Kritikus kísérlet: űrrepülőgép tollaslabda-üzemmódban...

Döntő jelentőségű kísérleten esett túl néhány napja a VSS Unity, a Virgin Galactic űrturista-űrrepülőgépe. A SpaceShipTwo tesztrepülése ugyanis azt a rendszert vizsgáztatta, amelynek hiányosságai, az egyik pilóta hibáival együtt, 2014-ben az első példány pusztulásához vezetett. A „Feather”, azaz „Toll” mechanizmusról van szó, amelynek feladata a ballisztikus pályán emelkedő, majd a néhány percnyi űrbeli tartózkodás után a felszín felé visszaereszkedő gép fékezése a felső rétegekben – valahogy úgy, ahogy a tollaslabdát fékezi a tollrésze, vagy ahogy egy „közönséges” űrkabin érkezik a légkörbe, hogy aztán a farokrész 70 ezer láb magasságban visszazáródjon „normális” repülőgép-pozícióba – amikor már elég sűrű a levegő a hordfelületek számára a sikláshoz és a hagyományos sebesség- és magasság-csökkentéshez.

A megoldás tehát nem más, mint az ikertörzsek kilépőélétől hátrafelé eső részének a felemelése, a vezérsíkokkal együtt, elektromotorok közreműködésével: a VSS Enterprise 2014-es katasztrófájának oka az volt, hogy a pilóták egyike, nem tudni, pontosan miért, de ezt a repülésnek abban a fázisában kapcsolata, az önálló emelkedés kezdetekor, kilenc másodperccel a rakétahajtómű gyújtása után, amikor ez nemhogy túl korai volt, de az egyre gyorsuló és emelkedő gép szerkezetét végzetesen túlterhelte, a gép eltört és felrobbant, a pilóták egyike életét vesztette.

A vizsgálat lezártával és az ajánlásoknak megfelelően a rakéta-repülőgép vezérlését többféle mód átalakították, garantálva, hogy a farokrész emelkedése ne történhessen véletlenül és ne történhessen a repülés nem megfelelő szakaszában. Megváltoztatták a kapcsolókat és magát a mozgató mechanizmust, blokkolókat építettek be, amelyek nem megfelelő repülési paraméterek esetén nem engedik kikapcsolni a zárszerkezetet és nem engedik működésbe lépni a mozgató rendszert. Megváltoztatták a pilóták által követendő eljárásokat és ellenőrző listákat is.

A SpaceShipTwo második példánya már a szükséges átalakulásokkal épült és tavaly emelkedhetett először a levegőbe, elsőként az anyagép, a WhiteKnightTwo szárnya alatt, majd sor kerülhetett siklórepülésekre is. A mostani teszt során pedig végre a hangárban végrehajtott próbák után a levegőben is vizsgázott a Feather-rendszer. Ráadásul alacsonyabban (pontos magasságot nem közölt a Virgin Galactic), mint amikor majd valóban a száz kilométeres magasságból való ereszkedés során működik majd, tehát ez alkalommal a sűrűbb levegő komolyabb terhelésnek tette ki a szerkezetet. A mechanizmus ezzel együtt jól működött, a gép először felemelte a farkát, majd visszaengedte, hogy aztán nyugodt siklásban landoljon a Mojave űrrepülőtér pályáján.

Ez volt a Unity nyolcadik repülése, ebből négy volt az anyagépről leválva végrehajtott siklórepülés és leszállás. A következőkben még hasonló teszteket hajtanak végre, de az igazi nagy lépés az lesz, amikor leoldás után a rakétarepülőgép elsőként kapcsolhatja be a saját hajtóművét, hogy aztán fokozatosan elérjék az űr határát, de azt még nem tudni, hogy végülis mikor lesz az első „menetrend szerinti” repülés.