Tizenkét L-39-es a Magyar Légierőnek!

Kiképzésre és egy majdan kialakítandó változata felderítésre szolgál majd. Mire jó és mire alkalmas korlátozottan a típus?

Videóüzenetben jelentette be Maróth Gáspár védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos az új beszerzést, amelyről azóta találgat a szaksajtó, hogy tavaly magyar többségi tulajdonba került a gépeket gyártó cseh cég, az Aero Vodochody. A típus korábbi L-39ZO változatát a honi légierő már korábban is repülte 1994 és 2009 között, ezt a huszonnégy gépet az egykori NDK készletéből kapta a magyar fél. Még korábbi kapcsolat: a magyar légierő első sugárhajtású kiképző gépe az előd típus, az L-29-es volt, amelynek egy – valaha máshol használt, felújított – példánya ma hazai lajstromban repül.

A portfolio.hu adatai szerint az L-39-esből több, mint 3000 készült, tehát kategóriájának egyik legelterjedtebb kétüléses kiképző jet-típusa volt, amely sokfelé, az Egyesült Államokban is, ma már magántulajdonban és bemutató kötelékekben is repül. Az NG, New Generation változatot „kifejezetten negyedik, ötödik generációs vadászgépek pilótáinak kiképzéséhez tervezték.”  Williams International FJ44-4M hajtóműve révén képes akár 775 kilométeres óránkénti végsebesség elérésére 6000 méter magasságában, de akár 11,5 kilométer magasságban is képes üzemelni.

A cikk szerint a beszerzendő tizenkettő közül nyolc a Gripen-pilóták képzésére szolgál, négy pedig felderítő lesz, ezek kialakítása „egy közös, cseh-magyar kutatás-fejlesztési projekt keretein belül fog megvalósulni”.

A Haditechnika tavalyi 4. és 5. számában megjelent összefoglaló szerzői, Hennel Sándor és Kelecsényi István úgy vélik, hogy a típus elsősorban repülőkiképzésre való, átmenet a légcsavaros és a szuperszonikus gépeken történő kiképzés között. „Részben azonban alkalmas lehet fegyverzeti rendszerek működtetésének gyakoroltatására és korlátozott mértékben alkalmazható katonai feladatok ellátására is.”

Több más változat, például a kifejezetten fegyveres funkcióra, könnyű harci gépként optimalizált ALCA L-159A után a cég az NG fejlesztésével gyakorlatilag visszatért az eredeti 39-eshez, ahhoz adódik az új avionikai csomag, az amerikai hajtómú, a digitális pilótafülke, részben kompozit szárny. A hasznos fegyverterhelés csak 1200 kilogramm.

Sokan úgy vélik, az L-39NG a Gripennél olcsóbb eszköze lehet a légirendészeti feladatoknak, nos ez csak  kisebb gépek határsértései esetén valós, a manapság sűrűbben előforduló "nagygépes" berepülések esetében a gép sebessége a befogáshoz nem elég, és hátrány a radar hiánya is.

„Összeségében a repülőgép megfelel a korszerű gázturbinás kiképző repülőgépekkel szemben támasztott nemzetközi követelményeknek” – értékel a Haditechnika. – „Az L–39NG konstrukció korszerűségét a nyugati rendszerelemek (Martin Baker katapultülés, Genesys műszerezettség, Williams-gázturbinás hajtómű stb.) biztosítják. A Next Generation elnevezés azonban – szigorúan szakmai szempontok szerint – túlzásnak mondható, mert a harci repülőgépek világában ismert generációs szinteket (1–5) ez a repülőgép biztosan nem haladta meg a jelenlegi fejlesztéssel.”

„A hangsebesség feletti és az alap kiképző repülőgépek között stabil átmenetet képez, a műrepülés és a légi harc alapelemeinek oktatására, gyakorlására megfelelő... korlátozottan alkalmas fegyverzet hordozására és ezzel »könnyű támogató tevékenység« megvalósítására... A modern fődarabok és fedélzeti rendszerek (hajtómű, katapult, avionika stb.) alkalmazása miatt korszerű konstrukciónak tekinthető” – olvasható az elemzésben.