Akit a lézer fénye megcsapott – 2.

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a repülőgépeket ért lézerezések hazai áldozatai számolnak be nem túl szívderítő élményeikről. Mint az előző interjúban is érzékelhető volt, a magyarországi pilóták nemigen bíznak abban, hogy a hatóságok sikeresen képesek fellépni a nálunk is terjedő lézerjárvánnyal szemben, pedig ez rajtuk is múlik. Igazán akkor lesz fontos ügy ez az ostoba szokás, akkor várhatók a szükséges jogszabályi szigorítások, és akkor várható sűrűbb és határozottabb fellépés, tettenérés és büntetés, ha nyilvánvalóvá válik, milyen komoly problémáról van szó, és milyen gyakran történnek ilyen incidensek. Ez pedig azon múlik, jelenti-e mindenki, ha elvakítják a földről repülés közben. Persze azt is nagyon reméljük, nem kell ahhoz egy valóban bekövetkező baleset, hogy mindenki, aki léphet, lépjen is a megoldás érdekében.

Zsámboki Tibor, a kecskeméti MiG-29-es pilóták egyike: zöldes fény cikázik ide-oda, négy kilométerrel a pálya előtt

Pontos időpontot sajnos nem tudok mondani, nyilván 2010 előtt történt, akkor lett vége a MiG-29-esek rövid és nem túl dicsőséges szereplésének, 2008-2009 lehetett szerintem. Éjszakai repülés volt, de éjszaka nem nagyon repültünk, mert a kevés repülőnket be kellett osztani úgy, hogy jusson mindenkorra, és leginkább a nyári időszakra tettük, amikor tisztábbak a viszonyok. Arra viszont konkrétan emlékszem, hogy 120-as leszálló irány volt, északi irányból közelítettük meg a repteret. Valahol a távoli előtt lehettem, mikor valami megcsillant a kabintetőn, egy zöldes fény. És hát persze, hogy éjszaka, leszállás közben az embert zavarja az ilyesmi, főleg, amikor már csak négy kilométer van földet érésig. Zavaró volt, de pillanatok alatt sikerült beazonosítanom, hogy ez nem lesz más, mint valami okos tojásnak a lézerfénye. Még párszor megpróbálta eltalálni a repülőgépet. Neki könnyebb dolga volt, nyitott futóval, fényszórókkal megvilágítva jöttem, úgyhogy szerintem könnyen célba talált. Tényleg olyan, mint a Csillagok háborújában a lézerkard.

Nyilvánvalóan jelentettem  a dolgot a toronynak, illetve értesítettük leszállás után a rendőrséget, hogy van egy ilyen veszélyforrás. A szomorú ebben az, hogy ha közvetlenül a pálya előtt oldalról találná el az embert, akkor nem egy nagy élmény elvakulni éjszaka leszállás közben. Bár elég nehéz beletalálni a szemünkbe, mert eléggé védve van a fejed a sisak miatt is, meg a kabin is azért jól véd.

Hogyan érzékelted a lézert? Egy pont jelent meg a kabintetődön?

Amikor lézer vetődik valami üvegfelületen vagy fémen, szétszóródik, csillámos fényjelenség lesz, egy-egy éles kiszögellés kicsit megszórja, de csak egy pillanatig tart az egész, hiszen az illető nyilván nem tudja rajta tartani a lézerfényt stabilan, tartósan.

Felfénylett az egész kabin körülötted, mondhatjuk így?

Nem, csak a zöldes fény cikázott ide-oda. Az egész másodperc töredéke alatt zajlik le, csak hát éjszakai leszálláskor, felfokozott izgalmi állapotban az érzékszervei ki vannak hegyezve az embernek, úgyhogy elvonja a figyelmedet. Vadászgépet nehéz leszedni az égről lézerfénnyel, mert a pilótát nem tudják eltalálni benne, tehát a szemét nem nagyon lehet elvakítani az embernek, de akkor is zavaró. Maga a reptér is körbekerített, tehát a reptér területén kellene tartózkodniuk ahhoz, hogy esetleg a pilóta szemét is érje a lézerfény Ha ez közvetlen leszállás előtti néhány másodpercben történik, akkor más szögből tudná az embert elkapni a kabinban, az azért csúnyább történet tudna lenni.

Mondtad, hogy leszállás után fordultatok a rendőrséghez.

Úgy hiszem, hogy történt valami intézkedés, de nem találtak senkit.

Jóri Tamás: kisgéppel és nagygéppel, a zöld lézer egyenesen a pilóta kitágult pupillájába

Az első eset két évvel ezelőtt nyáron volt, éjszakai kiképző repülésre mentünk Békéscsabára, éjszakai VFR képzést csináltam növendéknek, Békés körzetében kaptunk jobboldalról egy ilyen lézerlövést.

Milyen géppel voltál?

Egy Cessna 172-essel. Ez egy felsőszárnyas gép, úgyhogy valószínűleg ezért is kaphattuk telibe. Ha Zlinnel lettünk volna, vagy más alsószárnyassal, egy Piperrel mondjuk, ahol a szárny kitakar, akkor valószínűleg nem kaptuk volna telibe a sugarat, de így bekaptuk, és én elég sokáig nem láttam. Addig ugye a növendék vezetett, ő repült eleve, én meg instruáltam, de én akkor hosszú másodpercekig nem láttam semmit, és utána is nagyon nehezen, tehát veszélyes dolog ez. Mondtam a növendéknek, hogy teljesen vegye át az irányítást, mert nem látok semmit. És akkor szóltam a tájékoztatónak is, tehát hivatalosan bejelentést tettem, hogy ilyen incidens ért minket, ők ezt rögzítették, levizsgálták, kérdezték, hogy mi a későbbi teendő. Mondtam, hogy navigációnk rendben van, képesek vagyunk leszállni. Maradandó probléma hálistennek nem lett, de akkor ez nagyon rossz volt. Tehát hivatalosan be lett jelentve, a továbbiakról nem tudok, nem tudom, hogy milyen utat járt be ez a dolog.

Telibe kapta a szemed a lézert vagy a kabin fénylett fel?

Egyszer csak minden zöld lett. Jobboldalról alulról jött a fény, és telibe kapott engem a sugár. Az ember mellett ott van közvetlenül az ablak, kémleljük tágra nyílt pupillákkal éjjel a horizontot, a kabinban minimális világítás van, az is ráadásul piros, úgyhogy az ember pupillái ilyenkor teljesen tágak, és ebbe kaptunk egy nagy energiájú villanófényt, ez pedig nagyon erős pillanatnyi vakságot ad, ami hosszú másodpercekig tart, amíg ebből az ember megpróbál kikecmeregni.

És a másik eset?

Az Malév-járat volt, jöttünk haza Bukarestből, Q400-assal, amikor bekaptunk egy ilyen villanást. Ott nem a kabint találták telibe, hanem a szárnyat, tehát láttuk a bal oldalon, de csak a szárnyon volt ilyen fény.

Melyik pálya felé repültetek?

Ez nem megközelítés közben volt, ez utazómagasságban volt.

Utazómagasságban?

6000-8000 méter körül. úgyhogy odáig felért.

6000 méter magasra is fel tudják lőni?

Hogyne. Saját szememmel láttam olyat, hogy távcső mellé szerelhető zöld színű lézerrel, magaslati célzókészülékkel a 6 kilométerre lévő adótornyot úgy megvilágítottuk, hogy rajta volt egy zöld pont. Magyarul az a fény simán elment odáig vízszintesen. Na most, ha a földről függőlegesen fölfele nyomják, exponenciálisan csökken a portartalom, meg a pára is jóval kevesebb. Fölfelé nagyon jól átlátszó a levegő.

Gondolom nem okozott nagy bajt, ha a szárnyat találta el. De ha a pilótafülkét eltalálják, akkor 6000 méter magasan is gond.

Simán el lehet találni, persze. Valahogy meg kellene oldani, hogy lefoncsorozzák az üvegeket, hogy a kívülről jövő ilyen fényenergiák szóródjanak, és ne jussanak be a kabinba, mert ebből tényleg probléma lehet, ha mondjuk valaki egy precíziós megközelítés során jön be a pályára, és akkor szemből kap egy ilyet. Jó látási viszonyok mellett ugye mit néz a pilóta? A pályát nézi, és a fénysorokat nézi, és nem a műszereket. Ha visual megközelítést csinál, szépen tartja a dolgokat, jön befele az optikai siklópálya, vagyis PAPI alapján, és szemből kap egy ilyen fénysugarat, akkor az érdekes helyzetet teremt. Nem véletlenül védik a repülőterek területét meg a pályák területét. Ahogy tudom, és amiket olvastam, Amerikában elég sok ilyen eset is van.

De ezek szerint Magyarországon is jóval több, mint amiről tudunk.

Ha nekem két ilyen esetem is volt, akkor valószínűleg azoknak is biztos volt ilyen élményük, akik jóval sűrűbben repülnek, mint én.

A szerkesztő megjegyzése: nemrég az USA egyes államaiban felvilágosító kampányt kezdtek annak érdekében, hogy az iskolás gyerekek megértsék, milyen veszélyes és buta játék a lézerezés repülőgépekre. Az eredmény az esetszám növekedése volt, még többen akarták kipróbálni ezt a szórakozási formát. Sajnos tehát ezesetben az észérvek nem biztos, hogy működnek. Többek szerint valóban bűnüggyé kell nyilvánítani a repülőgépek lézerezését, talán változtatni kellene az ilyen eszközök forgalmazási rendjén is, és lehet, hogy nálunk is érdemes majd a képzésbe is beleiktatni egy kis időt arról, mit tehet a pilóta, ha ilyen helyzetbe kerül, ha megcsapja szemét a lézer fénye.