Blog

Van néhány képünk, amelyeket a májusi Indóházba tartogattunk, de végül nem fértek be az újságba. Az első kimaradón egy bajai magánvasúti kiszolgálását láthatják.

Semlegesség és a légitársaság mint munkáltató. „Bandi bácsi, kéne két gép...”

Túl a második típusismereten és túl az első két hónapnyi szolgálaton kisebb-nagyobb bökkenőkkel.

Hogy beléptünk az EU-ba. A csatlakozást hatalmas ünnepségsorozattal tették emlékezetessé.

Két pici Gokart dolgozik egy eldugott dunántúli iparvágányon. Mindig együtt vannak.

A 2143-as dolgozott a szokásos tolatós teherrel.

A Szent Gellért téri metrómegállóba szuper Doom-pályát igértek, de nem valósult meg.

Vajon mi értelme van egy tanulóvillamoson hat digitális kijelzőnek?

Vasárnap életbe lépett a Százlábú híd átépítése miatti vágányzári menetrend.

Hidakat építenek át Szekszárd és Bátaszék közt két hónapon át.

Az alapítványi mellett a nosztalgiás gépek is folyamatosan dolgoznak, hol itt, hol ott bukkannak fel.

Továbbutazunk dél felé, ezúttal félig busszal, félig vonattal, azonban most jöjjenek a vonatos élmények. Lássuk, mi igaz a sztereotípiákból az indiai vasút kapcsán és mi nem!

A Veszprém–Lepsény vonalon már nincs személyszállítás, az északi része iparvágányként él tovább.

Minden egyes megjegyzés, kommentálás csak rontana a helyzeten. Így közlekedik egy népszerű magyar együttes!

Az orosz Sólyom szárnyán nem akármilyen műszaki vívmányokkal is találkozhat az ember.