Magyar repülés 2011-12: ahogy a hatóság látja

Az iho/repülés szeretne év végi összefoglalót nyújtani olvasóinak 2011 legfontosabb történéseiről, a magyar polgári repülés jelentős pillanatairól, és arról is, hogyan látják esélyeiket, kilátásaikat 2012-re a magyar aviatika fontos szereplői. Erről küldtünk kérdéseket állami intézményeknek, vállalatoknak, vállalkozóknak, sportrepülő közösségeknek.

Az előzőekben a Közlekedésbiztonsági Szervezet válaszait olvashatták, majd a gemenci sportrepülők évéről és terveiről írt az őcsényi klub egyik tagja. Következik:

Győri Gyula, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalát vezető elnökhelyettes

Mik voltak a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalának életében a legfontosabb pillanatok 2011-ben?

2011 januárjától alapjaiban változott meg a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalának szervezeten belüli jogállása és struktúrája. Azt kell mondanom, hogy korábban egy teljesen elavult rendszerben dolgozott a légügy. Amikor 2007-ben az NKH-ba került a légügyi igazgatóság, egy volt a regionális igazgatóságok sorában, tehát a hatóságon belüli hierarchiában nagyjából a negyedik sorban szerepelt. Ez azért jelentett nagy gondot, mert az európai szabályozás szerint egyrészt önállónak kell lennie, másrészt pedig biztosítani kell a függetlenségét. A túl sok közbülső lépcső miatt azonban ezen kritériumok  egyike sem teljesült. Ez eleve magában hordozta az átszervezés szükségszerűségét. Ugyanakkor az európai – az EASA-s és ICAO-s – auditok kapcsán is sorozatosan felvetették, hogy nem látják biztosítva a hatóság függetlenségét, ezért ezen változtatni kell.

Annak következtében, hogy az európai szabályozás folyamatosan újul és fejlődik, a magyar légügy lemaradása hatványozódott. Komoly mértékű lemaradást tapasztalatunk, amelyből azonban már – 2011 januárja óta – sokat ledolgoztunk. Erre az is lehetőséget adott, hogy teljesen új szerkezetbe szerveztük át a Légügyi Hivatalt azzal egyidejűleg, hogy a kormányváltás után magát a Nemzeti Közlekedési Hatóságot is új struktúrába szervezte át a tárca. Ez azt jelentette, hogy az NKH önálló és független hivatalokat hozott létre, ahol a munkáltatói jogokat a hivatal vezetője fölött az NKH elnöke gyakorolja, miközben a hivatalok vezetői elnökhelyettesi rangot kaptak. Ez komoly presztízst jelent minden egyes hivatalnak, így a Légügyi Hivatalnak is.

Ennek a szervezési elvnek megfelelően a Légügyi Hivatalban egy főosztályi rendszerbe tagozódó szervezetet hoztunk létre, amelyben a felügyelet és az engedélyezés különvált, az állami – katonai – szerepkör pedig hangsúlyozva lett. Emellett a nemzeti felügyeletet is úgy integráltuk, hogy az az európai szabályozással összhangban legyen. Összességben tehát azért volt szükség a változásokra, hogy utolérjük az európai szabályozást, illetve, hogy a saját munkánkat is racionalizálni tudjuk.

Hogyan értékeli az idei évet általában a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatalának eddigi történetében?

Komoly eredménynek tartom, hogy idén sikerült európai szintűre alakítani a Légügyi Hivatal struktúráját, az új szervezetben pedig kijelöltük a szakmai célokat, amelyekhez megfelelő szakembereket rendeltünk. E téren van még egy kis létszámhiányunk, amely azonban – reményeink szerint – belátható időn belül megoldódik.

A célok kijelölését követően pontosan láttuk, hogy hol vannak a legnagyobb hiányosságok. Ilyen volt egyrészt az elhelyezés, hiszen 40 éves ígéret volt arra, hogy a működéséhez méltatlan repülőtéri fabarakkból elköltözik a hivatal. Ez szeptemberben megtörtént. Az EASA még májusban villámlátogatást tett nálunk, amikor is – a korábbi folyamatos félretájékoztatások miatt kialakult kedvezőtlen megítélés miatt – helyre kellett állítanunk a tekintélyes nemzetközi szervezet bizalmát. Megállapodtunk abban, hogy az új vezetésű és felépítésű Hivatal – a jó és gyümölcsöző együttműködés érdekében – mindig a legkorrektebb információkat adja majd az európai szervezetnek.

Fontos kérdéskör volt még a szakemberképzés és továbbképzés is, illetve a honvédelmi tárcával való szakmai együttműködés. Korábban ugyanis a Katonai Légügyi Hatóság önállóan működött, de alapjában véve szakmai irányok egyeztetése nélkül. Az integrálódást követően sikerült ezt a kérdést is megfelelő mederbe terelni.

Az EASA szeptemberi auditján az elsődleges cél már az volt, hogy felülvizsgálják, milyen intézkedéseket hozott a hatóság a 2008-2009 óta megállapított hiányosságokra. Azt kell mondanom, hogy egészen 2011. januárig, amíg az új hatóság fel nem állt, semmilyen javító intézkedés nem történt. Nekünk tehát gyakorlatilag néhány hónapunk volt arra, hogy ezeket a jelzett észrevételeket egyáltalán feltárjuk, hiszen megtalálni sem volt könnyű őket. Szeptemberre azonban a korábban talált „findingokat” sikerült olyan állapotba hozni, hogy az audit során már fel sem merült a nemzeti felügyeleti jogunk megvonása. Mert bármilyen hihetetlen is, a tét az volt, hogy ha a Hatóság nem tud megfelelni egy sor dolognak, akkor ezt a jogot megvonják a magyar légügytől.

Hogyan látják a 2012-es kilátásokat, melyek lennének az örömmel várt események, és mi az, amitől leginkább tartanának, ha bekövetkezne?

Nagyon fontos kérdés a hatósági sztenderdek kialakítása. Az elmúlt időszakban azt kellett tapasztalni az ügyfeleknek, hogy nagyon sok döntés ad hoc és szubjektív módon született meg. Ezzel a gyakorlattal mindenképpen szakítani kívánunk, és ez részben már meg is történt. A sztenderdek kialakítása folyamatosan bővül majd, minden egyes kiemelt tevékenységre meglesz az az objektív és átlátható sztenderd, amely alapján az ügyfelek maguk is pontosan látják majd, melyek az ő tennivalóik. Persze a sztenderdeken alapuló rendszer a felügyeleti jogkörben eljáró munkatársainknak is könnyebbséget jelent majd, hiszen gyakorlatilag egy ellenőrző lista szerint végezhetik a tevékenységüket. Természetesen ezek a sztenderdek is az európai, illetve a nemzetközi szabályozáshoz fognak igazodni. E téren azonban rendkívül sok pótolnivalónk van, mert ilyen sztenderd talán egyetlen egy sem volt ez év januárjáig.

Ami pedig a külkapcsolatokat illeti, a kapcsolataink további elmélyítésére törekszünk az EASA-val, sőt, az ICAO-val egy kísérleti együttműködésbe is kezdünk 2012. februártól. Ennek lényege, hogy az ICAO nem úgynevezett követő auditokat végez, hanem folyamatos kapcsolattartást akar kiépíteni a szervezetekkel. Ezért Olaszország mellett Magyarországot kérte fel, hogy vegyen részt ebben a kísérleti munkában. Ez azért nagyszerű, mert a lesajnált, „futottak még“ kategóriából egy kísérletező, egyébként az élen haladó hivatallá léphetünk elő.

Feltett szándékom, hogy a nemzetközi szervezetekben komoly teret nyerjünk azáltal is, hogy megfelelő szakembereket delegálunk a különböző bizottságokba. De azt is szeretnénk kihasználni, hogy Magyarországon a katonai és a polgári hatóság egy hivatalon belül dolgozik. Pillanatnyilag úgy látszik, hogy az EASA is ezt az irányt kívánja követni. S mivel nálunk vannak erre vonatkozó tapasztalatok, ebben a kérdésben is szeretnénk vezető szerepet betölteni az európai repülésbiztonsági átalakulás kapcsán. Erre van esélyünk, a kérdés megint csak az, hogy létszámban és energiában mennyire fogjuk bírni. Azt gondolom, hogy a jövő évben a magyar Légügyi Hivatal már meghatározó szervezet lehet a közép-kelet-európai térség hatóságai között.

Nagyon fontos kérdés lehet a HungaroControl Zrt. esetleges nemzetközi színrelépése, szerepvállalása is, lévén, ennek kapcsán a Hivatal is nemzetközi területen is gyakorolhatja majd a felügyeleti jogkörét. Erre is fel kell készülnünk, hiszen ez is egy óriási ugrást jelenthet a Hivatal életében.

Megnyugtató viszont annak a tudata, hogy a továbblépéshez a szakmai felkészültségünk kellően megalapozott. Bízunk abban, hogy mindezen feladatok sikeres végrehajtása érdekében – a közlekedési kormányzat támogatásával – sikerül majd a meglévő létszámgondjainkon is enyhíteni. Ezek tehát az örömmel várt események.

Légügyi Hivatal lévén pedig talán természetes, hogy leginkább a tragikus kimenetelű légi események, illetve a repülésvédelemmel összefüggő – Magyarországon szerencsére nem jellemző – cselekmények bekövetkezésétől tartunk. Ám ez közel sem azt jelenti, hogy ölbe tett reszkető kézzel várjuk az ilyen helyzetek bekövetkeztét, sokkal inkább azt, hogy – élve hatósági jogkörünkkel – naponta elkövetünk mindent azért, hogy megelőzzük az ilyen eseményeket.

(folytatjuk)