Elszalasztott lehetőség?

Évtizednél is régebben, 2006-ban jelent meg a Sínek világában Solymossy Imre írása, amelyben a szerző felveti esztétikai, városképi szempontok érvényesítésének szükségességét a Déli összekötő vasúti Duna-híd tervezése során. A tervező javaslata azonban nem jutott el az illetékesek fülébe, nem talált visszhangra. Sem az urbanistáknak, sem pedig a hidászoknak nem volt eléggé fontos, vagy csak nem volt kellő aktivitásuk, esetleg érdekérvényesítő képességük arra, hogy a városképet ennyire meghatározó objektum tervezésére tervezői pályázatot írjanak ki.

Pedig a tervpályázat egyáltalán nem idegen Budapesten sem a hídtervezésben. Elegendő csak a Szabadság (fővámtéri, majd Ferenc József) és az Erzsébet (eskütéri) hidakra gondolni, amelyek tervezésére kiírt pályázatra összesen 74 pályamű érkezett, köztük az első vasúti hidat is jegyző Feketeházy Jánosé. De a Galvani híd jelenleg folyó nemzetközi tervpályázatára is meghívást kapott egy tucat hazai és külföldi tervező.

Véletlenül sem állítjuk, hogy a Solymossy Imre cikkében javasolt megoldás a kizárólagosan „üdvözítő”, sőt, nem értünk egyet minden egyes megállapításával sem, napjainkban azonban még inkább érvényesek a szerző következő megállapításai:

„A Déli összekötő vasúti Duna-híd egykor a város peremén (Közvágóhíd stb.) épült. Szokványos jellegű rácsos acélszerkezete az ipari környezetben esztétikailag elfogadható volt. Nyíltpályás, hídfás alépítménye zajos (bár az elmúlt évben jelentős zajcsökkentési eredményeket értek el), szennyfogó-vízelvezető rendszere megoldatlan, pályaszerkezete korszerűtlen, nem városi környezetbe való. Forgalmi és környezetvédelmi szempontból egyaránt hosszabb távú megoldást a pályaszerkezet teljes cseréje eredményezhet, városképi szempontból azonban ez semmin nem változtat. Sőt a harmadik, új rácsos híd megépítésével a jelenlegi helyzet további 80–100 évre állandósul.

Az elmúlt években Budapest fejlődése, a város terjeszkedése jelentős mértékben felgyorsult. Ma már nem a Nagykörút, hanem a Hungária-gyűrű jelenti a Belváros természetes határát. Különösen látványos a déli irány fejlődése a Lágymányosi Duna-híd, a Nemzeti Színház, az épülő Millenniumi városközpont, a budai oldalon az egyetemváros és számos, előkészületben lévő további beruházás eredményeképpen.

Ebbe a környezetbe a rácsos vasúti hidak nem illeszkednek bele.

Új vasúti híd építésénél ma már nem a régi rácsos szerkezeteket kellene adottságnak tekinteni, hanem az új közúti hidat és a kialakulóban lévő városi környezetet.”

Talán majd a környéken megvalósítani tervezett, kisebb léptékű vasút műtárgyak esetében a célszerűség mellett az esztétika is szerepet kap. Egy tervpályázattal.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!