Más tollával ékeskedő repülőgépmotorok

Sokan kívülről tudják már a történetünket HA-MALvin csillagmotorjairól. Eredetileg a korhű Malév-köntös felfestésére kértünk és kaptunk engedélyt az Emlékparkban, de ha már ott voltunk, mint a rossz gyerekek, megvizsgáltuk az Öreg Hölgy működésbe hozható rendszereit is. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt három évben megtarthattuk a nagy népszerűségnek örvendő motorindításokat, a Múzeumok Éjszakáin a navigációs- és leszállófények játékával kiegészítve.

Minden lelkesedésünk ellenére a Csipkerózsika-álomból ébresztett technika nem mindig adta meg könnyen magát, és a már életre lehellt berendezések is hajlamosak maradtak a megbetegedésre. A három évvel ezelőtt elsőnek beindított jobb oldali motor szinte kiváló állapotban van most is, nagyon pongyolán fogalmazva „akár repülni lehetne vele” (csak a képszerűség kedvéért, senki ne vegye szó szerint).

A bal oldali eleve hátránnyal indult, kezdetben annyira meg volt szorulva, hogy még átforgatni sem tudtuk. Ugyan vele is eljutottunk a motorindításos bemutatóig, de a működés nagyon bizonytalan maradt, valószínűleg több henger nem működik benne. Maradjunk a jobb oldali hajtóműnél, gondoltuk, ott viszont az egyik légcsavartoll tövében alattomos, javíthatatlan korrózió jelent meg, megálljt parancsolva mindenféle pörgetésnek.

Lett tehát egy jó motorunk használhatatlan légcsavarral, és egy beteges motorunk kiváló légcsavarral. A kéthajtóműves bemutatók lehetővé tételéhez kétségbeesett kísérleteket tettünk és teszünk egy használható Il-14 légcsavar beszerzésére, ennek reménytelenségét meg sem próbálom érzékeltetni. A fény az alagút végén az, hogy van még az országban ilyen, talán lehetne cserélni, végül is egy statikus kiállítási tárgyon nem okozna problémát a festékkel amúgy is eltakarható rozsda.

Addig is, gondoltuk, házasítsuk össze „házon belül” a működőképes alkatrészeket. Cseréljük meg a légcsavarokat a két motoron! A probléma csak a méret és a súly. A légcsavarkör átmérője közel négy méter, és összeszerelve bő két mázsát nyomnak a propellerek. Szét pedig nem bonthatjuk, mert bár ez lehetséges, de megfelelően berendezett szakműhely híján soha nem tudnánk újra kiegyensúlyozni őket. Csak egyben szabad le- és felszerelni a légcsavarokat. Ehhez a művelethez a szomszédból, a Malév Ground Handling Járműosztályától kértünk és kaptunk segítséget (itt is: óriási hálánk és köszönetünk érte).

Az egyeztetések után végül augusztus 24-én, pénteken délelőtt álltunk neki az embert próbáló feladatnak. A munka egyszerre volt nehéz és precizitást követelő. A hajtókar gyanánt használt acélrúd meghajlott a terhelés alatt, amikor a légcsavart rögzítő anyát próbáltuk meglazítani. A villás emelő járműnek viszont centiméteres pontossággal kellett a felszerelni kívánt légcsavart a hajtómű tengelycsonkjára tolnia…

Szerkesztőségünk értesülései szerint ha a következő napokban a műszaki próbák sikerülnek, a motorral sincs baj, az átcserélt légcsavar sem ráz, akkor szeptember 12-én lesz legközelebb nyilvános motorindítás a Repülőgép Emlékparkban.