Amerikai stratégia: fejszére várva
Mínusz 450 milliárd, de akár 950 milliárd dollár: ennyi költségvetési lefaragás vár az amerikai fegyveres erőkre a következő étvizedben. A 450 milliárd dollár elvonása már bizonyos, míg az újabb 500 milliárd még függőben van. Ha azonban a demokrata és a republikánus politikai vezetés nem lesz képes együttműködve lefaragni az amerikai költségvetési hiányt, a már elfogadott törvény alapján indul a fűnyíró és ez 500 milliárdos elvonást jelentene a Pentagonnak.
A pénzügyi nehézségek mellett a stratégiaváltás a haditechnika, a repülőgépek és a hajók területén is (talán gyökeres) változást hoz. Az amerikai figyelemből a jelek szerint végleg kiesik Európa és az Irán miatt éppen most felforrósodó Perzsa- (Arab-) öböl mellett Délkelet-Ázsiára, a Csendes-óceán környékére, a felemelkedő Kína közelkörnyékére összpontosít. Ez egyben a haditengerészeti repülés (így a hordozófedélzeti repülőegységek és a nagy hatótávolságú felderítő repülőgépek) fontosságát növeli.
A légierő is a nagy hatótávolságú, támadó és felderítő gépeivel lesz képes hatékonyan részt venni a figyelem középpontjába kerül, távoli területek ellenőrzésében, a kínai katonai építkezés kordában tartásában. Az új stratégia továbbra is elengedhetetlennek tartja, hogy az ellenséges légvédelemmel elzárt területeken is képes legyen hatékony műveletet végezni az amerikai fegyveres erő: ez a nehezen észlelhető repülőgépek, a tengerről indított cirkálórakéták és robotrepülőgépek, illetve a távolról irányított („pilóta nélküli”) repülőgépek kombinált használatát jelentheti, megspékelve némi informatikai és elektronikai hadviseléssel.
Az új stratégia amúgy is kiemelt területnek nevezi az UAV-k világát: a már megszerzett jó tapasztalatok, az Irak és Afganisztán felett gyűjtött harci rutin is megerősítette a katonai és a politikai vezetés véleményét: a jövő egyre fontosabb fegyverrendszerei lesznek az ilyen kategóriájú felderítő és támadó repülőgépek. Bár az Irán felett leszállásra kényszerített RQ-170-es esete arra figyelmeztet: közel sem tökéletes még az alkalmazott technológia.
A megfogalmazott célok között szerepel a karcsúbb, de hatékonyabb haderő, s egyben a múltból örökölt, nagyon költséges fegyverrendszerek felülvizsgálata, akár fejlesztések, gyártások megszüntetése is. Ez olyannyira érzékeny terület, hogy csak februárban nevesítik, pontosan mire is gondolt Barack Obama kormánya és a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsa. A szakértők szerint a már futó programok közül a legnagyobb veszélyben a Lockheed Martin F-35A/B/C Lighnting II-es program, a DDG-1000 Zumwalt rombolóosztály és a Littoral Combat Ship (LCS) partközeli vizekre optimalizált hajóosztály fejlesztése és gyártása forog. Csökkenni fog valószínűleg az amerikai nukleáris elrettentő erő is, kérdés, hol és mennyivel. Valószínűleg még jó darabig nem lesz utódja az M1 Abrams nehézharckocsiknak és az M2/M3 Bradley nehéz lövészpáncélosoknak sem. Főleg annak a fényében, hogy a stratégia szerint az Egyesült Államok a közeljövőben nem fog részt venni nagyobb szabású, Irakhoz vagy Afganisztánhoz hasonló szárazföldi hadműveletben, s a szárazföldi haderőnél (illetve a tengerészgyalogságnál) létszámcsökkentésre is sor kerül.
