Nagy társaságok, hosszú küszködések

Kevés olyan ikonikus légitársaság van, mint a KLM. Nem csak régi, nagy hagyományokkal büszkélkedő cég, de sok tekintetben úttörő is volt, és sokak emlékeiben a mai napig az abszolút utazási kultúra és kényelem példaképeként él. A hollandok is nagyon büszkék voltak rá: a gépeken ott szerepelt a jól ismert szlogen: Repülő Hollandi. Vélhetőleg ez inkább a hajó-kategóriára volt utalás, mint a repülő hollandokra.

Mint mondtam, a hollandok is nagyon büszkék voltak rá... Voltak, merthogy kilenc évvel ezelőtt a KLM és az Air France összeolvadt, és ma Air France-KLM Csoport néven él tovább.

Az Air France-szal való frigyet megelőző időben a KLM nagyon agresszív politikát folytatott és felvásárolta a Martinairt és a Transaviát. Talán furcsának tűnik, de ez a pici ország három komoly légitársasággal, ezek mindegyike pedig nagyon is sajátos profillal és szolgáltatással rendelkezett.

Aztán persze a dolgok nem mentek annyira jól, és körül kellett nézni valami megoldásért. Első látásra az Air France-KLM kombináció jónak is tűnhet, hiszen a hálózatok inkább kiegészítik egymást, mint versenyeznek egymással. A Párizs környéki repülőterek és Amszterdam ilyen összekapcsolása ráadásul komoly nyomást gyakorolt a harapóba fogott Brüsszelre, és bizonyos fokig még Londonra is.

Az első évek az integrálással teltek, és bizony hamar kiderült, hogy a holland és a francia vállalati kultúra nem minden tekintetben illeszthető egykönnyen össze. Ugyanakkor gazdasági szempontból a kombinált cég több szinten is talált költségcsökkentési lehetőségeket. Igaz, hogy a KLM ebben jóval többet tett az asztalra, mint az Air France, amely akkortájban még a mostaninál is jobban a politikai érdekeknek volt alávetve, és az erős szakszervezetek, no meg a választások miatt nem igazán tudott költséget csökkenteni.

Egy másik probléma abból adódott, hogy az Air France, amely évek óta hozzá volt szokva a francia állam protekcionista védelméhez, nem igazán vette komolyan az egyre jobban előretörő low-cost cégeket. Nagy hiba volt ez, hiszen az EU-szabályokat kihasználva ezek a cégek szinte egyik pillanatról a másikra hatalmas konkurenciává nőtték ki magukat, és az ellustult dinoszaurusz csak nézte a csökkenő utasszámot és a növekvő veszteségeket.

Mindenesetre a KLM csöbörből vödörbe esett, hiszen az új tulajdonos még nagyobb bajban van ma, mint a KLM valaha is volt. A csoport vesztesége 2013 első három hónapjában 530 millió euró (es ez már a költségcsökkentési erőfeszítések után!). Közben az EasyJet Franciaország második legnagyobb légitársasága lett.

Mindeneste mára már az Air France is belátta, hogy valamit tenni kell... És tettek is, igaz olyan franciás módra, mert tettek is, meg nem is.

Szétszervezték magukat, és megszületette az Air France Mainline (így angolosan...), amely elsősorban az LCC-kkel (Low Cost Carrier) kíván versenyezni a pont-pont közötti járatokkal. De a Mainline hagyományos szolgáltatást nyújt, ingyenes fedélzeti ellátással! Aztán ott van a Transavia.com France, amely igazi LCC-ként működik. Végül pedig megszületett a Hop! amely a korábbi, Air France tulajdonú három regionális társaság kombinációja. Nagy csinnadrattával indult, színes és vonzó reklámokkal, és ennek meg is volt az eredménye. Az utasok szeretik ezt az új márkát, egyfajta LCC szteroidokkal kombinálva.

Az Air France–KLM csoport teljes forgalmának csak 20 százaléka az Európán belüli, és ezért kisebb probléma az LCC verseny. Az Európán kívüli forgalomban is komoly rivalizálás van, elsősorban a Qatar, az Emirates és az Etihad agresszív terjeszkedése miatt.

Valahogy nyereségessé kell tenni a vállalkozást. De hogyan? A code-sharing az Etihaddal egy olyan lépés, amire korábban gondolni sem lehetett volna. Sokan felvetették azt is, hogy talán a veszteséges európai járatokat végképp át kéne engedni azoknak, akik tudnak ott nyereséget termelni. Az EasyJet és a Ryanair nyilván nem tiltakozna ez ellen.

Változó világ... És aki új magyar légitársaságot szeretne létrehozni, jó, ha figyelembe veszi ezeket a változásokat.