Szárnyak és forgószárnyak, segítség a bajban

A US Marines gépei Haiti földrengés-sújtotta szigetén. Önkéntesek az Ida árnyékában: kis gépekkel a nagy pusztítás közepette.

Különleges gép különleges feladata: az amerikai tengerészgyalogság billenőrotorosai pontosan azt csinálták, amire tervezték őket, vagyis gyorsan és megbízhatóan szállítottak segítséget oda, ahol más repülőgép valószínűleg nem tudott volna leszállni. A haiti földrengés után nem sokkal túlélők tapsa kísérte, amint az amerikai tengerészgyalogosok M-22-esei rizst és más élelmiszereket, vízhatlan ponyvát és mindenféle mást hoztak, ami ahhoz kellett, hogy a katasztrófa után legyen mit enniük, legyen hol meghúzódjanak.

A helikopter és a merevszárnyú repülőgép keresztezéseként született konstrukciók észak-karolinai bázisukról érkeztek, hogy a sziget legtávolabbi hegyvidéki településeire vigyenek segítséget. Meglehetősen komoly távolságot kellett lefedni, a megoldás az volt, hogy a gépek egy hadihajón, a USS Arlington fedélzetén tankoltak. A repülésről nem is az illető alakulat, hanem a gyártó Bell számolt be, jelezve, hogy a az amerikaiak és a japánok már összesen 600 ezer órát repültek a tiltrotosokkal. Hogy más külföldi vevő nem mozdult rá a típusra, azt az ára érthetővé teszi, viszont most is megmutatta, mennyire fontosak lehetnek a különleges árért nyerhető különleges képességek.

Magát az Egyesült Államokat az Ida hurrikán sújtotta az elmúlt napokban, és ennek kapcsán érdemes arról a szolidaritásról megemlékezni, amit az ottani repülőtársadalom mutat fel egy-egy ilyen katasztrófa során. A Flying magazin csak az Államok délkeleti övezeteiből kilenc olyan szervezetet sorol fel, amely – olykor más tevékenység, például pilótaképzés mellett – valahogyan, önkéntes pilótákkal és sokszor önkéntes repülőgéptulajdonosokkal enyhíti a bajokat.

Elsősorban itt is szükséges dolgok szállításáról van szó olyan kisebb településekre, amelyeknek a szárazföldi kapcsolatát a hurrikán gyakorlatilag felszámolta, de hogy ne kelljen a lakosoknak napokat eltölteni ivóvíz, élelmiszer, tisztálkodási eszközök, a gyerekeknek szükséges dolgok, akár pelenkák nélkül, sokszor a rakományok is adományokból jönnek össze. Ilyenkor nagy segítség, ha a gép mobil generátort visz a helyszínre, de nemegyszer kell sürgősen inzulint vinni valahová. Mindebben segít tehát, ha akár egy 172-es Cessna, akár egy kisebb business jet oda tud repülni a legközelebbi kisreptérre a szükséges dolgokkal.

A szponzorok és az államok, valamint az adományok által nyújtott támogatás révén általában ezeknek a repüléseknek a közvetlen költségeit, legfőképp az üzemanyagot az illető szervezet állja. A pilóta adja a maga szaktudását és/vagy saját gépét adja az akciókhoz. A szépnevű Angel Flights Southeast eddig több, mint 1500 missziót teljesített, ott voltak gépei és emberei a Katrina pusztításakor, de például szállítottak Puerto Ricóba is. Ugyancsak önkéntesek segítenek ilyenkor a rakományok bepakolásában, a gépek kiszolgálásában.

És mint az AeroBridge pilótáinak drámai fotói mutatják, sokszor olyan repterekre vitték a segítséget, ahol épp, hogy megtisztították a pályát és a gurulót a hurrikán törmelékeitől, akár egy összedőlt hangár darabjaitól. És sokszor ők, az önkéntesek azok, akik felmérik egy-egy település pusztulásának fokát, bőven, mielőtt a hivatásos katasztrófa-elhárítók, a Nemzeti Gárda járművei oda jutottak volna.