Megújult egy szerb Bobó
A hazánkban a MÁV-nál és a GYSEV-nél jelenleg 448 (korábban M44), az iparvasutaknál pedig 449 (régebben A25) sorozatként ismert, a Bo’Bo’ tengelyelrendezése okán Bobónak becézett, DVM2 gyári típusú, dízel-elektromos tolatómozdonyokat 1954-től 1988-ig gyártotta a MÁVAG, majd az utód Ganz-MÁVAG. A négytengelyes gépeket a keleti blokk több országába, többek között Lengyelországba, Bulgáriába, Jugoszláviába, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, sőt, Észak-Koreába is sikerült exportálni. Az alaptípusból és változataiból körülbelül ezer készült az évtizedek során.
A Ganz-MÁVAG a DVM2-ből nyolcvanat szállított le 1960 és 1971 között a szerb elődállam Jugoszláviába, ahol a „Mađarica”, vagyis „magyar lány” becenevet kapták. A 641-es sorozatba sorolt, tolatási feladatokra és könnyű tehervonatok továbbítására épített gépek közül az első négy iparvasutaknál állt forgalomba: kettő a szlovéniai Krškóban található Đuro Salaj papírgyárnál, egy a Bosznia és hercegovinai Vogošćában üzemelő UNIS-gyárnál, egy pedig a koszovói Glogovac (albán nevén Drenas) nikkelbányájánál. A többi a Jugoszláv Vasutakhoz (JŽ) került, Belgrád környékére. Az eredetileg sötétzöldre festett gépek hossza 11,28 méter, tömegük 61,6 tonna, 442 kilowatt (600 lóerő) teljesítményű Ganz-Jendrassik dízelerőforrásuk nyolcvan kilométer per órás legnagyobb üzemi sebességet és 182,6 kilonewton vonóerő leadását teszi lehetővé.
A szerb Bobókból négy alsorozatot hoztak létre. Az 1960–61-ben épített nullás széria tizenöt DVM2-6-os gépből (641 001–015) áll. 1970-ben húsz 200-as (641 201–220), egy évvel később pedig negyvenöt 100-as (641 101–145, DVM2-57) épült. A 100-asok fődarabjai Budapesten készültek, az összeszerelés viszont már Slavonski Brodban, a Duro Dakovic gyárban zajlott. A Ganz-MÁVAG 1984–85-ben újabb tizenöt Bobót épített és szállított le a JŽ-nek: a DVM2 továbbfejlesztett és modernizált verziójának számító, DVM12 gyári sorozatú, 64 tonnás 300-asok (641 301–315) újabb és erősebb, 660 kilowattos Pielstick 8PA4-185/210 VG dízelmotorral álltak forgalomba, 220 kilonewton indító- és 152 kilonewton állandó vonóerővel. További húsz 300-as mozdony is készült (641 316–335), ezek építése és szállítása viszont műszaki és pénzügyi nehézségek miatt elhúzódott, így csak 1986 és 1988 között vehette át őket a JŽ. A nullás gépeket még Jugoszlávia felbomlása előtt selejtezték.
Az összesen száztizenöt gépből napjainkra már csak a 300-as széria üzemel, közülük is csak körülbelül tíz, valamint tíz gép közlekedik még Koszovó vasúthálózatán is. A most megújuló 330-as az utolsónak épített szerb Bobók egyike: 1988-ban, 10250 gyári számon gördült ki a Ganz-MÁVAG kapuin.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
