A Kis Piros – a Rhätische Bahn Svájcban

iho   ·   2014.12.28. 16:15
rhb0

Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Mostani cikkünk az Indóház 2006. februári számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.

* * *

A helvétek közlekedési jelképe

Die Kleine Rote – A Kis Piros, szól a Rhätische Bahn (RhB) egyik reklámmondata. Mindenki hallott róla, látott már képet lélegzetelállító vonalairól: Svájc egyik jelképe. Azt már kevesebben tudják, hogy ez a vasút több, mint turistáknak szóló attrakció: egy korszerű, nagyvasúttal összemérhető vasúttársaság – ez az RhB.

Hazánkban a kisvasút kifejezést hallva egy erdőkben döcögő, romantikus kisvonat jut eszünkbe. Svájcban azonban a kisvasutak teljesen mások: a közlekedésben betöltött szerepük, üzemvitelük sokkal inkább a nagyvasúthoz hasonlít. A Rhätische Bahn a maga 384 kilométeres hálózatával jelentős szerepet játszik Graubünden kanton mindennapi életében, sőt ha az RhB hálózatához Disentisnél csatlakozó Matterhorn-Gotthard Vasút vonalait is tekintjük, akkor egy közel 550 kilométeres keskeny nyomközű hálózat van előttünk Zermattól az olaszországi Tiranóig.

Persze nem vitás, az RhB forgalmának nagy része a turistaforgalomból adódik, emellett azonban Chur környékén jelentős hivatásforgalmat bonyolít le. A kis cég rugalmasságának köszönhetően jelentős a vasút teherforgalma is, nem ritka látvány errefelé a teherkocsit is továbbító személyszállító vonat. Az RhB-nak 775 teherkocsija van, azaz több tehervagon jut a hálózat egy kilométerére, mint itthon a MÁV-nál. A nagy teherforgalomhoz persze kell a vasút rugalmassága is, anélkül a szállítók valahogy megoldanák közúton a szállítási feladatokat. Jó példa erre az egyik svájci élelmiszer-kereskedelmi láncnak végzett élelmiszer-szállítás: a teherkocsikat nem ritkán a gyorsvonatok végére kapcsolják, sőt ha kell, akkor két vonat között villámgyorsan átsorozzák a tehervagonokat, biztosítva ezzel a rendkívül gyors és rugalmas szállítást. Szállítanak ásványvizet a Coca-Colának, vagy például az RhB vonatai viszik Davos városkájának szemetét a landquarti erőműbe. A vasút rugalmassága a személyforgalomban is megmutatkozik: minden vonaton lehet kerékpárt szállítani, és ez a lehetőség nem csak elvi, a kapacitás nagy, és szükség szerint akár második és harmadik bicikliszállító kocsit is kapcsolnak a szerelvényekhez.

Kis vonat a hegyóriások között. Az RhB legmodernebb, Ge 4/4 III-as sorozatú mozdonyával vonatott Heidi expressz Filisur közelében, a wieseni viadukton. Ez a híd a legmagasabb az RhB hálózatán. A képre kattintva galéria nyílik (fotók: Indóház-archív | RhB)

Az RhB vonatai gyorsak: a hálózaton a vonatok legnagyobb sebessége 90 kilométer/óra, egyes járművek azonban már 100 kilométer/órás sebességre is alkalmasak. (Persze ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az itt alkalmazott 1000 milliméteres nyomtáv sokkal nagyobb sebességeket tesz lehetővé, mint a hazánkban elterjedt 760 milliméter). A vonalak biztosítottsága is példás: szinte a teljes vonalhálózaton központi forgalomirányítás van, egyes állomások távvezéreltek.

Jegyek, bérletek

Svájcban a vonatozás drága – különösen akkor, ha egy útra szóló jeggyel tesszük ezt. Számos olyan kedvezmény létezik azonban, amivel sokkal olcsóbban igénybe lehet venni a svájci vasutakat. Külföldiek például vehetnek egy 30 napig érvényes, korlátlan számban 50 százalékos menetjegy vásárlására szolgáló igazolványt – 90 svájci frankért. A svájci jegyárakat ismerve ez az összeg már akár egy menettérti út alatt is megtérülhet. Családoknak is kínálnak kedvezményt: 20 frankért kapható egy családi jegy, amivel a szülőkkel együtt utazó 16 év alatti gyermekek ingyen utazhatnak.

Turistaként azonban szinte biztos, hogy bérletet váltva járunk a legjobban. Gondoljunk csak az itthon megvásárolható EuroDomino-jegyre, amit akkor is megválthatunk, ha más módon, például fapados repülővel érkezünk Svájcba. Az EuroDomino többek között érvényes az RhB vonalaira is. Az egy hónapon belül 3 szabadon választott napon át korlátlan utazásra jogosító biléta ára 26 év alattiaknak 16 ezer 830, 26 év felettieknek 22 ezer 440 forint. Ha több napot szeretnénk utazással tölteni, akkor naponként 2000, illetve 2500 forinttal kerül többe a jegy. Az EuroDomino hátránya, hogy a svájci vasúthálózat közel fele magántársaságok kezelésében van, és számos magánvasút nem fogadja el ezt a jegyet. Érdemes az útitervünk ismeretében tájékozódni, ugyanis lehet, hogy jobban megéri az EuroDominonál drágább, viszont szinte egész Svájcban érvényes Swiss Pass. Ezzel a jeggyel használhatjuk a svájci közösségi közlekedési eszközöket is a városi buszoktól a vonatig, sőt számos múzeumba is bemehetünk vele. Ezt a tikettet itthon, vagy a nagyobb svájci pályaudvarok pénztáraiban válthatjuk meg.

Az RhB központja Churban található, ide érkeznek az SBB, a svájci államvasút vonatai is Zürich felől. A nagyvasút Churban véget ér, noha van egy háromsínes, normál nyomtávú vonatok által használható szakasz Emsig, ezt azonban csak egy ipari üzembe tartó tehervonatok használják, az RhB szerelvényein kívül. A másik irányban Churtól Landquart felé az SBB és az RhB vonala párhuzamosan fut a Rajna völgyében, utóbbinak azonban jóval fontosabb a regionális szerepe, hiszen kiszolgálja a Chur és Landquart között fekvő kisebb falvakat is. Mind Chur, mind Landquart állomása átszállóhely az RhB és az SBB között, Churban közös peronhoz érkeznek a nagyvasúti és a kisvasúti szerelvények. Landquart fontos átrakóhely a teherforgalomban, és itt található az RhB járműjavító üzeme is.

Landquartból indul az RhB elsőként megnyitott vonala, az 1890-ban megnyitott Landquart–Davos vonal. Davos híres üdülőhely, a vonal mentén fekvő Klosters szintén. A vasút sikerén felbuzdulva készültek tervek Graubünden tartomány vasúthálózatának kiépítésére, ekkor 1895-ben változott a társaság neve Rhätische Bahnra; nevét az egykori római provinciáról, a Boden-tótól az Inn vonaláig húzódó Raetiáról kapta. A következő vonal 1896-ban készült el, Landquartból Churon át Thusisig, majd 1903-ban jött a folytatás az Albula-hágón keresztül St. Moritzig, a híres téli üdülőhelyig.

Az Albula-vasút tette az RhB-t világhírűvé. Filisur állomás előtt található a vonalon a híres Landwasser-viadukt, a vonal legérdekesebb szakasza azonban Bergün és Preda között van. A két állomás távolsága légvonalban mindössze 5 kilométer, a vonal azonban 18 kilométeren keresztül kanyarog, áthaladva jó pár fordulóalagúton, meg persze néhányszor saját maga felett. Predától Bergünig egy turistaút is vezet a vonal mentén, ahonnan megcsodálható ez a szakasz.

Filisurnál csatlakozik az Albula-vonalhoz a Davos–Filisur összekötő vonal, amely talán a legkisebb forgalmú az RhB vonalai közül. Pedig látnivalókban ez is bővelkedik, talán itt, a Landwasser patak völgyében a leginkább vadregényes a táj az RhB vonalai mentén. Ezen a vonalon van az RhB legmagasabb viaduktja, a wieseni völgyhíd. A Bärentritt és Wiesen I alagút között pedig csak egy másodpercre bukkan ki a napfényre a vonat, a két alagút távolsága kisebb, mint a mozdony hossza, viszont a vonat áthalad a két alagút között egy hídon is!

Samedan állomás, röviddel St. Moritz előtt elágazóállomás. Itt indul ki az Alsó-Engadin-vonal – mint az Albula-vasút tehermentesítő útvonala – Scuol-Tarasp felé, melynek fontossága 1999-ben a Vereina-alagút átadásával nőtt meg..

A Churból St. Moritzba vezető Albula-vonalból Reichenaunál ágazik el a Disentis felé vezető vonal a felső Rajna völgyében. Errefelé vezet a Glacier expressz útja is, hiszen a végállomásnál, Disentisnél nem érnek véget a sínek, itt csatlakozik a Matterhorn-Gotthard Vasút (két évvel ezelőttig Furka-Oberalp Vasút) vonala az RhB-hez. Annak ellenére, hogy a két vasút nyomtáva megegyezik, a Glacier expressz kivételével nincs közvetlen vonat a két vasút között. A válasz eltérő üzemvitelükben keresendő. Az RhB, annak ellenére, hogy nagy szintkülönbségeket hidal át, végig adhéziós üzemű, nincs rajta fogaskerekű szakasz. Az MGB vonalain, a Furka-hágón keresztül fogaskerekű üzem van, így Disentisben a Glacier expressznek mozdonyt kell cserélnie.

A St. Moritzba vezető Albula-vonal megnyitása után, 1906-ban kezdték építeni a Bernina-hágón keresztül az olaszországi Tiranóba vezető vasutat, ami 1910-re készült el. Az RhB tulajdonában 1950 óta van, és különbözik is a többi RhB-vonaltól: a hálózat többi részétől eltérően, 1000V egyenárammal van villamosítva, és a kisebb sugarú ívek miatt (a minimális ívsugár nyílt vonalon 20 méter) csak rövidebb járművek közlekedhetnek erre.

A vonal talán a leglenyűgözőbb az RhB vonalai közül, és ez az egyetlen olyan, Alpokat átszelő vasútvonal, amely hosszú hágóalagút nélkül jut át a hegyeken. St. Moritzból indulva 2253 méter tengerszint feletti magasságba emelkedik fel. A szerpentinszerű vonalvezetés miatt csodálatos kilátás tárul elénk. Nyáron, jó idő esetén a vonatok nyitott kilátókocsikkal közlekednek, innen élvezetes igazán az utazás. A nyitott kocsik igénybevétele pótdíjmentes, az utazáshoz egy jó tanács: meleg ruhát mindenképpen vigyünk magunkkal, hiszen fent akár 20 fokkal is alacsonyabb lehet a hőmérséklet, mint a végállomáson, a csupán 429 méter magasan fekvő Tiranóban. Brusiónál érintjük az egyik legkülönlegesebb műtárgyat, a brusiói fordulóviaduktot. Itt a vonal egy viadukton majdnem teljes kört megtéve elmegy saját maga alatt! Két faluban is az utcán megy a vonat, ez ott semmiféle problémát nem okoz, az áthaladás idejére a közút egyik sávját lezárják, illetve az autók besorolnak a vonat mögé.

Az RhB vonalhálózatának egy másik különleges darabja a Churból Arosába vezető vasútvonal. Ezt a vasutat nem az RhB építette, ez látszik a végállomáson is, hiszen a vonatok a churi pályaudvar előtti térről indulnak, majd végighaladnak Chur utcáin, mint egy villamos. A vonal legszebb műtárgya a Langwieser-viadukt, amely építése idején a világ leghosszabb vasbeton hídja volt.

Az RhB hálózatának legfiatalabb része az 1999-ben átadott Vereina-vonal, rajta a 19 kilométer (!) hosszú Vereina-alagúttal, amely jelenleg a világ leghosszabb méteres nyomtávú vasúti alagútja.

A Glacier expressz és társai

A világ leglassabb gyorsvonata – hirdeti a szlogen a Glacier expresszről. A híres vonat Zermattból indul, és a Matterhorn-Gotthard Vasút vonalain haladva átkel a Furka-hágón, majd Disentisnél lép az RhB vonalaira, innen Chur érintésével az Albula-vonalon keresztül St. Moritzba tart. A vonat panorámakocsikkal közlekedik, a svájci szokásokkal ellentétben ezekbe a panorámakocsikba helyjegy váltása kötelező. Az RhB vonalain általában további kocsikat is kap, ide már helyjegy nélkül is felszállhatunk, de innen persze nem akkora élmény az utazás, mint a panorámakocsikból.

A híres Glacier expresszen kívül számos más, „neves” vonat közlekedik az RhB vonalain. Ezek a vonatok szintén visznek magukkal panorámakocsikat, és közvetlen utazási lehetőséget kínálnak az RhB vonalain. A panorámakocsikba néhol felárat kell fizetni, erről az állomásokon lehet információt szerezni. Ilyen vonat például a Bernina expresz, ami Churból indulva végigmegy az Albula-vonalon, de Samedannál az Albula-vonal többi gyorsvonatával ellentétben a Bernina-hágó felé veszi az irányt, és jut el Tiranóba. Ide tart a Heidi expressz is Landquartból, Davoson keresztül. Arosa expressznek pedig a Chur–Arosa vonalon közlekedő, felújított kocsikból álló vonatot nevezik.

A vonal építésében egyrészt szerepet játszott az Engadin régió elzártsága: vasúton csak nagy kerülővel, télen közúton pedig nehézkesen lehetett megközelíteni. A másik ok az Albula-vasút nagy leterheltsége volt, a Vereina-alagút a Landquart–Klosters–Zernez–St. Moritz útvonalon át tehermentesíti az Albula-vonalat, amire csúcsszezon idején igen nagy szükség van.

Az alagút egyvágányú, a közepén azonban egy hosszabb kétvágányú szakasz található. Ez a kétvágányú vonalrész hosszabb, mint egy állomás (mintegy 2 kilométer), ezáltal a szembejövő vonatok egyikének sem kell megállnia vonattalálkozásnál. Ezzel a megoldással lehetséges a nagy vonatforgalom lebonyolítása.

Az alagút keleti végén van egy elágazás, a St. Moritz felé tartó vonatok Sagliains érintése és irányváltás nélkül folytathatják útjukat. Sagliains az autószállító vonatok másik végállomása, valamint átszállóhely: A Landquart- és a Vereina-alagút felől érkező gyorsvonatról itt lehet átszállni Pontresina felé és viszont.

Az RhB-val utazni az év minden szakában felejthetetlen emlék. Nyáron a hegyek csodálatos látványa, télen a behavazott táj nyújt csodálatos élményt. Persze a téli utazáshoz egy kis szerencse is kell: ha ködös, felhős az idő, akkor nem látni semmit. Előfordulhat, hogy Churból St. Moritzba utazva az Albula-alagútig például ködös az idő, az alagút túloldalán ötperces út után szikrázó napsütés fogad – a hágók néha időjárás-választók is egyben. Télen a hatalmas hó természetes, a vonat néhol magasabb hófalak között halad, mint maga a szerelvény, vagy az utazás során egyszer csak bemondják: „Kedves utasaink, nemsokára egy hóakadálynak haladunk, a szerelvény egy kicsit le fog lassulni”. Ilyenkor az első kocsiban utazva érdekes látvány a szétrepülő hó. Persze itt a vasút is felkészült a télre, nagyon kemény havazásnak kell lennie ahhoz, hogy a forgalomban komolyabb fennakadást okozzon.

Az RhB egy nagyon sokszínű vasút. Vonatain utazva találkozhatunk fapados kocsikkal (az öreg motorkocsik utastere a Bernina-vonalon még fapados) és légkondicionált, bőrüléses panorámavagonokkal, például a Glacier expresszen. Talán a legcsodálatosabbak (legalábbis a szerzőnek) mégis a Bernina-vonalon közlekedő kis nyitott kilátókocsik, ott él át az utas valami igazán különleges, egyedi élményt.

Böde Csaba

Sorozatunk korábbi írásai

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek