Százévesek tisztelete földön és égen

Furcsa a sors, Magyarországon és Angliában is egy-egy különleges életutat felmutató repülőembert köszöntöttek az elmúlt napokban, mindkettőjüket a századik születésnapján.

A magyar repüléstörténet több fontos momentuma kötődik Nyemecz Pál nevéhez: ott látjuk a hazai sportrepülés első és a háború előtti időszak legsikeresebb korszakában, például a gödöllői cserkészrepülő-találkozón, aztán pedig a Királyi Honvéd Légierő kötelékeben.

Egyike volt azoknak a vadászpilótáknak, akik Kassa bombázásakor megpróbálták utolérni az ismeretlen támadókat. Később pedig Magyarországon gyártott harci gépek, a győri Messerek berepülő pilótája volt. Egyike tehát azoknak, akik még a világháborús korszak magyar katonai repülői közül életben vannak. Születésnapján idős repülőemberek és fiatalabb sportrepülők társasága köszöntötte fel, emléklapot és stílszerű tortát is kapott...

Tulajdonképp Nyemecz Pálhoz hasonló különleges szerepet játszott egy angol hölgy szintén a második világháború idején: Mary Ellis 1939-ben tette le a pilótavizsgát, majd két évvel később az ATA, az Air Transport Auxiliary pilótanője lett, egyike azoknak, akik a gyártótól a harcoló alakulatokhoz szállították az Angliai csata idején, és utána is persze, a repülőgépeket: ő főként Spitfireketet repült, szám szerint négyszáz példányt, szinte valamennyi változatukban, és nem ritkán Wellington és Lancaster bombázókat és Mustang vadászokat is.

Majd a háború után a RAF kötelékében a sugárhajtású Meteorokon folytatta, majd a Wright szigeten lévő Sandown repülőteret igazgatta. Századik születésnapja fénypontjaként beülhetett egy kétszemélyes Spitfire hátsó ülésébe, és együtt kötelékezett egy olyan másik Spitfire példánnyal, amit 1944-ben épp ő repült át a harci bázisra. Ki ne felejtsük, egy jó negyed órán keresztül ő vezette a gépet.

* * *

Mentés