London, olimpia: verseny a leszállásért?
Nem lesz épp egyszerű megszervezni a londoni olimpiát – a levegőben. Délkelet-Anglia amúgy is Európa egyik legzsúfoltabb légtere, de ami jövőre a nyári olimpiai játékokon várható, az még nagyobb zsúfoltság lesz. Vagy – épp ellenkezőleg, ki tudja – lehet ez akár a legnyugodtabb légtér épp a rendezvény idején, ha a hatóságok úgy akarják, és ha a lehető legszigorúbb tiltások és korlátozások életbe lépnek.
Először is fontos tudni, hogy a menetrend szerinti járatok számára Heathrow, Gatwick, London City, Stansted és Luton normális módon nyitva áll, tehát a légitársaságoknak nem kell tartaniuk a korlátozásoktól, persze nyilván a slotok, résidők betartása ebben az időszakban még fontosabb lesz. Ami viszont a chartereket, üzleti gépeket, a General Aviation (GA) forgalmat illeti, nos, ha valaki az olimpia idején akarja megközelíteni Londont, már most, ősszel érdemes megkezdeni a komoly előkészítést. Ahogy a Flightglobal cikkírója figyelmeztet: a légtér, a leszállópálya-kapacitás és a repülőgép-parkolóhelyek száma sem végtelen. Az engedélyeket jó előre be kell szerezni, a helyeket le kell foglalni, mert noha a négy nagy reptéren kívül számos kisebb is van Dél-Angliában, amelyek fogadják a GA és üzletigép-forgalmat is, előzetes foglalások, bejelentkezések nélkül ezek a repterek sem lesznek fogadóképesek, de a berepülés sem lesz lehetséges a térségi légterekbe.
A brit szigetek legfontosabb légi navigációs szolgáltatója, a NATS komoly tanulmányokat folytatott az ügyben, mekkora nyomásra számíthat Anglia a légi közlekedésben, összehasonlítva a korábbi olimpiákat és helyszíneket. Az eredmény megjósolható volt: sokkal nagyobbra. Görögországban például eleve kisebb volt a reptéri kapacitás, nagyon nagy berepülési szándék nem is volt érzékelhető. Sydney és Peking esetében a helyszínek túlságosan távol voltak az európai és észak-amerikai GA- és üzletirepülés-gócoktól, ezért nem kellett túlságosan nagy rohamra számítani. London azonban közel van a világ közepéhez, illetve maga a világ közepe. Ide repülni Észak-Amerikából nem probléma, kisebb kategóriáknak egy tankolás az USA keleti partvidékéről. Európából pedig szinte bárhonnan leszállás nélkül elérhető. Sokan, illetve: a korábbi olimpiákhoz képest sokkal, de sokkal többen tervezhetik tehát, hogy saját gépükkel jönnének Londonba vagy valahová Dél-Angliába. A NATS becslése valóban szinte riasztó: az olimpia és a paraolimpia idejére nem kevesebb mint tízezerrel több gépmozgással kell számolni, mint a hasonló nyári időszakban.
A Temze partján a Battersea Park közelében lévő helikopterreptér működni fog, de az olimpiai falunál nem létesítenek hasonló leszállóhelyet, a londoni hatóságok igen komolyan veszik, hogy a játékok ne járjanak fokozottabb környezeti terheléssel. Ez viszont azt jelenti, hogy a kisrepterek és a játékok helyszínei között erősíteni kell a földi közlekedést.
A résidőt a fogadó reptérrel kell intézni, a reptér pedig a NATS-szal egyeztetve adja ki az engedélyeket. Noha több légikikötőbe már most lehet bejelentkezni leszállási engedélyekért, elég sokan tartanak attól, hogy a bussinesjet tulajdonosok és üzemeltetők későn kapnak észbe, és közvetlenül az olimpia előtt, vagy a játékok alatt vennék majd ostrom alá a reptereket. De erre nem biztos, hogy lesz módjuk: Farnborough egyik GA-kiszolgáló cége például arra figyelmeztet, hogy aki először kér, az először kap leszállást, aki utoljára, az meg már biztosan nem, tehát a jelentkezés sorrendjében adják az engedélyeket. Azt is fontos tudni, hogy a slotért, a handlingért a legtöbb reptéren előre kell fizetni. Ha pedig a berepülés idejét megváltoztatják, az természetesen érvénytelenné teszi az előző, előre lefoglalt résidőt is. És persze a felszállást is gondosan kell tervezni, előre foglalt slot nélkül a hazarepülés órákat, akár napokat is késhet.
Mindeközben a kisgépes és helikopteres forgalom is különleges rendszabályok szerint történhet csak: létezik egy a várost behatároló tilos övezet, és létezik egy szélesebb, a nagy repterek körzethatárain is túlnyúló, délkelet-angliai korlátozott légtér, amelyben csak 24 órával a repülés előtt leadott, részletes repülési tervvel lehet mozogni, és csakis IFR, vagyis műszer szerinti repülés lehetséges.
Ez azért igen kellemetlen és persze szokatlan, elsősorban a térség helikopteres szolgáltatói körében, mert az ő repüléseik általában szinte ad hoc jellegűek: gyorsan jelentkező igényeket szoktak ugyancsak gyorsan kielégíteni. A cégek azt szeretnék elérni, hogy a hatóságok engedjék a szokásos mód VFR szerint, repüléskor továbbított flightplannel, „szabadon” repülni azokat a hivatásos repülőgép-vezetőket, akik átesnek egy fokozott biztonsági ellenőrzésen.
