Katonák a toronyban, élethű bázisok a szimulátorban

Egyenruhák és öltönyök békés egymás mellett ülése jellemezte a HungaroControl Budapest-termében a szerdai sajtótájékoztatót. És hogy ennek a békének mekkora a jelentősége, annak megértéséhez nem is kellett messzebb mennie a tudósítónak, mint az irányítók munkaterme egy pultjához, ahol épp együtt dolgozott két régi ismerős: az egykori vadászpilóta és a sportrepülő. Nos, nem is volt olyan nagyon távoli az az idő, amikor ha egyikük repült, a másik a földön volt kénytelen várni, lett volna bármilyen csodálatos idő mondjuk egy pazar ötszáz kilométeres vitorlázó távra. De ha kimozdulunk Európába, ma sem biztos, hogy mindenütt jobb a helyzet: e sorok írójának néhány hónapja a Belgocontrol egyik vezetője beszélt arról, milyen nehézségeket okoz a légi forgalom szervezésében, hogy a katonák zárt légtereket üzemeltetnek Belgium délkeleti övezeteiben.

Nemhiába hangsúlyozta a sajtótájékoztató polgári résztvevőinek egyike, Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, hogy azt az együttműködést, amit Magyarországon alakítottak ki a repülés különféle ágazatai között, a legjobb svájci és svéd minták szerint formálták. Ennek köszönhető, hogy a kis magyar légteret nem kell szétszabdalni civil és katonai használatra, illetve ennek az együttműködésnek a jelentős állomása, hogy katonák is dolgozhatnak a ferihegyi toronyszimulátorban.

De kezdjük azzal, amit a HungaroControl vezérigazgatója, Szepessy Kornél vázolt a bevezetőjében: a cég a „core-business” mellett kiépítette a régió legfontosabb légiforgalmi tudásközpontját, amelynek kulcsszerepe van az Egységes Európai Égbolt közép-európai funkcionális légtérblokkjának kialakításában is. Megnyílt tavaly a Népliget Centerben a légiforgalmi irányítók akadémiája és a szimulációs központ, itt pedig, a HC központjában, az Igló utcai épületben beindult a toronyszimulátor. Ami elsősorban a magyar polgári irányítók képzésében és továbbképzésében kap szerepet, de most megtörtént az első külső partner bekapcsolódása: a három magyarországi légibázisról jönnek május óta heti váltásban a katonák, hogy itt gyakorolják az eljárásokat, a különleges helyzeteket.

Mint azt Fodor Lajos HM államtitkár elmondta, ezt a kiképzést eddig is megkapták a magyar katonai irányítók – az Egyesült Államokban. Hogy mennyire olcsóbb a budapesti szimulátor használata, az nem szorul külön elemzésre.

Náfrádi Attila, a szimulátor vezetője is visszatekintéssel kezdte: a 180 fokos, öt vászonra dolgozó berendezés működtetéséhez már a kezdet kezdetén kikérték a katonák véleményét, aztán betáplálták a rendszerbe Pápa, Kecskemét és Szolnok vizuális jellegzetességeit éppúgy, mint az ott használt eljárásokat, kényszerhelyzeti megoldásokat, típusokat, vagy olyan, a polgári repülés világában nem igazán megszokott elemeket, mint az elfogóháló használata, vagy az a mozzanat, amikor a harci gép éles fegyverzettel mozog a repülőtéren.

Még inkább élethű lesz minden, ha elkészül a HC új épülete, és a munkaterem odaköltözik, a jelenlegi épületben akkor egészülhet ki majd a toronyszimulátor 360 fokossá, vagyis a gyakorló irányító teljesen körbetekinthet és ellenőrizheti a reptér egész légterét. A szimulátor mellett külön helyiségben dolgoznak az „álpilóták”, akik rádiókapcsolatban vannak a toronnyal és végrehajtják az irányítók utasításait. Ha pedig valami változik a repülőtér életében, például új típus jelenik meg a gépparkban, vagy új eljárásokat kell életbe léptetni, ezek próbájaként is remekül használható a HC szimulátora.

Völner Pál államtitkár ugyancsak a polgári és a katonai repülés együttműködésének jelentőségét hangoztatta: a légierőt időnként élesben is vizsgáztatják, ha egy-egy gép nagy ritkán flightplan és rádióforgalom nélkül lép a légtérbe, de sokkal költséghatékonyabb a szimulátorban kipróbálni a rendkívüli helyzeteket. Ugyancsak a katonák és polgáriak együttműködésének eredménye, hogy a magyar légiforgalmi irányítók átvehetik a koszovói magaslégtér ellenőrzését, és az államtitkár is méltatta a HungaroControl meghatározó szerepét a középeurópai funkcionális légtérblokk kialakításában.

A sajtótájékoztatón az iho/repülés részéről arról érdeklődtem, vajon hogyan alakul ez az együttműködés alacsonyabb repülési szinten, vagyis ha a magyar harci gépek a korábbi bejelentésnek megfelelően megkezdik a kis magasságú repüléseket? Hogyan férnek meg akkor a nagysebességű vadászgépek a nagyon eltérő repülési profillal mozgó kisgépekkel? Sáfár Albert, egykori MiG-23-as pilóta, az Összhaderőnemi Parancsnokság Légierő Hadműveleti és Kiképzési Főnökség parancsnoka elmondta: a magyar Gripen-pilóták valóban eljutottak arra a képzettségi fokra, amelynek birtokában, egyelőre kijelölt külön légterekben, kis magasságban repülhetnek. A későbbiekben jelölik ki ezeknek a repüléseknek az útvonalait, és határozzák meg a végrehajtás módozatait – vagyis hogy miképp lehet ilyen gyakorlórepülések esetén elkerülni a veszélyhelyzeteket. Az altábornagy szavaiból kiderül, hogy ezügyben nemcsak a polgári irányítással, hanem a polgári repülés érintettjeivel is zajlanak az egyeztetések.

A sajtótájékoztató után volt alkalmunk benézni a távolkörzeti irányítók, az approach és a kisgépes tájékoztató munkatermébe, ahol azt is megtudtuk, mennyire sok múlik azon, ahogy a légiforgalmi irányító segíti a gépek repülését, minél kevesebb irányváltoztatással, minél hosszabb direkt szakaszokkal, vagy minél folyamatosabb süllyedéssel a repülőtér megközelítésekor.

A toronyszimulátorban pedig Pápa fogadott: a NATO-magyar C-17-esek jöttek mentek, illetve az egyik ottjártunkkor épp egy szép áthúzást hajtott végre a pálya fölött, az előtéren a cseh légierő VIP A319-ese gurult felszállásra és egy magyar An-26-es szállítógép fordult le landolás után a pályáról, miközben váratlan gyorsasággal egy Gripen is elindult a 34-es küszöb felé. Külön frekvencián kommunikált a repülésvezető és a ground, csak úgy pattogtak a „slejfnik” ide-oda az érkező és induló gépek adataival. Szóval olyan sűrűn zajlott az élet, mint amennyire talán a valóságban is ritkán, de hát épp attól igazán hasznos a kiképzés, ha nehezebb feladatokat kell megoldani, mint a mindennapokban. Ahogy a tájékoztatón is jelezték: örvendetes, hogy ritkán adódik kényszerhelyzet, de épp ezért kell az ilyenkor szükséges eljárásokat sokat gyakorolni a szimulátor segítségével.