Újabb pótolhatatlan ipartörténeti emlékétől búcsúzik a magyar hajózás

A szárnyashajók után az 1937-ben épült Buda áruszállító motor-, majd iskolahajót sem sikerült vízen tartani…

Első éveit a hajó a MFTR Magyar (Királyi) Folyam- és Tengerhajózási Rt. kötelékében töltötte. A második világháborúban, Budapest ostroma elől Ausztriába hajózták, majd hazatérése után, 1947-től a MESZHART Magyar–Szovjet Hajózási, később, 1955-től a MAHART Magyar Hajózási Rt. volt a tulajdonosa.

A hatszáz tonnás, egyébként 1937-ben, eredetileg polgári darabáru-szállító motorosnak és vontatóhajónak épült, kétmotoros Budát 1968-ban alakították át iskolahajóvá. Egy ideig kettős – kereskedelmi és oktatási – feladatot látott el, majd kizárólag iskolahajóként szolgált: gyakorlatilag a Lékai János Hajózási Szakközépiskola megalapításától a múlt század nyolcvanas évtizedének végéig az összes leendő MAHART-hajós megfordult a fedélzetén, legalább a kötelező gyakorlati képzés, matróztanfolyam erejéig. Kabinokat, tanműhelyeket alakítottak ki a régi legénységi szállások helyén, a központi fűtés, az állandó hideg-meleg víz, a gázzal működő konyha és többágyas hálók tették a hajót komfortossá. Az oktatáshoz és matrózképzéshez volt a Budán szovjet és angol gyártmányú mélységmérő berendezés, Tesla radar, gépi távíró, továbbá nagy teljesítményű fedélzeti rádió. A matróznövendékek rendes szolgálatot láttak el.

Az újabb, 1990. évi átépítését követően a Budát állóhajó állományba sorolták; eleinte a Vámház téren szárnyasbázisként, később az Újpesti öbölben volt kikötve, mígnem 2010-ben leállították.

Megmentésére a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TIT HMHE) indított mozgalmat, miután tulajdonosa, a MAHART Passnave Személyhajózási Kft. eladásra hirdette meg a hajót, ám félő volt, ha a Buda nem a hajózástörténeti emlékek iránt fogékony kezekbe kerül, akkor a feldarabolás és beolvasztás várna rá.

„Kiáltványaiban” az egyesület azzal érvelt, hogy mint minden régi hajó, a Buda is egy ipartörténeti emlék, korának épen maradt lenyomata, és hazai építésű hajóként már csak azért is megőrzendő, mert majd’ két évszázadig fennálló hajógyártásunk időközben teljesen megszűnt.

Kétezertíz novemberében úgy tűnt, a fáradozás nem volt hiábavaló. A TIT HMHE kérelme nyomán a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal ugyanis elindította a hajó védetté nyilvánítási eljárását. A folyamat azonban megrekedt. A hivatalt ugyanis kisvártatva felszámolták, és jóllehet az örökségvédelmi munka nem szűnt meg teljesen, a téma az akkori minisztériumokhoz szétosztva súlytalanná vált…

A Buda közelgő végóráiról a Magyar Hajózásért Egyesület adott hírt – erőforrásaihoz mérten az egyesület a hajó árbócát gondozásba vette, megfelelő kiállítóhely esetén azt a köz javára bocsátja. Ugyanakkor, aki már járt a sikeresen megmentett és helyreállított Lajtán, ott találkozhat egy tárgyi emlékkel – a monitor kürtői ugyanis a Budáról származnak!

(fotó: Facebook, Magyar Hajózásért Egyesület)