Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. A mostani az Indóház 2007. júliusi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatja a dimag újságosstandján.

* * *

Elballagtak a bátaszéki MD-k – Piroska és az utolsó talpfa

Két és fél évtized szolgálat. Idestova ennyi ideig koptatták a síneket a Bátaszék környéki MDmot-ok. A múlt idő használata azért indokolt, mert 2007. június 9-én egy újabb korszak zárult le a Piroskák történetében: a motorvonatok és Bátaszék sokáig elválaszthatatlannak hitt kapcsolata véget ért, és már csak az emlékezetünkben él tovább...

Elment hát az utolsó bátaszéki MD is – távozása komoly űrt hagyott maga után. Elsősorban a helyi vasutasok és vasútbarátok kötődtek, kötődnek az egyre kevesebb feladatot kapó sorozathoz. Sokuk számára meghatározó élmények kötődnek ezekhez a motorvonatokhoz, és az élményszerzés időszaka a legutóbbi időkig tartott: a 46-os vonalon 2004–2005-ig szinte az összes személyvonat MD-vel közlekedett.

Az MDmot 3001-es még eredeti festésében halad Pusztaszabolcsnál 1986. október 14-én. Az MD-k hosszú ideig Bátaszékről jártak ide személyvonattal. A képre kattintva galéria nyílik (fotó: Indóház-archív | Tasnádi Tamás)

Legendás gépek, legendás vonatok... Amikor még százzal vágtázott a Piroska Szedresig, aztán Tolna-Mözstől kezdődtek a sietséget csillapító lassújelek, és az elmaradhatatlan füsttel járó indulás után Palánkig lépésben döcögve értük el a tolnai megyeszékhely határát. És az MD elől csak duruzsolt, lökte a kormot, a talpfák kátrányszaga és a döccenések kölcsönhatása pedig adta az utazás igazi hangulatát. Vagy azok a hideg, téli, a 8319-es személyre várakozva eltelt hajnalok, amikor már a messzi távolból hallani lehetett, amint a fordulatot olykor emelve és nagyokat füstölve közeledik a 3017-es Piroska Tolna állomása felé...

MD tehervonattal

„A 80-as évek közepén a Bátaszéken dolgozó M41-es és M47-es mozdonyok estek-keltek, sűrű fekvemaradást produkáltak. Történt egyszer, hogy a Szekszárd–Sárbogárd postavonatnak nem volt mozdonya. Három gép állt a Bátaszéken: egy Csörgő, egy Dácsia és a másnapi, 8319-es személy gépe: a 3023-as MD. Az előbbi kettő nem volt beszámítható, így én elkezdtem fűzni a felvigyázót, hogy az MD-vel kellene kijárni a postavonatra. A kolléga először nem akart beleegyezni, hiszen nekem akkor még típusismeretem se volt az MD-kre, de aztán nem volt mit tenni, a 3023-assal kijártam Bátaszékről. Szépen nyugodtan megérkeztünk Sárbogárdra, ahol viszont akadt némi munka: vissza kellett volna menni a tolatóssal. A szolgálattevő utasítása szerint a Cecére tartó, tejet szállító kocsikat, meg a Nagydorogra közlekedő birkaszállító vagonokat mindenképpen el kellett vinnünk. Tudni kell, hogy MDmot-tal csak minimális elegyet lehet továbbítani, hiszen nem nagy volumenű vonatokra tervezték a gépeket, ám a pécsiek ebben az időben használták őket Eszéknél kilépőfordában.

Nézegettem a papírokat, az utasítást, és kiderült, hogy 560 tonnát el lehet vinni vele, valamint még annyit, amennyit vállalok. Kijártam Sárbogárdról, sikeresen megtolattam a vonatot Rétszilason, Cecén, majd következett Nagydorog, ahol ismét akadt munka, de segítségként már megérkezett a Nagydácsia Bátaszékről. Igen testes vonatot adtak fel itt: az M47-esnek jutott egy 950 tonnás tehervonat, az MD-re pedig 620 tonna továbbítása várt. Indulás után eleinte minden rendben ment, csakhogy a kölesdi bejáratnál kezdte elhagyni magát a vonat, de aztán sikerült egy kis lendületet szerezni, és áthaladtunk az állomáson. A baj ezután, Tengelic és Kölesd között jelentkezett: kipörgött a kerék, a sebességkapcsolás miatt pedig egyre csökkent a sebesség. A kontroller már „A-ban”, azaz alapjáratban volt, a Teloc óra ketyegése pedig kezdett abbamaradni, mindössze egy kilométer/óra környékén volt a sebesség! Ekkor már igencsak izzadt a homlokom, de a kaptató tetejére még éppen, hogy felértünk. Innentől a vonat összeszedte magát, és sikeresen leértünk Bátaszékre. A gép másnap már a fordájában volt én pedig örültem, hogy az első, testközeli MD-s szolgálatom nemcsak sikeresen, hanem emlékezetesen is végződött.”

(Berlinger Imre bátaszéki mozdonyvezető visszaemlékezése, 2007. június)

Ezek az idők elmúltak – nemcsak Bátaszéken, de az egész országban lassan és visszavonhatatlanul kiszorulnak a forgalomból a népszerű Mdmot-ok. A bátaszéki személyzet rendkívüli módon kötődött ezekhez a gépekhez. A környéken az 1980-as évek elején jelentek meg az első Piroskák: először két jármű, a 3009-es és a 3023-as kapott feladatokat. Később a legelső MD, a 3001-es vált tősgyökeres bátaszékivé – a személyzet szemében az Egyes volt a sztár –, a legendás 3012-essel együtt. És persze a sor folytatható: a 3005-ös, a 3008-as, a 3017-es, a 3019-es és természetesen a 3024-es is „híres” gép volt itt. A legintenzívebben a kilencvenes években szolgálták ki a környéket, akkortájt hat szerelvény is közlekedett a vonalakon.

A Piroskák mostoha sorsára figyelmeztető első jel dátuma 2005. augusztus elsejére esett: ekkor az összes Bátaszéken dolgozó szerelvényt Pécsre állomásították, helyükre M41-esek érkeztek. Az első nagy, bátaszéki MD-leállással párhuzamosan a helyi fűtőház is bezárta kapuit, mondván, a gépek napivizsgáját Dombóváron is el tudják végezni. Ez az állapot azonban csak 2005 decemberéig tartott, mivel az ekkori menetrendváltáskor ismét visszakerült néhány vonat MD-fordába. A 46-oson akkor a 8345 (ma 8323) és a 8320 (jelenleg 8312) számú tartozott a stabil MD-s vonatok közé. Az 50-esen a hajnali, a délutáni és a késő esti személyeken is MD-t láthattunk, s jóllehet a 38732-es sokszor csörgött, papíron azonban ezt is Piroskának kellett volna továbbítania. Vétek lenne megfeledkezni a 154-es vonalról, amin ugyancsak tekintélyes számban lehetett MD-kkel találkozni a személyvonatok élén. A 2006-os menetrendváltással a 3005-öst és a 3017-est átállomásították Pécsről Debrecenbe, és ezt követően Bátaszéken már csak két szerelvény dolgozott: egyik a Bajáról induló, és Székesfehérvárra tartó személyt, a másik pedig a Bátaszék–Pécs gyorsvonatpárt továbbította.

Eseménynapló

1991 tele: A főműhelyből való megérkezés után érte baleset Baján a Kiskunhalas felé található második útátjáróban a 3005-ös MD-t, ahol egy aszfaltfektető géppel ütközött a Kiskunhalasra tartó személyvonat. A gép szoknyalemeze leszakadt, és a forgóváz vette fel az ütközést, amelynek következtében a királycsap letört a hossztartókról. A gép Szolnokon kapott baleseti javítást.

1993. február 12.: A tragikus pörbölyi baleset a 3016-os MD által vontatott, 7817. számú személyvonattal következett be a reggeli órákban. A Pörböly és Alsónyék közötti, fényjelzést nem adó fénysorompóban a Bátaszékre közlekedő személyvonat ütötte el a sínekre ráhajtó, gyermekeket szállító autóbuszt. A balesetben 12 személy életét vesztette, és többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A baleset után a gép javítását Dombóváron és Pécsett végezték.

2003. március 14.: Az első MD, a 3001-es által vontatott 7811 számú vonat a Bácsbokod-Bácsborsód állomás közelében fekvő útátjáróban a sínekre hajtó mezőgazdasági géppel ütközött. Ezek után a legelső MD-hez fűzött összes olyan terv, miszerint visszafestik eredeti színére, szertefoszlott. A gép többet nem közlekedett, 2006 végén selejtezték.

Természetesen ekkor már lehetett sejteni, hogy közel a vég, hiszen a két MD szinte csak mutatóban fordult elő Bátaszéken. A búcsú 2007. június 9-én következett be. A sors fintora, hogy olyan gépek közlekedtek utoljára az előbb említett vonatokkal, amelyeknek nincs sok kötődésük Bátaszékhez: a pécsire a 3007-est, a fehérvárira a 3004-est írták ki (ezek néhány éve Szentesről kerültek ide). Ettől függetlenül mindenkiben ott élt az elhatározás, hogy ezen a napon méltó búcsút vesznek a környék dízelvilágának arculatát negyed évszázadig meghatározó motorvonatoktól. Azon a szomorú reggelen a 38707-es gyors MD-je már feldíszítve indult Bátaszékről Pécsre – már nem is tért vissza, a vonat párjával M41-es érkezett kora este.

Délelőtt pedig féltucatnyi vasútbaráttal közös erővel mosta le a 3004-es motor- és vezérlőkocsiját. A bátaszéki vízben utoljára megtisztult szerelvény csillogva indult útnak Bajára, ahol koszorúval, az alkalomból készült iránytáblákkal, és egy-egy szál rózsával fejezték ki tiszteletüket a vasútbarátok a piros, hamarosan Székesfehérvárra induló motorvonat előtt...

A legvégső búcsú akkor következett el, amikor a 3004-es az IP838-ast előfogatolva visszaérkezett Bátaszékre, majd az elmaradhatatlan utolsó tankolás után, beállt az állomás ötödik vágányára. Még néhány felvétel a nap aranysugaraiban fürdő MD-ről, aztán vége, ég veletek, bátaszéki Piroskák...

Fritz Gergely

Múltidéző sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső, idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!