Egy logikus lépés előtt: a Gripen-szerződés sorsa
Csakúgy, mint Romániában, Magyarországon is lassan aktuálissá vált a vadászbombázó repülőgépek váltótípusának kérdése. Magyarország a jelenleg érvényben lévő szerződés szerint 2016-ig használhatja a Kecskeméten honos Gripeneket, melyek hazánk egyetlen, felfegyverezhető, precíziós csapásmérésre képes, merevszárnyú repülőgépei. A típus 2011 januárja óta immár egyedül látja el a készültségi szolgálatot (Quick Reaction Alert, QRA), melynek során évente számos esetben segítenek a légiirányításnak nem válaszoló, megfelelő repülési tervvel nem rendelkező, navigációs tévedést elkövető vagy csak egyszerűen eltévedt repülőgépek azonosításában, kíséretében.
Egy ilyen repülőgéptípusra szükség van: Magyarország légterének védelme nem csak alkotmányos, hanem NATO-kötelezettség is. Ugyanakkor az is tény, hogy hazánk jelenlegi és várható (közel)jövőbeli pénzügyi állapota sem teszi lehetővé azt, hogy a Gripeneket 2016 után másik típussal váltsuk fel. A magyar költségvetés számára nehezen elviselhető terhet jelent viszont a jelenlegi, évente fizetendő lízingdíj is (a hivatalos kormányzati adatok szerint a Gripen-lízing évi harmincmilliárddal, a kanadai NFTC kiképzési program évi kétmilliárddal terheli a honvédelmi tárca költségvetését), melynek fejében 1680 (tíz év alatt összesen 16 800) repült órát kap az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison dolgozó Puma Század (feltéve persze, ha van elegendő kerozin). És hozzá kell tenni, hogy ez a kirepülhető óraszám sem elegendő ahhoz, hogy a pilóták a repülőgép képességeit kihasználják.
A jelenleginél több pénz egyszerűen nem lenne egy másik, eltérő típus lízingelésére, hadrendbe állítására és alkalmazására sem. Ebben a helyzetben kiszolgáltatott a magyar haderő: a már meglévő, nagy költségekkel elért képességeket ezen a típuson lehet maximálisan kihasználni. Piaci alapon ár-érték arányban nem képzelhető el olyan forgatókönyv, amely kedvezőbb lehetőséget nyújtana 2016 után. Ugyanakkor a svéd fél rugalmassága is érthető: a típus várt exportsikere elmaradt, nem sikerült nagy darabszámban értékesíteni a kategóriájában remek képességekkel rendelkező, költséghatékony vadászbombázót. Az igazán nagy üzletekről rendre lemaradt, így a 14 gépes magyar „légiflottácska” is fontos számára. Főleg úgy, hogy Csehország egyre nyíltabban beszél saját Gripenjeinek visszaadásáról, a lízingszerződés lejártakor.
Az, hogy Kelet-Közép-Európa közösen oldja meg integrált légterének védelmét, szinte esélytelen elképzelés, dacára a Smart Defense néven ismertté vált elképzelésnek. Anders Fogh Rasmussen, a NATO főtitkára pedig külön kiemelte a légtérellenőrzés (Air Policing) területét, ahol a szomszédos, szövetséges országok közösen, kisebb költségekkel és hatékonyabban lennének képesek ezt a kötelező feladatot megoldani. Amint azonban a friss román nyilatkozatokban (is) látható, ez még mindig nemzeti büszkeség kérdése, így minden ország egyedül küszködik a kicsiny, de így is erőforrás-igényes vadászbombázó-képesség kialakításával és fenntartásával.
A fentieket figyelembe véve az egyetlen, logikus és költségvetési forrásokkal (talán) fedezhető megoldás a JAS-39EBS HU Gripenek lízingelési idejének meghosszabbítása. Persze itt kérdésként merül fel a repülőgépek közelgő nagyjavításának anyagi vonzata is: ezt a komoly költséget valamelyik félnek vállalnia kell. Remélhetően sikeresen zárul le a Svéd Királyi Védelmi és Biztonsági Export Ügynökség és a Honvédelmi Minisztérium tárgyalása, mely a Gripen-szerződés átütemezésére, így a fizetési feltételek megváltoztatására irányul. Ha a felek gyorsan megegyeznek, akkor akár január végén már aláírás is kerülhet az új lízingszerződésre.
Úgy legyen.
