Hat perc lebegés <br>a Fehér Ház fölött

Az Egyesült Államok elnökének rezidenciája, a végrehajtó hatalmat megtestesítő washingtoni épület mindig is az érdeklődés középpontjában állt, és olykor bizonyos emberek céltáblájaként is szerepelt. Mostanság is akad példa arra, hogy kocsival próbálnak áttörni az akadályokon, vagy megpróbálnak átugrani a kerítésen, sőt, időnként apró drónokat próbálnak fölébe ereszteni. Nos, mindezen támadások közül a legkülönösebb talán negyven évvel ezelőtt történt, amikor egy katonai helikopter jelent meg a jeles épület fölött.

A történet ott kezdődött, hogy Robert K. Preston valóban meglehetősen tehetséges pilóta volt, de a műszer szerinti repülés nemigen ment neki. A fiatalember álma az volt, hogy egy nap csatahelikopter vezetőjeként harcolhasson Vietnamban, fel is vették a hadsereg kiképzési alakulatához, de a vietnami csapatkivonás már megkezdődött, pilótákra már nem volt szükség olyan nagy számban, és amúgy a kiképzés szigora is ilyen: az ambiciózus fiatalember kibukott az IFR-vizsgán.

Preston azonban, mint később elmondta, be akarta bizonyítani, mennyire jó pilóta. Ráadásul magának az Egyesült Államok elnökének. És végül tulajdonképpen be is bizonyította. 1974. február 17-én éjjel egy órakor a marylandi Fort Meade támaszponton beült a reggeli repülésre előkészített, feltankolt UH–1-esek egyikébe, gyakorlottan beindította és felszállt vele: a rádiót be sem kapcsolta. Néhány percet eltöltött a bázis fölött, majd gondolt egyet, és elindult Washington felé.

Illetve nem is biztos, hogy már eleve oda akart repülni, mert eléggé girbe-gurba útvonalon haladt. Közben többször le is szállt, például egy autóparkolóban, és közben hihetetlenül alacsonyan repült. Amikor egy rendőr, felfigyelve a gépre, feléje indult a kocsijával, az Iroquois olyan alacsonyan húzott el fölötte, hogy letörte az antennáját. Akik az éjszakai repülést látták például Dorsey városa közelében, egyértelműen állítják, hogy a pilóta remekül bánt a gépével. Ami még elképesztőbb volt: az UH–1-es háborítatlanul kelt át a Baltimore-Washington nemzetközi repülőtér légterén is, majd miközben tanúk szerint megint csak „mesterien” cikázott a villanyvezetékek és a fák között, megérkezett a szövetségi fővárosba.

A Fehér Ház őrizetére kirendelt erők már nem voltak túlságosan elragadtatva a pilóta tudásától és a gép megjelenésétől, azonban a szabályzatuk szerint addig nem lőhettek semmiféle repülő szerkezetre, amíg annak lezuhanása veszélyeztette volna mások testi épségét. Ezzel magyarázható, hogy Preston hat teljes percen át lebeghetett az épület fölött, majd ismét elindult, de ez alkalommal már két rendőrségi helikopter loholt a nyomában.

Különös kergetőzés kezdődött a város fölött, és ezalatt Preston megint olyan remekül repült, ezt a minősítést az egyik üldöző is megerősítette, hogy az egyik helikoptert sikerült is leráznia magáról. A másik végig követte, először a Washington emlékműhöz, majd megint vissza a Fehér Házhoz.

Preston leereszkedett az épület mellett és a fű fölött lebegett egy-két méter magasan. Nos, ekkor gondolták azt a biztonságiak, hogy a fickó esetleg nekivezetheti a gépet a háznak: az üldöző helikopter megpróbált a betolakodó és a ház közé ékelődni, az épület őrzői pedig lőni kezdték a katonai forgószárnyast. Az UH–1-esben azonban, sőt a pilótájában sem tettek kárt igazán, viszont Preston ekkorra már úgy gondolta, elég a táncból, és letette a gépet, amúgy sem igen volt már a tartályokban üzemanyag.

Az elnök és felesége egyébként nem tartózkodott az épületben, Richard Nixon Floridában volt, a First Lady ugyancsak egy másik államban látogatta beteg lányát.

A húszéves fiatalembert őrizetbe vették, és a későbbiekben átadták a katonai igazságszolgáltatásnak, miután megállapították, hogy tökéletesen beszámítható. A katonai bíróság végül egy év börtönre ítélte, de ebből már fél évet letöltött: miután a maradék fél év is letelt és szabadult, gyakorlatilag eltűnt az emberek szeme elől, legalábbis semmi nyoma az interneten annak, hogy egyrészt bármiféleképp folytatta volna ígéretes repülő pályafutását, illetve hogy büszkén mesélt volna a továbbiakban a vele megesett nagy kalandról.

A történetnek annyi következménye mégiscsak volt, hogy egy ugyan repülni nem tudó, de kellőképp elkeseredett, 44 éves tönkrement pennsylvaniai kereskedő, Samuel J. Byck úgy döntött, hogy az ő csődjéért az elnök a felelős, elhatározta, hogy ő egy utasszállítóval fogja kivégezni Nixont. 1974. február 22-én, tehát néhány nappal Preston helikopteres kalandja után, egy lopott revolverrel és egy házi összeállítású bombával felfegyverkezve a Baltimore-Washington nemzetközi repülőtéren megrohamozta a Delta egyik DC–9-esét, megölt egy rendőrt és egy pilótát, majd amikor egy másik rendőr bejutott a gépbe és rálőtt, inkább maga ellen fordította a fegyvert és fejbe lőtte magát. Mivel tervét, tehát hogy meg akarja ölni az elnököt, és ezzel kapcsolatos gondolatait, érdekes mód gondosan magnóra mondta, azt is tudjuk, hogy az ötletet Preston néhány nappal korábbi helikopteres behatolásától kölcsönözte.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!