Súlyos pilótahiány Indiában
A jelenlegi adatok szerint körülbelül tíz százalékkal kevesebb pilóta visel indiai egyenruhát, mint amit az érvényben lévő hadrend követelne meg. 2012. január elsején a 3783 hajózó helyett csak 3420-an voltak, ami 363 fős hiányt jelent.
A hiány elsődleges oka nem a jelentkezők, hanem a kiképzési rendszer hibája. Egészen pontosan a kiképzésre használt repülőgépek számának és hadrafoghatóságának köszönhető, hogy az indiai légierő nem képes megfelelő számban kiválasztani, majd kiképezni a pilótákat. Az alapképzésre az öreg és már régóta korszerűtlennek tartott, helyi fejlesztésű és gyártású Hindustan Aeronautics Limited HPT-32 Deepak repülőgépet használják. A növendék és az oktató egymás mellett ül, a gép nem megfelelő repülési tulajdonságai és több katasztrófa miatt a típus repülését már többször felfüggesztették. A 2009. július 31-én, Medak városa mellett bekövetkezett, utolsó katasztrófa után mentőernyőrendszert építenek a gépekbe, melyek egy hajtóműhiba esetén lehetővé teszik a gép ellenőrzött és aránylag biztonságos földet érését.
Indiai szakértők szerint a helyzet nem újdonság: már 2008-ban is 400 fő körül volt a légierő pilótahiánya. Ez nem is fog megváltozni addig, míg az alapképzésre használt gépeket nem váltják ki egy modern, a XXI. századi vadászgépeknek megfelelő típussal, s ezt nem rendszeresítik a Deepakeknél nagyobb számban. India emellett emelni kívánja a szimulátorok számát és szerepét is az oktatásban, költséghatékony megoldásképp.
A középhaladó, haladó és fegyverzeti kiképzésnél már egy fokkal jobb a helyzet: a szintén veteránnak számító HAL HJT-16 Kiran Mkl/IA és Mk2-es gépeket fokozatosan egészíti ki, majd váltja fel a BAe Hawk Mk 132-es típus, mely már modern fedélzeti rendszerekkel és az indiai típusoknál jelentősen nagyobb rendelkezésre állási mutatókkal büszkélkedhet. Ez a típus az utolsó állomás a vadászpilóták kiképzésében, mielőtt a típusátképzésre már a leendő vadászbombázó repülőgépükre kerülnének.
