Kezdődik a nagy forgószárnyas párbaj

Nagy párbaj lesz, majdnem akkora, mint amit végül az F-35-nyert meg: ezúttal a US Army keresi új gépét, a forgószárnyast, amellyel a jelenlegi kiterjedt UH-60 Black Hawk flottát tervezi leváltani a század harmincas éveiben. A hadsereg által kijelölt pályázók pedig: a Bell Helicopter és a Sikorsky/Boeing.

A Joint Multi Role technology demonstration (JMR TD) pályázata nevében is jelzi, hogy többfeladatú gépekről van szó, ugyanis az elfogadott típusból később ki kell fejleszteni az AH-64 Apache támadó helikopter, illetve a haditengerészet által használt MH-60 Seahawk utódját is. A várható példányszám tehát csak az amerikai fegyveres erők részéről nagyjából négyezer gép, és ehhez jön még természetesen a remélt külföldi megrendelések ugyancsak jelentős száma.

Az iho/repülés mindkét koncepcióval foglalkozott már korábban. A Bell V-280 Valor a cég már bevált billenőrotoros megoldását fejleszti tovább, amely a már rendszerbe állított, sőt, Afganisztánban „hadviselt” V-22 Osprey formájában sikeres konstrukcióként szolgál. Igaz, több katasztrófával és sokévnyi csúszással sikerült csak megvalósítani a repülőgép-helikopter hibridjét, amely függőlegesen fel- és leszállni képes, miközben a légcsavaros-gázturbinás szállítógépek utazósebességével szállít katonákat és felszerelést.

A Valor V-betűje egyrészt a vertikális mozgásra, másrészt a gép látványos V-vezérsíkjára utal, az Osprey megoldásához képest azonban alapvetően más, hogy ezen a gépen csak valóban a rotor illetve a hozzá tartozó reduktor billen, és ez jóval egyszerűbb és hatékonyabb megoldás, mint az Osprey rendszere, amely a hajtóművel együtt mozgatja a rotorokat helikopterszerűen vízszintes vagy repülőgépszerűen függőleges állásba. Minden részletében könnyebben kezelhető, kisebb súlyú, egyszerűbb konstrukcióban gondolkodik a Bell. A gép nevében a 280 pedig az igen komoly, 280 csomós utazósebességre utal, a Bell szerint a Valornak nemcsak a sebessége, hanem a hatótávolsága is a mai típusok kétszerese lesz.

A Sikorsky-Boeing féle konstrukciónak is van elődje, sőt, mondhatni, már volt egy saját technológiai demonstrátora, a forgószárnyasok között egy ideig a sebességi világrekordot birtokló X2. A mostani katonai verzió neve és jelzése SB.1 Defiant, alapvonalaiban tükrözi a kísérleti gépecske felépítését: mereven bekötött koaxiális rotorpár a törzs fölött, és a farokrészen az irányfelületek mögött egy tolólégcsavar. Mindezt viszont teljeskörű fly-by-wire vezérlés egészíti ki. A harci hatótávolságot a mai gépekhez képest a Defiant hatvan százalékkal teljesíti túl, és ötven százalékkal javul a hot/high, vagyis a magas terepen és nagy melegben nyújtott teljesítmény.

A Sikorsky és a Boeing nem először dolgozik együtt különleges forgószárnyas projekten: a világ eddig egyetlen alacsony észlelhetőségű helikoptere, a Comanche fejlesztésében. A programot ugyan 2004-ben leállították, de a cégek szerint ez nem rajtuk múlott: egyre kevesebb volt a fejlesztésre használható pénz, miközben egyre növekedtek a követelmények.

A Sikorsky közben már komolyan előrehaladt a Defiant tervezése mellett egy hasonló felépítésű, könnyű taktikai helikopter, az S-97 Raider első két példányának építésével is: a gép amellett, hogy támadó feladatokat lát el, ráadásul hat katonát is képes szállítani, vagyis átveszi a jó öreg orosz Mi-24-es koncepcióját, amelynek törzsében szintén van egy kabin. Ez annyit jelent, hogy a Sikorsky/Boeing team egy következő tenderre is rádolgozik, a könnyű, felfegyverzett felderítő/szállító forgószárnyas kategóriájában.

* * *