Gripen-hosszabbítás: egyetértés, meg egy fura hír
Hende Csaba védelmi miniszter bejelentette, amit már várni lehetett: Magarország a Gripen-szerződés meghosszabbítását tervezi. Az ügyben tájékoztatta a hat parlamenti párt, a Fidesz, a KDNP, az MSZP, a Jobbik, az LMP, valamint a Demokratikus Koalíció egy-egy képviselőjét is. A magyar politikában ritka módon egyetértés alakult ki, az LMP és a DK viszont emellett szeretné megismerni az eredeti, angol nyelvű szerződést is.
A szerződésmódosítás terve szerint a 2016-ban lejáró szerződés tíz évvel, 2026-ig hosszabbodik meg. Mint Hende Csaba a találkozót követő sajtótájékoztatón bejelentette, „a szerződés aláírása esetén jelentős mértékű – nettó 49, bruttó 63 milliárd forint – megtakarításról beszélhetünk. A 2026-ig számított összköltség 45 százalékos növekedésével 95 százalékos repültóra-növekedést érünk el, s emellett az ajánlat a kiképzést is tartalmazza”. Azaz ha jól követjük az elmondottakat, akkor az újabb 10 évnyi bérlet és az eddigi, 10 évre leszerződött 16 800 repült óra mellé újabb 95 százalék, azaz összesen 32 800 óra (plusz a gépek karbantartását, a típusra kerülő hajózók szükséges képzését is) nem még egyszer annyiba, hanem csak 45 százalékkal kerül többe.
Ha ez valóban így szerepel majd a szerződésben, akkor elmondható: Magyarország jó üzletet köt. És persze Svédország is jól jár, hiszen a típus továbbra is hadrendben marad, nem mi leszünk az első, negatív példát jelentő, a típust leállító ország.
A miniszter elmondta, hogy a jelenleg érvényes megállapodás szerint Magyarország a 2016-ig kifizetendő összeg több mint ötven százalékát kifizette a svéd kormánynak. A fennmaradó kisebbik rész átütemezését kezdeményezi a honvédelmi tárca, a következő években csökken a Gripen-program jelentette költségvetési forrásigény, s ezt később pótoljuk majd. Arról természetesen szó sincs, hogy nem kell kifizetni a már érvényes szerződéssel Svédországnak járó összeget. Igaz, jelenleg az sem látszik biztosnak, hogy 2-3 év múlva Magyarország könnyedén fizeti majd ki a megemelt részletet.
Azt is látni kell azonban, hogy a típus és hajózói továbbra sem lesznek képesek minden képességet használni, amire a repülőgép alkalmas. A hajózók létszámát, a gépek és a szerződött, lerepülhető órák számát és a fiatal, tapasztalatlanabb pilóták képzési igényeit is figyelembe véve valószínűleg marad továbbra is az „egyfeladatosság”, azaz a magyar légtér védelméhez szükséges levegő-levegő feladatkör (légtérvédelem, légirendészet, légiharcok gyakorlása) betöltéséhez szükséges képességek kifejlesztése, fenntartása, bővítése.
Emellett a tapasztaltabb pilótákat már lehet „specializálni”, levegő-föld feladatkörökkel bővíteni tudásukat. Ahhoz azonban még így sincs elég kirepülhető óra, hogy a század egésze mindkét feladatkörben a NATO elvárásainak megfelelő képességeket szerezzen. Messze van az a 180 repült óta évente, pilótánként, amit a NATO minimumként határoz meg. Igaz, Magyarország a katonai költségvetésében is jelentősen és látványosan alulmúlja a GDP 2 százalékos értékét, mely szintén elvárásként szerepel. A 2001-es 1,8 százalékos csúcshoz képest 2011-ben a romló gazdasági helyzet miatti zárolásokkal együtt alig 0,8 százalékot sikerült elérni. A 2012-es értékeket pedig még megbecsülni is nehéz jelenleg.
Hende Csabának igaza volt abban, hogy nincs alternatívája a JAS-39EBS HU Gripeneknek. Azaz pontosítva: ebben a gazdasági helyzetben, ezekkel a költségvetési forrásokkal nem lehetett mást tenni, mint vagy megegyezni Svédországgal, azaz a Svéd Királyi Védelmi és Biztonsági Exportügynökséggel, vagy a magyar haderő egy újabb képességétől kellett volna elbúcsúzni: a vadászbombázó repülőgépektől.
A szerződés most bejelentett meghosszabbítása egyben cáfolja azt a horvát sajtóhírt is, mely szerint Magyarország hat Gripent ajánlott volna fel Horvátországnak, a hadrendből kivonandó MiG-21-esek helyett. A hír több szempontból is érdekes: a Gripenek tulajdonjoga nem is Magyarországé, így át sem adhatnánk őket. Svédországból nem érkezett semmilyen, a gépek lízingelésének megváltoztatásáról szóló értesülés, a magyar Honvédelmi Minisztérium sem tudott erről szóló horvát–magyar tárgyalásokról. A hat géppel amúgy a minimális szint alá csökkent volna a magyar Gripen-állomány is, hiszen a maradék nyolc repülőgéppel nehéz lett volna a kötelező készültségi szolgálat ellátása, illetve a szükséges kiképzés biztosítása.
