Léptékváltás Vácon

Néhány évvel ezelőtt már láthatók voltak a NIF (majd az Építészfórum) honlapján a budapesti elővárosi vasútfejlesztésekhez kapcsolódó új utasforgalmi és kiszolgálóépületek leírásai és látványtervei. Közöttük szubjektív ítélet alapján Rákos új utasforgalmi épülete és a váci biztosítóberendezés üzemi épülete volt a legjelentősebb új fejlesztés. Az akkor még a ködös jövőbe vesző tervek különösebb kommentáradatot még építésszakmai oldalról sem indítottak meg, de néhányan koncepcionális alapról kritizálták például az elhelyezkedésében abszolút kérdéses Rákos állomás pozíciójának további megerősítését egy nagy értékű utasforgalmi épülettel. Persze látunk mi már karón varjút, Rákospalota-Újpest átépítését az elmúlt tíz évben is mindig az aktuális jövő évre ígérik, tehát a többség nyugodtan mérget vett volna arra, hogy a váci tervek is a fiók mélyén maradnak.

Hogy nem így történt, az az átépítés okozta kisebb vasútforgalmi összeomlások sorozata révén már mindenki előtt közismert. Kevesebb hír szól azonban arról, hogy a vágányépítésről távolabb a kisvárost léptékében meghatározó méretű épület körvonalai bontakoznak ki.

Örvendetes folyamat, hogy a közösségi közlekedési infrastruktúra folyamatos felújítása során egyre többször és egyre alaposabban sikerül elszakadni az ágazati szemlélettől, tehát a vasútfelújítás ma már nem merül ki pusztán a vonali infrastruktúra cseréjében. Újragondolható az állomások települési kapcsolata, előtere, kapcsolódásuk a többi közlekedési eszközhöz, előtérbe nyomul a környezetesztétika (még akkor is, ha ez például a túldimenzionált és jórészt felesleges zajvédőfalak kapcsán vadhajtásokat is hoz), a korábban külön életet élő vasút kezd beleszervülni a települések szövetébe.

A váci állomás több társától eltérően meglehetősen jó, súlyponti elhelyezkedéssel bír a kisvárosban, ez azonban azt is jelentette eddig, hogy a város közepét – enyhe túlzással – holdbéli tájként uralta a régen nem használt iparvágányokkal, romos raktárépületekkel, funkciótlan kerítésekkel, sitthalmokkal és persze a mindent elborító, burjánzó növényzettel ékesített, történelmi hírű terület. Ha az átépítés az összes városszerkezeti problémára nem is tud majd választ adni, mégis jelentős lépés lehet az üresség és az igénytelenség vasútállomásának átváltoztatásában.

Az már most is látható, hogy ebben jelentős szerepet játszik a Telep utca mentén épülő új üzemi épület, amelyben a biztosítóberendezés kap helyet. Az épület tervezői: engedélyezési terv: Pethő László (GEON Építész Stúdió); kiviteli terv: B. Terbe Erzsébet (Mérték Építészeti Stúdió Kft.). Érdekes dilemma – a vasúthoz nem értőként megkockáztathatom ennek elővezetését – hogy a mikroelektronika korában miért kell egy többszáz négyzetméteres épület egy olyan rendszer elhelyezésére, amely vélhetően egy 10 centiméter élméretű kockában is elférne és működne, így azonban egy táskába dugható dizájntárgy helyett legalább egy, a városi környezetet is szervező objektumhoz van szerencsénk. Hagyomány, hogy az állomás kiszolgálóépületei itt, az északkeleti sarokban csoportosulnak, így a szolgálati lakásoknak helyet adó, expresszionista jegyeket felmutató lakóépülettel együtt karakteres kis együttes fog itt kialakulni.

Korábban bosszantónak tűnt ugyan, hogy miért kerül az épület ilyen mesze a vágányoktól, most azonban már látható, hogy az eddig alakot öltött épülettest pusztán az első ütem és már alapozzák a további, a vágányok mellé kerülő épületszárnyat is. A patkó alakú objektum így mind a Telep utca, mind a vasút felé meglehetősen szorosan odasimul majd, ahogy az egy városi környezetben elvárható.

A lendületes tetővonalú hasáb annak megértéséről tanúskodik, hogy a vasút, a sebesség mellett egy épület nem a részleteivel hat, hanem a tömegével.

Ugyanakkor a Telep utca, a város felé értékes gesztus a nyílászárók körül a téglaburkolatba rajzolódó plasztikai játék.

Sajátos vonás egy üzemi épületnél az intim hangulatú belső udvar – bár ez egyelőre csak a látványtervekről olvasható le. A kapun bizonyára ott áll majd a felirat: Idegeneknek belépni tilos! – így főképpen az itt dolgozók fogják élvezni ezt az adottságot. Külön figyelmesség a kerékpártároló állványok beépítése – vagy lehet, hogy ez már minden EU-s projekt kötelező része?

Az égetett téglaburkolat és a nyers betonfelületek váltakozása hosszú esztétikai értékmegőrzést ígér, követve ezzel a vasút arculatát még mindig meghatározó, XIX. század végi épületeket. A ház jelenlegi állapotában is érezhető idegensége környezetében sajnos várhatóan tartósan megmarad, látva a szedett-vedett környezetet. A kontraszt ugyanakkor arról is beszél, hogy a nagy infrastrukturális beruházásoknak szükségképpen olyan építészeti igényességgel kell együttjárniuk, amely a környező építkezések számára is példaadó lehet. Nagy baj lenne, ha az itt elköltött 18 milliárd forintból az ilyesfajta igényességre nem futná.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!