csoportjában Erdős Sándor elmondta, a kilencvenes évek elején a fehéroroszországi BELAVIA nevű cég hozott be Magyarországra és adott bérbe An-2-eseket, ezek egyike lehetett ez a gép is, egyébként ő is repült ennek a kontingensnek más példányaival, sőt volt, amely azóta is magyar lajstromban dolgozik: a HA-DAE és a HA-DAF. (Túri László kiegészítése: a HA-DAF is már tíz éve áll.)

A hazai aviatika egyik jeles ismerője, Groszvald Attila nemcsak hogy megerősítette ezt a közlést, hanem saját fotóit is megküldte a gépről, illetve annak különféle stációiról, azzal, hogy a fehérorosz szállítmánynak több más gépe is hasonló sorsra jutott az ország különböző pontjain. Az ő fotói az Ancsáról részben Esztergomban, részben Szentendrén készültek, a kétezres években.

Látható a fotókon a gép egyre romló állapota, mint Groszvald írta, feltehetően az Esztergomban parkoló Ancsáról el-el kezdtek tünedezni a használható alkatrészei. Ezt hívják a repülési szaknyelvben kannibalizációnak, aminek a végeredménye általában egy használhatatlan, értéktelen, magára hagyott roncs. Attila információi szerint a gépet egy Szentendrei vállalkozó azért vette meg, hogy belőle kávézót létesítsen a Duna partján, de gyaníthatóan ez az ötlet sem vált be, a szentendrei fotók ennek a vállalkozónak a telkén készültek.

Természetesen kerestem az esztergomi repülőtér mai üzemeltetőit is, akiktől túl sok új információt nem kaptam: arra emlékeztek, hogy egy időben volt, hogy ötvenhat ilyen gép volt a sportrepülőtéren, de aztán a gépeket (nyilván még jobb állapotban) elvitték, ez az egy ottmaradt, és egy idő után a reptéri épület mögé húzták át, nyilván, hogy ne rontsa a repülőtér látványát.

Hogy aztán végülis most ki vitte át a Szigetre, arról nem sikerült megbízható információkat szerezni, egyelőre nem sikerült kideríteni, ki a tulajdonos: talán még mindig ugyanaz a szentendrei illető, aki a kávézót tervezte benne valaha. Hát ennyit lehetett megtudni erről a szerencsétlen masináról, ha valaki konkrétabb adatokat ismer, szívesen fogadjuk a kiegészítést, és méginkább örülnénk, ha netán a tulajdonosa is jelentkezik, szívesen közreadjuk, mik a tervei az Ancsával.

Egy biztos, ilyen állapotban sok ember közé vontatni egy jobb sorsra érdemes kétfedelest nem tűnik igazán méltónak a géphez, a repüléshez. Ez a szerencsétlen roncs még annál is szomorúbb látvány a repülőtársadalomnak, mint azok, amelyek póznára aggatva és reklámszínekre mázolva láthatók egy gyorsétterem-lánc néhány üzleténél.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!