Martin Sonka Air Race világbajnok – az utolsó repülésen dőlt el!
Állandóan változó időjárás, izgalmas pálya, olykor drámai momentumok: lezárult a Red Bull Air Race idei versenysorozata. Volt abban valami szimbolikus, ahogy a szokásos légifotózás alkalmából a texasi Fort Worth autós arénája fölött megjelent a hármas kötelék, a világbajnok aspiránsok, az ausztrál Matt Hall, az amerikai Mike Goulian és a cseh Martin Sonka.
Goulian számára kezdődött még az előfutamok előtt legrosszabbul a verseny, gépének egyik csinos wingletje egy pilon alsó részét érintette és megsérült, repedés keletkezett a kilépőélen. Kétséges volt, sikerül-e újra repülőképes állapotba hozni a gépet és kijavítani a kompozit részt. A tizennégyek párviadalaira végülis rendbe hozták a gépet, tehát Goulian csak edzőfutamokat kellett, hogy kihagyjon, azzal a megjegyzéssel, hogy a repülőgép kezelhetősége az affér miatt semmit nem változott.
Először a kanadai McLeod repült, aki elszakított egy pilont, Matt Hall számára nem volt más feladat, mint büntető másodpercek nélkül szépen végig repülni a pályát. A francia Brageot egyre inkább mutatja oroszlánkarmait, pedig nincs annyira régóta a Red Bull mezőnyében, mint például az amerikai Kirby Chambliss, de versenyről versenyre építi renoméját, és persze hozza az eredményeit, ezalkalommal például éppenséggel a texasit győzte le, igaz, Chambliss, aki pedig a leggyorsabb volt az edzéseken, a leggyorsabb vesztesként mehetett tovább.
Goulian annak köszönheti reményei életben maradását, hogy ellenfele, a chilei Bolton meglehetősen sok büntetést szedett össze, hat másodperc értékben, Murphy és Le Vot párviadala Le Vot három másodperces pilonszakításával segítette az ellenfelet a legjobb nyolc közé. Ugyanaz a fene hetes pilon volt az akadály Kopfstein útjában is, bár a tavalyi bajnok Muroya büntetésen kívül is gyorsabb volt nála.
Ivanoff a megengedettnél gyorsabban repült át a startvonalon, és ez elég volt Martin Sonka számára, hogy biztonságos kűrrel jusson tovább. Végül Velarde azzal győzte le 2016 világbajnokát, hogy Dolderer változatos módokon szedte össze a büntetőit, kétszer repült át pilonokkal túl alacsonyan, egyszer pedig ő is szakított.
A legjobb nyolc között először Muroya mérkőzött a házigazdával, Chambliss a közönség legnagyobb örömére gyorsabb volt a japánnál, Murphy és Brageot egyaránt hibátlanul repült, de az angol „newcomer” volt a gyorsabb, Matt Hall és Velarde párbaját megint az a bizonyos hetes kapu döntötte el, amit a spanyol hibás magasságban repült meg. Végül következett a nagy pillanatsor, amikor két világbajnoki aspiráns csapott össze: de Goulian bírta kevésbé jól a nyomást és két pilonnál is hibázott, Sonka számára ezután a tiszta repülés elég volt a döntőbe kerüléshez.
Következett a döntő, Chambliss repült először, és igen jó időt dutott, amit Murphy egészen a pálya háromnegyedéig hozni tudott és a legutolsó szakaszon bizonyult lassabbnak az amerikainál. Ezután Mat Hall lépett a porondra és ideje jobb volt, mint az előző pilótáké, úgyhogy végül az egész év sorsa egyetlen repülésen, a legeslegutolsó dőlt el: Sonka higgadt volt és minimálisan ugyan, de három századmásodperccel gyorsabb volt, mint Hall.
A végsőkig izgalmas idény lezárásaképp tehát a Gripen-huszár kis időkülönbséggel lett világbajnok, texasi futamgyőzelmével öt pontot sikerült rávernie a világbajnoki címre ugyancsak régóta áhítozó Hallra, akit Goulian mindössze két ponttal lemaradva követ a bajnoki rangsorban. A versenyre jellemző volt idén a mezőny kettészakadása: Sonka 80, Hall 75 és Goulian 73 pontjához képest a negyedik helyezett francia Brageot már csak 41 pontot gyűjtött.
A Challenger-osztály győztese a lengyel Czepiela lett, második a német Florian Berger, harmadik az amerikai Kevin Coleman.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
