Megszűnt buszgyárak nyomában: Alfa Busz
A 2002-ben alapított cég eleinte használt buszok behozatalával foglalkozott, elsősorban Volvo vagy Volvo főegységre épült buszok találtak idehaza új gazdára közvetítésükkel. Később bővült a használt buszos kínálatuk, ennek keretében érkeztek DAB buszok Dániából, Mercedes Citók Portugáliából és földgázüzemű Neoplanok Svédországból.
Saját fejlesztésű buszcsaládjuk 2003-ban mutatkozott be, a Volvo főegységekre épült Localo nevű helyi és a Regio elnevezésű távolsági buszok az Ikarus 266-osok gyártásának befejezése után keletkezett olcsó és a szó jó értelmében vett igénytelen buszok utáni űrt próbálta betölteni. Az első két Localót az üzemeltető kérésére úgy alakították ki, hogy a hátsó részben is lehessen állva utazni, emiatt ezek a buszok kívülről felfelé elnyújtott kinézettel rendelkeznek. A második generációs Localók a Nógrád Volán révén már a fővárosból is ismerősek lehetnek. Később a másik BKV-alvállalkozó, a VT-Transman is vásárolt a buszokból. Utóbbi kocsik már széles hátsó ajtóval rendelkeznek. A volánok csak elvétve vásároltak a kocsikból, mindössze Székesfehérvár, Dunaújváros és Salgótarján városában utazhatunk a fővároson kívül Localókkal. A típus harmadik generációs változatával elvileg csak külföldön találkozhatnánk, köszönhetően a cég által elnyert nagyváradi tendernek. Az idén ősszel indult határon átívelő Nagyvárad–Biharkeresztes járatra azonban rendre Alfa Localót osztanak be, így egy rövid szakaszon idehaza is utazhatunk ilyen kocsikkal. Érdekesség, hogy a gyárban félkészen maradt nagyváradi kocsikat egy szerb cég vásárolta meg, és átépítve jelenleg Belgrád környékén találkozhatunk velük.
A távolsági Regiók a sok sikeres Volán-tendernek köszönhetően az egész országban megtalálhatóak. A kocsik formája – hasonlóan a Localókhoz – sokat finomodott az évek során, 2005 óta pedig már nem Volvo B7-es, hanem a korszerűbb B12-es alvázra épültek a kocsik. A típus háromtengelyes változata 2007-ben mutatkozott be, az impozáns járműből mindössze hatot gyártottak. Svájci megrendelésre elkészült a típus midibuszváltozata is, az Urbano típusjelet kapott kocsi – távolsági kialakítása ellenére – indult a BKV midibusztenderén is. Ugyancsak 2007-ben mutatták be az Interregio nevű emelt padlószintű távolsági kocsit, ami a spanyol Irmaos Mota busz hazai kelet-európai viszonyokra adaptált változata. Utóbbi kitétel nem véletlen, Leningrád megye ötven példányt vásárolt a kocsikból, néhány kocsi pedig idehaza talált gazdára.
Az Alfa Busz aktívan részt vett a debreceni szolgáltatóváltásban. A cég által a cívisvárosba szállított Alfa Cívis 18 fantázianevű csuklósok tulajdonképpen a Volvo wroclawi gyárában készült Volvo 7700A típusok, mindössze a szóló Alfa Cívis 12 készültek Székesfehérváron, az immáron a cég védjegyévé vált alacsonyabb összeszerelési minőségben. A csuklóssal megegyező főegységekre épült szóló kocsiknak gond volt az üzemanyagtartályával, cserélni kellett a hátsó hídjukat, az alkatrészek pedig sorban hullanak le a kocsikról.
A cég egyik utolsó próbálkozása egy Nagyvárad részére készült midibusz volt. A Nissan teherautó-alvázra épült orrmotoros jármű érdekes formavilágával hívta fel magára a figyelmet. A megrendelések eddigre drasztikusan visszaestek, utolsó szalmaszálként az Alfabusz indult a Volánbusz elővárosi tenderén. Ugyan a pályázati anyaguk megfelelő volt, sőt a pontszámok alapján meg is nyerték a tendert, de többször is kizárták a céget, és csak jogi úton sikerült visszaverekedniük magukat. A kínai buszokról elhíresült botrányos tender végül fel lett függesztve, a cég pedig kilenc év után csődbe ment. Az Alfa Busz tulajdonában lévő kocsikat a hitelező bank foglalta le, és az interneten keresztül értékesíteni kezdte. Fontos megjegyezni, hogy csak a buszgyártó részleg ment csődbe, a buszok javításával, illetve a kereskedelemmel foglalkozó részleg üzemel tovább, utóbbi most a török Otokar buszok importálásával foglalkozik.
